Történelem
Állambiztonsági játszmák és bomlasztás (2.)
A megfélemlítés eredményessége kétséges volt, nem lehetett tudni, hogy a Provida Mater kezdetű apostoli konstitúció mennyire gyökeresedett meg a magyar katolikus egyházban
Erről Bulányi György Hetényi Varga Károly Szerzetesek a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában című művében így számol be: „Végül is, ha jól emlékszem 1952. december 9-én felvirradt a nagy nap, és a Jónás-tanács elé kerültünk. Az én peremben szereplő vádlottakat hosszú lánccal összekötötték. (…) Az 1946. évi 7-es törvénycikkel voltunk vádolva. A népi demokrácia megdöntésére irányuló szervezkedés vezetéséről szólt a vád, és felső büntethetőségi határ a kötél volt. (…) Elsőrendű vádlottként kaptam életfogytiglant. (…) Másodrendű vádlott volt Juhász Miklós piarista 14 évvel, ötödrendű vádlott Sigmund-Strecke Ernő 10 évvel. Török Jenő piaristát is ugyanebben az ügyben ítélték el 14 évre.”
Megfélemlíteni, megosztani
A súlyos ítéletekkel a diktatúra két célt akart elérni. Egyrészt megfélemlíteni, másrészt megosztani akart. Az utóbbi volt a fontosabb, mert az erőfölényben levő állammal a püspöki kar egy része a modus vivendit kereste, amelyet a bulányisták elutasítottak és elleneztek. A megfélemlítés eredményessége kétséges volt, hiszen nem lehetett tudni, hogy a Provida Mater kezdetű apostoli konstitúció központi gondolata, amelyet Török Jenő is megfogalmazott – „az apostoli konstitúció feladata az, hogy a szerzetesi intézményt, mint a keresztény tökéletesség meghonosítását igyekszik megvalósítani az egész világon” – mennyire vált elfogadottá és menyire gyökeresedett meg a magyar katolikus egyházban.
Ez a gondolat nemcsak a hitbeli megújulást, hanem a diktatúrával szembeni ellenállás lehetőségét is felkínálta a papság és a hívek számára egyaránt. Hogy ez milyen fokú volt, az adott pillanatban sem az egyház, sem az állambiztonság nem tudott elfogadható, kielégítő választ adni.
Állambiztonsági koncepció
A Provida Mater kezdetű apostoli konstitúció és a Provida-mozgalom megítélésével kapcsolatban az egyház óvatosabb lett, mert az 1952-es Bulányi-per után csak 1960-ban találkozunk a konstitúcióra való hivatkozással a Belügyminisztérium iratanyagában. A Belügyminisztérium II/5-f alosztályának dokumentumaiban található a következő kriminalizáló célzatú, az eseményeket felnagyító konspiratív jelentés: „Többoldalú értesülés alapján az elhárító szervek tudomására jutott, hogy a feloszlatott ciszterci rend szerzetesei az értelmiségi ifjúság körében (középiskolások, egyetemisták, fiatal mérnökök, orvosok, tanárok) 1949 óta illegális tevékenységet fejtenek ki, s e tevékenység a jelenlegi helyzetet figyelembe véve országos méreteket öltött.
A világi illegális, klerikális ifjúsági munka elvi alapja a Provida Mater kezdetű apostoli konstitúció, amely kimondja a harmadrendek (világiak) szervezését, és ezen belül az ifjúság idealista szellemben való nevelését, fogadalomtételeket. A mozgalom célja az egyházhoz való hűség elmélyítése, az illegális tevékenység politikai tartalma a népi demokratikus rendszer elvi alapjainak cáfolása, az iskolai oktatás lejáratása. Jellemzője a Szovjetunió gyűlölete, a nacionalizmus és sovinizmus. Az illegális munka gyakorlati célkitűzése az ifjúság egy bizonyos rétegének felkészítése egy esetleges rendszerváltozásra.
