Állambiztonsági játszmák és bomlasztás (1.)

A maratoni vesszőfutás legkeményebb időszaka 1949 és 1953 közé esett. Az 1949. február 3. és február 8. között a Budapesti Népbíróság a IX. 254/1949 számon lefolytatott koncepciós perben Mindszenty Józsefet életfogytig tartó fegyházra ítélte. A Mindszenty és Grősz József ellen indított koncepciós eljárások az egyház irányításának megbénítását szolgálták. Az érsekek meghurcoltatásának árnyékában egy sajátos állambiztonsági játszma is kibontakozott.

A támadás az állam és a katolikus egyház között 1950. augusztus 30-án megkötött „kényszeregyezménnyel” indult. A szerzetesrendek működésének betiltása, a rendek tagjainak szétszórása jelentette a következő lépéseket. A pártállam a hit, az egyház szinte teljes megsemmisítésére törekedett.

A Szentszék 1947-ben elérkezettnek látta az időt arra, hogy útmutatást adjon a nemzeti egyházaknak az erősödő kommunista befolyással szemben. Így született meg a Provida Mater kezdetű pápai apostoli konstitúció. Az apostoli konstitúció kiadásának célja, hogy karizmatikus kisegyházak számára a pápa tudtával lehetővé tegye a „föld alatti”, hálózati alapon szerveződő katakombaegyház megszületését Közép- és Dél-Kelet-Európában, ezzel biztosítva a szeparáció elleni harc leghatékonyabb eszközét.

Ez magyarázza, hogy a Provida Mater alapján kibontakozó karizmatikus kisközösségi „mozgalom” megindításánál ott bábáskodott a szervezésben nagy gyakorlattal rendelkező Bulányi György és néhány társa, például Stjepan Tomislav Poglajen, álnéven páter Kolakovics horvát jezsuita szerzetes. A Kriminalizáló célzatú állambiztonsági forrásokban „mozgalomnak” nevezett kisközösségek nemzetközi és hazai egyházi hátterét a piarista rend biztosította. A Mindszenty-per „árnyékában” az állambiztonság nagy offenzívát indított az általa veszélyesnek ítélt személyek és szervezetek ellen.

Mindszenty József hercegprímás a tárgyaláson

Fotó: Fortepan

Egyháztörténeti szempontból lényeges kérdés a Provida Mater kezdetű apostoli konstitúció és a róla elnevezett „Provida-csoportok”, valamint a Bulányi-féle bázisközösségek kapcsolata. A rendelkezésre álló állambiztonsági dokumentumok, nyomozati források alapján megállapítható, hogy a magyar katolikus egyház az apostoli konstitúcióban foglaltakat a lehetőségekhez mérten a Szentszék által javasoltaknak megfelelően igyekezett megvalósítani. A Provida-sejtek keretein belül elsősorban a hitbuzgalmi szempontokat tekintette alapelvnek.

Ennek szellemében a hívek számának növelése, a hívek és az egyház kapcsolatának elmélyítése volt a fő cél. A szervező munkában az állambiztonsági dokumentumokban „mozgalomnak” nevezett sejtek nem nélkülözhették Bulányi György és az általa vezetett csoportok tapasztalatait és infrastruktúráját. Ez magyarázza, hogy a Bulányi-közösség vezetői aktívan támogatták a „Provida-csoportok” első lépéseit, így a két irányzat között kapcsolat alakulhatott ki.

Kisberk Imre székesfehérvári segédpüspök dossziéjában található ügynöki jelentés megjegyzésrészében olvashatjuk: „Ügynökünk jelentette, hogy Kisberk Imre segédpüspök széles körű illegális tevékenységet folytat, és most bekapcsolódik a Bulányi-féle illegális szervezkedésbe.” A beépített ügynök a dunabogdányi plébánián a kántori állást akarta megkapni, ezért az ÁVH utasítására levélben fordult Kisberk Imréhez. Felvétele esetén az ÁVH ellenőrizhette volna a segédpüspök minden lépését.

Kisberk Imre dossziéjában található másik jelentés szerint Kalotai Kálmán a Természettudományi Egyetem hallgatója felfedte kapcsolatát Kertész Tivadar pomázi segédlelkésszel és a Bulányi vezette csoport több tagjával. A továbbiakban arról szól a jelentés, hogy Kalotai Kálmán teológiai tanulmányokat is folytat, így egyik legfőbb problémája, mikor fogják pappá szentelni. Ezek a történések magyarázzák, hogy kapcsolatba kerül mind két „mozgalommal”. Az ő lépéseit is egy beépített ügynök figyeli, mégpedig egy pap vagy teológiai hallgató.

