Történelem
Német kutatók neutronokat használtak, hogy bekukucskáljanak egy 800 éves amulett belsejébe
Apró csontokat találtak benne
A vizsgálatot a Leibniz Régészeti Központ (LEIZA) csapata végezte, amely felismerte a műtárgy fontosságát. „Az évszázadok korróziója súlyosan megrongálta a medált, különösen a zárszerkezetét – mondta Matthias Heinzel, a LEIZA restaurátora. – A medál kinyitása, annak megsemmisülésével járt volna."
A rézből készült, négyszárnyú medált Jézus, Mária, négy tanítvány és négy női szent képei díszítik. Keletkezését a 12. század végére datálják, és egyike annak a négy tárgynak, amelyeket egy hildesheimi műhelynek tulajdonítanak.
A korróziós lerakódások eltávolításával az ereklye felszínéről a tudósok 500 órát töltöttek, ez után neutrontomográfiás technikát alkalmaztak, amely háromdimenziós képeket hozott létre.
A csapat felfedezte, hogy a medál öt textilcsomagot tartalmaz. A további elemzésekből kiderült, hogy ezek a csomagok apró csontdarabokat, egy vékony selyemzsinór egy részét és egy kis viaszfoltot tartalmaztak, amelyet később méhviaszként azonosítottak.
„Ez az első bizonyíték arra, hogy ezt a fajta medált nyakban viselhették egy selyemzsinóron” – mondta Heinzel.
A műtárgyat filaktériumnak, amulettnek vagy ereklyetartónak tekintik, amelyben vallási ereklyék vannak, és védelmet nyújtanak. A középkorban az ilyen tárgyakat házi oltárok részeként használták, vagy az odaadás jeleként viselték.
„Nem tudjuk megmondani, hogy ezek a csontszilánkok egy szenttől származnak-e, és ha igen, melyiktől – mondta Heinzel. – Általában az ereklyecsomagokban egy pergamencsík található, amelyen a szent neve szerepel. Ebben az esetben viszont sajnos ilyet nem láthatunk.”
A kutatók számára azonban egyértelmű, hogy a neutron képalkotó technológia hogyan mélyítheti el a relikviáknak (és azok tartalmának) védő, nem invazív módon történő tanulmányozását.
„A neutronokkal végzett roncsolásmentes vizsgálat különösen hasznos volt, mivel nem tudtuk egyszerűen kinyitni a medált, és belenézni” – tette hozzá Heinzel. „A Leibniz Egyesület régészeti kutatóintézeteként kötelességünknek tekintjük, hogy a tárgyat a lehető legteljesebb mértékben megőrizzük történelmi hitelességében a jövő nemzedékei számára.”