A szervezeti felépítés a területi elven, vagyis családközösségen alapul. Bázisaik azok a helyek, ahol ciszterci középiskolák, plébániák működtek, sejtek, csoportok, főcsoportok létrehozása jellemző szervezetszerű munkájukra. A főcsoportokig bezárólag a munkát világi személyek vezetik, ezen felül a ciszterciek rendjéhez tartozó szerzetes papok irányítják a munkát. Országosan öt centrumuk van, amelyet felső szinten dr. Pálos Bernardin ciszterci szerzetes tart kézben. Nagy a konspirálás, a csoportok mindig más személy lakásán jönnek össze.
Az illegális mozgalmak főleg azokat a fiatalokat vonják be, akiknek szülei osztályidegen elemek, illetve a Horthy-rendszer kiszolgálói voltak. Különböző papi személyek által készített brosúrákból tanulnak a csoportok. Az illegális tevékenységet folytató és vezető személyek kapcsolatban állnak a jezsuitákkal, a piaristákkal, a regnumi papközösséggel. Külföldi, nyugati támogatást élveznek, és e támogatást elsősorban Bécsen keresztül kapják.”
A katolikus egyház válasza
A dokumentum elkülönítve közli a papi és a világi vezetők neveit. Ez már jelzi, hogy az állambiztonsági koncepció szerint a Provida Mater kezdetű apostoli konstitúció világi intézmény létrehozását jelentő célkitűzése a megvalósulás felé halad, és a civil szférát is sikerült bekapcsolnia a Provida-mozgalomba.
Egy 1960. november 30-i jelentés szerint a Provida-mozgalom egyes ágazatait elsősorban a betiltott jezsuita és ciszterci, továbbá a piarista rend tagjai irányítják. A szerzetesrendek képviselői mellett a jelentés szerint reakciós és világi papok is részt vesznek az illegális csoportmunkában, főleg azok, akik korábban a katolikus ifjúsági mozgalom vonalán vagy a katolikus cserkészmozgalomban tevékenykedtek. A jelentés megállapítja, hogy az akkor ismert 57 vezető szerepet játszó egyházi személy közül 11 jezsuita, 25 ciszterci, 10 piarista, 5 bencés, 6 volt KIOE (Keresztény Ifjak Országos Egyesülete), illetve KLOSZ (Keresztény Leányok Országos Szövetsége) vezető. Ismereteink szerint, állítja a jelentés, a jezsuiták 80, a ciszterciek 1000, a piaristák 340, a KIOE és a KLOSZ vezetők 280 fiatallal foglalkoznak illegális keretek között. Ez 1700 embert jelent.
Társadalomszociológiai szempontból érdekes adatokat közöl a jelentés statisztikai melléklete. A Fekete Hollók fedőnevű ügyben aktív tevékenységet kifejtők száma összesen 947 fő, ebből Budapesten tevékenykedik 617 fő (63,1 százalék), vidéken tevékenykedik 330 fő (36,9 százalék). Tendenciaként kimutatható, hogy a vallási kisközösségek szervezésében, vezetésében a piaristák és a jezsuiták megőrizték helyüket, a ciszterciek befolyása jelentősen megnőtt.
Ennek az lehet az oka, hogy az 1952-es Bulányi-per miatt az egyházi vezetés a szervezőmunkát az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején a piaristákéhoz hasonló infrastruktúrával bíró és hasonló számú volt plébániával és iskolával rendelkező ciszterciekre bízta. A ciszterci rendben is akadtak Bulányihoz, Török Jenőhöz hasonlító küldetéstudattal rendelkező papok. Ezzel a súlypontáthelyezéssel az egyházi vezetés valószínűleg igyekezett elkerülni, hogy egy hagyományos szerzetesrend, a mi esetünkben a piarista ne szenvedjen helyrehozhatatlan személyi károkat az állandó állambiztonsági zaklatások miatt. Erre a szervezeti rugalmasságra a Provida Mater kezdetű apostoli konstitúció szellemisége is lehetőséget biztosított.
A szerző a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos főmunkatársa