A Tulipán fedőnevű ügynök vállalta azt is, hogy a gyanútlan Kalotait rendszeres teológiai oktatásban részesíti, és felderíti, milyen módon, melyik püspök fogja „illegálisan” pappá szentelni. Kalotai arról is beszélt Tulipánnak, hogy civil állása mellett fog pasztorációs munkát végezni. Kalotai Kálmán szerepe azért is fontos, mert a Baba fedőnevű ügynök egyik jelentése azt támasztja alá, hogy az állambiztonságnak pontos értesülései voltak a „Provida-mozgalom” születéséről és a Bulányi-féle bázisközösséggel való kapcsolatáról.

Török Jenő a Tulipán fedőnevű ügynöknek nyilatkozott a Provida Mater kezdetű apostoli konstitúció jelentőségével kapcsolatban. A jelentés utasításrészében az ügynök azt a feladatot kapja, hogy „Török Jenővel való legközelebbi találkozáskor tisztázza a világi szerzet jelenlegi tevékenységét Magyarországon, továbbá a Bulányiék által vezetett csoportmunka hasonló-e és a pápai konstitúció irányvonalaképpen jött-e létre”.

A párt- és állami vezetés számára lényeges kérdés volt az apostoli konstitúció és a vallási mozgalmak kapcsolata, egymáshoz való viszonya. Az egykorú állambiztonsági dokumentum pontosan rögzíti a helyzetet: „Ügynökünk szerint Bulányi és Török csoportmunkája lényegében a „világi szerzet” egyik fajtája, amely kevésbé szervezett keretek között végzi „apostoli” feladatát, vagyis nem tesznek fogadalmat, de feladatukat és szerepüket titkolva végzik agitációs munkájukat. Katolikus világnézet terjesztése, szembeállítva és tagadva a materializmust és a Népköztársaság eddig elért eredményeit.”

A belügyi szervek úgy ítélték meg, hogy Bulányi bázisközösségei a veszélyesebbek, és ha elrettentő példát statuálnak, akkor a providások lendületét is fékezik. Erre a Szilárd fedőnevű ügynök jelentése utal:

„Kisberk Imre segédpüspökkel a HÉV-megállónál találkoztam. Elmondta, hogy több piarista szerzetest letartóztattak, így Bulányi Györgyöt, Juhász Miklóst és Török Jenőt. Kisberk a letartóztatásokkal kapcsolatban elmondta, hogy neki is volt velük dolga egy alkalommal. Az egyik piarista szerzetes azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy titokban szentelje pappá a rend három tagját, akik az ő neveltjük, majd ezek továbbra is civil vonalon dolgoznának, és titokban papi munkát végeznek. Én – mondta Kisberk – megmagyaráztam neki, hogy képtelenség. Javasoltam, hogy küldje őket a megyéspüspökhöz vagy szerzetes főnökhöz, mert azok megtehetik, mivel nekik van rá joguk, én viszont bizonytalan ügyekre nem vállalkozom.”

Egy 1952. szeptember 20-i keltezésű jelentésben a Kornél fedőnevű ügynök Kisberk Imre lakásán lezajlott beszélgetés alapján nagyon részletesen jellemzi a „Provida-mozgalom” helyzetét.

„Kisberk beszélt arról is, hogy nagyon sok tagja van Debrecenben, Szegeden, Székesfehérvárott. Úgy látja, hogy még sokan akarnak ebbe a rendbe belépni. Kisberk szerint a jelentkező fiataloknak meg kell mondani, hogy egyelőre magánfogadalmakat tegyenek, és helyi plébánosoknak ajánlják fel szolgálataikat.”

A Provida-közösségek szervezése tehát 1952-ben felgyorsult, és átgondolt koncepció alapján folyt. A koncepciót Bulányiék is elfogadták, és megvalósításához csatlakoztak. Az a veszély fenyegetett, hogy a „Provida-mozgalom” a politika iránt nagyobb affinitást mutató és a már jobban meggyökeresedett Bulányi-féle szervezetek támogatásától megerősödve megnöveli a katolikus egyház tömegbefolyását. Ezért az ÁVH gyors és határozott lépésre szánta el magát. A letartóztatásokkal elejét akarta venni a providás sejtek megerősödésének.

A szerző a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos főmunkatársa