Történelem
A várakozó gyilkos – a „szegedi ötös”
A 20. század híres magyar bűnügyei
Amikor kinyitották a bejárati ajtót, a házból szörnyű hullabűz áradt ki. A konyhában egy fiatal férfi holttestét találták, a szobában egy fiatal nőét, további kutatással két szobában még egy-egy női hullát is találtak a sezlon és az ágy alatt. A halottakon számos súlyos sérülés volt, a padlót pedig rengeteg vér borította. A család négy felnőtt tagját találták meg, csak a másfél éves ifj. Rozsi Jánost nem lelték sehol.
Helyszínrajzot készítettek, és a helyszín több részletét lefényképezték. Valamennyi holttest utcai ruhában volt, a fiatal nő altestét azonban lemeztelenítették. A Rozsi Jánost és feleségét ábrázoló képet vizeskancsóval törték össze. Találtak egy faaprításra használatos, véres baltát is.
A boncolás szerint az áldozatokat öt napja érte a halál. Mindegyik holttest koponyáján nagy erővel ejtett, zúzott sebet, és Forró Mária kivételével valamennyin nagyszámú szúrt sebet is találtak. A koponyasérüléseket az első szobában talált baltával okozták, és a szúrt sebeket is ugyanazzal ejtették.
Rozsi Jánoson a feje hátsó részén öt erős ütéstől származó négy horpadást és egy törést találtak. Az állcsont egy további ütéstől kettétört, a hason hat, a hát baloldalán a 11. és 12. borda között négy szúrás nyomát fedezték fel. Rozsi Jánosnén összesen huszonkét sérülés volt. A fején neki is négy súlyos ütéstől származó koponyatörést, a mellkasán pedig egy szívbe hatoló szúrást találtak. A bal hónalj alatt egy öt centiméternyi mély szúrás volt, amely a tüdő mellett hatolt be. A jobb comb hátulsó felszínén, a térdhajlat felett egy háromcentinyi mély vágás éktelenkedett. Buborék Gizella tizennyolc sérüléséből hét ütés a fejét érte, és mindegyike koponyatörést okozott. A jobb oldali homlokcsonton és a fejtetőn további hét ütés nyomát találták. A mellkas mindkét oldalán két mellüregi szúrás, a jobb combokon és a csuklón további négy metszett sérülés volt. Forró Mária holttestére tizenhárom sérülés jutott. Közvetlenül a nyakszirt felett erős ütéssel okozott zúzott seb volt, ugyanilyen sérülést találtak a homlokán és a bal halántékon, továbbá egyet a bal füle fölött.
A boncolások során fény derült még egy egészen hátborzongató részletre. A 18 éves Buborék Gizella élete utolsó pillanataiban még szűz volt. Gyilkosa már az öntudatlan, agonizáló lánynak vette el a szüzességét, és közösült vele a vérző halottak között.
Vegyünk itt egy kis levegőt, mert mindez egyszerre még a sokat látott orvosszakértőknek is sok volt. A sérülések megmutatták, hogyan tombolt a házban egy minden emberi kontrollt elveszített, szadista gyilkos – aki még akkor is szabadon járt…
Másnap átkutatták át a ház minden helyiségét, a padlást is beleértve. Itt találták meg a kisfiú holttestét, akin tíz halálos sebet számolhattak össze, a nyakára pedig egy vastag kötelet hurkoltak. A fejtetőn volt két, egymástól két centiméter távolságra lévő „lyukszerű folytonossági megszakítás”, a tarkótájon ugyanilyen „lyukszerű anyaghiány”. Ugyanilyen seb volt a hasán, illetve a hátán. Eredetére azonnal választ találtak: a holttest mellett egy véres ácskapocs feküdt.
Megtalálták a 35 centi pengehosszúságú konyhakést is, amellyel a szúrásokat ejtették. A tükrön három ujjnyomot rögzítettek. A belső szoba padlóján több, egyforma inggomb hevert, az ágyon pedig az ing, amelyhez a gombok tartoztak; egy kivételével minden gombja leszakadt. Egy eldobott másik ing mell- és vállrészét vér borította, és több, házilag elvégzett stoppolást fedeztek fel rajta.
A mosdótál vizében a benzidines próba vért mutatott ki, a szekrényben lógó ruhákba pedig valaki beletörölte a véres kezét.
A Délmagyarország falinaptárára valaki odaírta ceruzával: Itt voltam 1961. IV. hó 25-én. A nyomozók hitetlenkedve rázták a fejüket. Ha a felírás a mészárlás után került ide, az illető nem csak a legkegyetlenebb, de a legcinikusabb gyilkos is, akivel valaha dolguk akadt…
A nyomozás során érdekesebbnél érdekesebb dolgok derültek ki egy hétköznapi családról. Rozsi János kétkezi munkásként kereste kenyerét, ám a nők ehhez nem sokat tettek hozzá. Buborék Gizella is dolgozott, de ő és Forró Mária az elmondások szerint nem éltek valami erkölcsös életet – bár tudjuk, Gizella esetében a pletykák túlhaladták a valóságot. Forró Mária azonban nem vetette meg sem az italt, sem a férfiakat. A rengeteg férfiismerős kihallgatása kézenfekvőnek látszott, hiszen a Rozsi család gyilkosa nagy valószínűséggel közülük került ki.
