A bostoni frigy: női házasságok a férfiak ellen

De nem ők voltak az egyetlenek. A 20. század fordulója környékén néhány évig az azonos neműek házassága viszonylag gyakori, sőt társadalmilag teljesen elfogadott volt, azonban napjainkban kevés szó esik róluk.

Bár a 19. században a homoszexualitás tabu volt, a nők között gyakoriak voltak az intenzív, olykor romantikus barátságok. Abban az időben a nőket arra ösztönözték, hogy a férfiakétól elkülönített szférában létezzenek. A közéletet, a munkát és a pénzkeresést a férfiak hatáskörének tekintették.

Ez az ideológia elszigetelte a nőket a külvilágtól, de szoros kapcsolatba is hozta őket egymással. A hölgyeket rendkívül odaadónak és gyengédnek, mégis aszexuálisnak tekintették, ezért elfogadható volt a társadalomnak, hogy olyan dolgokat tegyenek egymással, mint a csókváltás, a kézfogás vagy akár a karok összekulcsolása, valamint hogy nyíltan kifejezzék egymás iránti vonzalmukat.

Az újonnan alapított női főiskolákon például a diákok virágcsokrokat, szerelmes verseket és csecsebecséket adtak egymásnak, és önfeledten nyilvánították ki szerelmüket. Az, hogy a fiatal lányok olykor egymásba estek, nem volt bizarr jelenség – a női főiskolai kultúra részének tekintették.

Új-angliai nők egy csoportja egy lépéssel tovább vitte ezt a koncepciót: összeházasodtak.

Bár jogilag nem kötelezték el magukat egymás mellett, közös háztartást vezettek, együtt éltek, és hosszú távon támogatták egymást. Ezek a független asszonyok feszegették a társadalom által a nők számára elfogadhatónak tartott határokat azzal, hogy főiskolára jártak, karriert építettek, és a szülői házon kívül éltek. Mivel azonban mindezt más nőkkel együtt tették, tevékenységüket meglepő módon társadalmilag elfogadhatónak tartották.

Henry James regényíró 1885-ben A bostoniak című könyvében vizsgálta a különös jelenséget. A független nőket kifigurázó regény cselekményében a szókimondó feminista Verena Tarrant és Olive Chancellor kapcsolatát ismerhetjük meg. Szövetséget kötnek és összeköltöznek, de amikor Verena úgy dönt, hogy hozzámegy Olive unokatestvéréhez, a kapcsolatuk megromlik.

A bostoni házasságok egyenlőséget, támogatást és függetlenséget kínáltak a jómódú hölgyeknek, akik elhatározták, hogy kilépnek az otthoni szférából.

Bár minden kapcsolat más volt, a nők gyakran férjként vagy feleségként emlegették egymást, csókolóztak és ölelkeztek, valamint szenvedélyes leveleket írtak partnerüknek, sőt közös ágyban is aludtak. Ezt azonban a 19. században nem feltétlenül tekintették szexuális töltetű viselkedésnek, mivel a nőkről azt feltételezték, hogy nem rendelkeznek a férfiakéhoz hasonló testi vágyakkal, női libidó pedig nem létezik.

Történészek szerint a bostoni házasságot sokan a leszbikus kapcsolatok álcájaként használták.