Isonzo: A túlerő dacára vesztettek az olaszok

„A harmadik Isonzo-csatában Cadorna mintha szakított volna a politikus hadvezetéssel, mintha felülkerekedett volna benne a tisztán katonai vér. A Görz-Tolmein elleni támadás olyatén benyomást kelt, hogy itt már nem városok elfoglalása, hanem az ellenség megverése volt a fő cél, félretéve minden politikai szempontot” – írja elismerőleg az egyébként sokat bírált olasz tábornokról Kún Vilmos m. kir. honvédalezredes A nagy háború írásban és képben 3. isonzói csatáról szóló fejezetében.

Az ütközet, amely változó intenzitással egészen 1915. november 4-ig tartott, ötvenórás tüzérségi előkészítés után ma 107 éve vette kezdetét.

A történetírás az olasz front első anyagcsatájaként tartja számon. Nem véletlenül: az olaszok 338 zászlóaljat, 130 lovas századot és 1250 tüzérségi üteget vetettek be – tegyük hozzá máris: teljesen feleslegesen. Kún méltatása ellenére Luigi Cadorna újra és újra elkövette ugyanazokat a hibákat. Igaz, hogy a korábbi két csatával ellentétben most nem szimbolikus célokat, Trentó és Trieszt elfoglalását tűzte maga elé, hanem az osztrák–magyar védelem megtörését, a koncentrált támadások és a rosszul megválasztott csataterek miatt azonban nem tudta kihasználni csapatai számbeli fölényét.

Az olaszokkal szemben mindössze 174 zászlóalj és 604 üteg állt. Viszont a Monarchia seregeinek egyik horvát parancsnoka, Svetozar Borojević már a nyár folyamán olyan rejtett hegyi felderítőállásokat alakíttatott ki, ahonnan végig követni tudták az olaszok mozgását. Cadorna seregének tehát esélye sem volt meglepni az osztrák–magyar alakulatokat, amelyeket viszont folyamatos átcsoportosításokkal a kritikus pontokon rendre megerősítettek.

A több mint két héten át tartó vérontás a Monarchia hamar kifulladó ellentámadásával ért véget. Az olasz veszteség meghaladta a 67 ezer, a k.u.k. hadseregéé pedig a 41 ezer főt. Luigi Cadornának egyetlen célját sem sikerült megvalósítania: képtelen volt áttörni a frontot vagy legalább új hídfőállásokat kialakítani, és Szerbiát sem sikerült tehermentesítenie. Sőt, a délszláv állam november végén az utolsó állásait is feladta.

A csatavesztés súlyosan demoralizálta az olaszokat, ezrek dezertáltak vagy adták meg magukat. Ugyanakkor példás helytállásával legendás hírnévre tett szert a görzi harcokban a császári és királyi debreceni 39. gyalogezred.