Így lett meg a nyom, ami aztán a tettesig vezetett.
Az áldozatokat rövid időn belül ölték meg: először Forró Máriát, aztán Rozsi Jánosnét, utána következett Buborék Gizella, és a végére maradt Rozsi János. A nyomok egyetlen elkövetőt mutattak, a Buborék Gizellával történtek pedig kétséget sem hagytak a felől, hogy a tettes: férfi. Megállapították, hogy Rozsi János és Buborék Gizella április 25-én reggel elment munkába. Forró Mária és lánya, Rozsi Jánosné viszont a kisfiúval otthon maradt, és nyilván ők engedték be a tettest is. Rozsinét délelőtt még tanúk látták az orvosnál, a tettes tehát kettesben maradt Forró Máriával – és ekkor is ölte meg. A hazatérő Rozsi Jánosnét már a baltával várta.
Buborék Gizella 14 óra után érkezett: vele is azonnal végzett a tettes. Aztán megvárta Rozsi Jánost, aki motorkerékpárral járt, és a motor berregését messziről hallani lehetett. Őt ugyanúgy a baltával és a konyhakéssel mészárolta le.
Csupán a kisfiú, ifj. Rozsi János megölésének időpontja volt bizonytalan. Biztosnak csak az látszott, hogy vele a padláson, megtalálásának helyén végeztek. A felnőtt áldozatokat a ház bejáratánál ölték meg; holttestüket csak azért húzták arrébb, hogy az érkezők elől elrejtsék őket.
A tettes ráérős magatartása azt mutatta, hogy – a várakozást nem számítva – az ölésre, a közösülésre, a holttestek elrejtésére és a gyors kutatásra úgy másfél órát szánt. Ennek alapján határolták be az április 25., délelőtt 10 óra és délután 17.30 közötti időszakot a gyilkosság időpontjaként. Egy gyanúsítottnak ezzel az idővel kellett elszámolnia.
Egy Szaszkó Ferencné nevű, elvált fiatalasszony hamarosan elmondta a nyomozóknak, hogy április 25-én a színházban a kubai balett műsorát a pár napja megismert Vass Gyulával együtt nézte meg. A férfi jobb füle felett egy vérző seb éktelenkedett, amelyről azt mondta, hogy boxertől ered. Vass ajándékkal is meglepte Szaszkónét: egy akkoriban eléggé „menő”, kék nejlonsállal. A nő a sálat átadta a nyomozóknak. Elmondta még, hogy Vassnál aznap két karórát látott. Márpedig Rozsiék lakásából az ismerősök szerint eltűnt Rozsi János Pobeda és Buborék Gizella Ruhla márkájú karórája, Forró Mária nejlonsáljával, illetve Rozsiné és Buborék Gizella napszemüvegével együtt. Vass Gyula ajándékában az ismerősök határozottan felismerték Forró Mária kék nejlonsálját.
Vass Gyula Szegeden, 1936. április 12-én született, szülei korán meghaltak. Nagyszüleivel élt, de 17 éves koráig csak hat osztályt végzett, utána segédmunkás lett. Első, 19 évesen kötött házassága három hónapig tartott, ebből egy kisfia született. Elvált egy másik nő miatt, de második házasságát már egy harmadik nővel kötötte. Ismét született egy gyereke, egy házasságon kívüli kapcsolatából pedig még egy. Huszonöt éves korára Vass Gyula a harmadik feleségnél és a harmadik gyermeknél tartott. Tíz év alatt húsz munkahelye volt, és a hat általánosnál többet sosem járt ki. Az utóbbi öt évben hatszor költözött, ’58-ban fél évet, ’61-ben három hónapot ült garázdaságért és lopásért. Utoljára 1961. április 12-én – a huszonötödik születésnapján – szabadult. Munkába állt anyagmozgatóként, de csak három napig dolgozott.
Ezek voltak az információk, amelyeket előzetes puhatolózással már akkor tudtak Vass Gyuláról, amikor 1961. május 15-én előállították.
A házkutatáskor a gyilkossághoz köthető bizonyítékot nem találtak, de előrelátóan lefoglaltak néhány zálogcédulát. Vass magabiztosan viselkedett, és a tagadásával bizonyítékokat kellett szembeszegezni. Továbbá fel kellett ismerni, hogy Vass női közül kiben lelnének partnerre a nyomozók.
Nem kellett sokat keresgélni. A megfelelő partner Vass Gyula felesége volt.
Vass szerint a kék nejlonsál a feleségéé volt – az asszony azonban határozottan állította, hogy ő azt sosem látta. Vassné férjura amúgy már korát megelőzve kitalálta a nyitott házasság intézményét. A nőzés kedvéért gyakran elszedte felesége fizetését, és időnként keményen eljárt a keze. Vass Gyula felesége egy rendszeresen megalázott nő volt, akiből akkor tört ki a visszafojtott keserűség. Megmutatták neki a Paprika utcai helyszíni felvételeket, és a züllött kinézetű Forró Mária fényképét, mondván, hogy a férje ezzel a nővel csalta meg. Az ősi rendőrtrükk telitalálatnak bizonyult.
A zálogcédulák egy-egy Pobeda, illetve Ruhla márkájú karórára szóltak. Sorban megmutatták őket az ismerősöknek, akik felismerték Rozsi János és Buborék Gizella óráit; több napszemüveg között pedig határozottan mutattak rá Rozsiné és Buborék Gizella szemüvegeire.
Az ötös gyilkosság helyszínen talált véres ingről kiderítették, hogy Vass az egyik szeretőjénél hagyta, aki lelkiismeretesen megstoppolta. Vele részletesen leírtatták a stoppolások számát és helyét – ő pedig teljes határozottsággal ismert rá a keze munkájára.
A Paprika utcában a tükrön rögzített ujjnyomokról megállapították, hogy azok Vass Gyulától származnak. Vass Gyula keze írását egyetlen képzett és tapasztalt szakértő azonosította, mint azét a személyét, aki a falinaptárra felírta: Itt voltam 1961. IV. hó 25-én.
Közben Vassné is elmondta a maga vallomását. Vass Gyula április 25-én este érkezett haza – egy véres sebbel a fején. Aztán angolosan távozott, előbb azonban különböző tárgyakat tett az egyik fiókba. Vassnén persze erőt vett a női kíváncsiság, de csupán két napszemüveget talált. Ezeket Vassné most is felismerte, a nyomozók pedig tudták, hogy Forró Mária és Buborék Gizella szemüvegjei voltak. Kiderült, hogy Vass ismerte Rozsiékat, és többször is járt náluk. Rozsiék egy ismerőse április 25-én délután Rozsiék udvarán egy magas, szürke felöltős férfit látott, akiben később határozottan felismerte Vass Gyulát.
A teljes bizonyítási anyagot Vass Gyula elé tették. Ő gondolkodási időt kért, aztán mindent bevallott.
Mindent? Ugyan mivel magyaráznánk, hogy egy nő visszautasítására úgy reagált, hogy baltával verte agyon? Milyen választ találnánk arra, hogy azért öl meg további négy embert – köztük egy másfél éves kisfiút –, hogy ne maradjon tanú? Miféle logika szerint hagyta a helyszínen nemcsak a kézírását, de markáns jellegzetességeket hordozó ruhadarabját is? Tudta, hogy egy ötös gyilkosság után semmi nem mentheti meg az akasztófától; mi szükség volt erre az esztelen mészárlásra? A nyomozás kiderítette, mi és hogyan történt, de már soha nem tudjuk meg: tulajdonképpen miért kellett ennek az öt embernek ilyen kegyetlen módon elpusztulnia?
Vass Gyula a gyilkosság napján Forró Máriát, Rozsi Jánosnét és a kisfiút otthon találta. A fiatalasszony orvoshoz ment, és miután Vass egyedül maradt Forró Máriával, egyből „bepróbálkozott”. A nő ellenkezett, erre Vass megütötte, aztán a baltával előbb egyszer, aztán még sokszor fejbe vágta.
Utána érkezett vissza Rozsi Jánosné. Nála Vass a baltával ejtett sebeket megtetézte a késszúrásokkal. Utána a kamrából kihozott szalonnát jóízűen elfogyasztotta a Rozsiné szatyrában talált friss kenyérrel… Ifjabb Rozsi Jánost a jóízű falatozás után előbb a baltával ütötte többször fejbe, aztán a padláson egy ácskapoccsal próbálkozott. Végül egy kötelet a nyaka köré csomózva fojtotta meg. Buborék Gizellára ajtónyitáskor a balta és a kés is lecsapott, és úgy erőszakolták meg a halálakor, hogy végzete éppen a gyilkosát jelölte ki élete első férfijául. Rozsi János érkezését a Pannonia hangja előre elárulta. Vass akkor sebezte meg magát a baltával, amikor a családfőre mérte az ütéseket.
Utána cserélte ki a saját, véres ingét; előtte azt, amit szűknek talált, letépte magáról, ennek a gombjai szóródtak szerteszét a szobában. A családi képhez hozzávágta a vizeskancsót, a falinaptárra felírta a maga „graffitijét”, aztán távozott, mint aki jól végezte dolgát.
Mire mindezt kiderítették, a rendőrség 560 embert kérdezett ki, jegyzőkönyvileg pedig 264 személyt hallgattak meg. A teljes nyomozati anyag több mint 1100 oldalra rúgott.
A szegedi ötös gyilkosság krónikáját imigyen vethettük papírra.
Vass Gyula persze kegyelmet kért a jogerős halálos ítélet után is. Talán nem meglepő, hogy neki sem irgalmaztak.
A szerző jogász, író
(A cikk a szerző Kriminális történelem – A huszadik század híres magyar bűnügyei című könyvén alapul.)