Történelem

Igazságot Magyarországnak!

Lord Rothermere tízezer dollárral támogatta az első magyar óceánátrepülést

Magyarország 1927-ben javában munkálkodott azon, hogy kitörjön az igazságtalan trianoni döntés nyomán kialakult külpolitikai elszigeteltségből. Gróf Bethlen István, a konszolidációt vezénylő miniszterelnök útmutatása szerint a magyar diplomácia gépezete gőzerővel dolgozott. Márciusban Walko Lajos külügyminiszter Genfben találkozott Chamberlain angol, Briand francia és Beneš csehszlovák külügyminiszterrel. Áprilisban Bethlen Rómában tárgyalt Mussolini miniszterelnökkel, és megkötöttek egy barátsági szerződést, illetve megállapodás született a kisantant államokkal szembeni közös politikáról.

Igazságot Magyarországnak!
Endresz György és Magyar Sándor világcsúcsot állított fel 1931 júliusában
Fotó: Wikipedia

A magyar külpolitika előtt hatalmas akadályok tornyosultak. A franciák a kisantant országokat támogatták, a nyugati közvélemény pedig nem szimpatizált a magyarokkal. Ez jórészt a velünk szomszédos országok erőteljes magyarellenes propagandájának volt köszönhető, amivel szemben sokáig nem fejtettünk ki ellenállást. Az első világháború győzteseinek komoly érdekük fűződött az igazságtalan békediktátum „eredményeinek” megőrzéséhez, az Osztrák–Magyar Monarchia végleges felszámolásához, Németország sakkban tartásához. Ebben a számunkra cseppet sem biztató helyzetben váratlan támogatást kaptunk egy angol sajtómágnástól, akinek a lapjai akkoriban jelentős véleményformáló hatást fejtettek ki Nyugat-Európában.

Helyünk a nap alatt

Lord Rothermere (Sidney Harold Harmsworth) 1927. június 21-én Magyarország helye a nap alatt címmel terjedelmes cikket írt a Daily Mailben. (Az ő kezében volt többek között a népszerű Daily Mail és Daily Mirror.) A történelmi jelentőségű írás megállapításai ma is időszerűek, még akkor is, ha az eltelt idő sokat változtatott a két világháború között fennálló viszonyokon. Íme, néhány részlet a lord nagyhatású írásából, Zinner Judit fordításában:

„A Közép-Európa térképét átrajzoló három szerződés közül az utolsó és legszerencsétlenebb a trianoni, melyet Magyarországnak 1920. június 4-én kellett aláírnia. […] A Magyarországra kényszerített békefeltételek módosításának kidolgozása során az érintett területek bonyolult módon összevegyült lakosságát is meg kell kérdezni. […] Az elcsatolt területek egy részén sok eset bizonyítja, hogy a magyar lakosság nem élvezi a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát, amit pedig a trianoni békeszerződés is rögzít számára. […] Kisállamok szűk látókörű előítéletei nem állhatnak az európai biztonság útjába. […] Nyugodtan tanúsíthatunk bizalmat Magyarország iránt, hiszen csak kis része volt a világháború kirobbantásában. […]

Akármennyire legyőzöttek és megtörtek voltak is, a háború után néhány hónappal már volt elég erejük és nemzeti öntudatuk megdönteni a bolsevik önkényuralmat, amely a hírhedt Kun Béla alatt erőltette magát országukra. Ezzel megmentették Európát attól, hogy ott éktelenkedjen a közepén egy fekély, ahonnan a fertőzés továbbterjedhetett volna. […] Magyarország természetes szövetségese Nagy-Britanniának és Franciaországnak. Helye van a nap alatt. […] Egy olyan népet, mint a magyar, amely mögött egy ezredéves nemzeti és tradicionális fejlődés áll, amely a középkorban hősiesen védte Európát a töröktől, és amelynek már 1222-ben, mindössze hét évvel a miénk után megszületett a maga Magna Cartája, az Aranybulla, nem lehet úgy kezelni, mint egy újonnan létrejött balkáni államot a maga kialakulóban lévő intézményeivel és tapasztalatlan politikusaival.”

Lord Rothermere cikke Európa-szerte nagy feltűnést keltett.

A szerző rendkívüli mértékben népszerű lett hazánkban, és fellépése hatalmas lendületet adott a határrevízióra törekvő mozgalmaknak.

A cikk megjelenése után, július 27-én megalakult a Magyar Revíziós Liga, amely Herczeg Ferenc írót választotta elnökének. A mozgalom erejét és népszerűségét jelzi, hogy 1929-re a tagegyesületek száma meghaladta az ötszázat. A budapesti Balaton utcát 1936-ban Rothermere utcává nevezték át, majd a következő évben – a 2. számú ház falán –, a Revíziós Liga által rendezett ünnepség keretében emléktáblát állítottak a lord tiszteletére. A Liga 1940 őszéig nem kevesebb, mint kettőszázhetven könyvet és számtalan cikket jelentetett meg. A világháború – számunkra kedvezőtlen – végső kimenetelének előérzete 1943-ban arra késztette a mozgalmat, hogy támogassa Horthy kormányzó kiugrási politikáját.

Üzenet a magasból

Lord Rothermere nemcsak a Daily Mailben megjelent írásával lopta be magát a hazaszerető magyarok szívébe, hanem azzal is, hogy támogatta az első magyar óceánátrepülést.

Az ötletgazda egy Kanadában élő pilóta, Magyar Sándor volt, aki amerikai magyarok támogatását is megszerezte, s ehhez a merész tervhez csatlakozott a brit sajtómágnás.

A navigátori feladatra Magyar Sándor, a gép vezetésére egy tapasztalt pilóta, Endresz György vállalkozott. Endresz pályája már addig is igen mozgalmas volt. Harcolt az első világháborúban, amelynek kezdeti időszakában többször is megsebesült, 1915-ben az oroszok fogságába esett, de nagy nehézségek árán meg tudott szökni. Hazatérését követően, 1916 őszén jelentkezett ezredénél, ahonnan pilótaképzésre a bécsújhelyi pilótaiskolába vezényelték. Később az olasz frontra került, ahol előbb megfigyelőként, majd vadászrepülő tábori pilótaként szolgált.

A háború utolsó évében már oktató volt, aki légi harcokban is részt vett. Négy igazolt légi győzelmet aratott, de a háború után sem tétlenkedett.

Tagja lett az 1919 tavaszán alakult, önszerveződő Rongyos Gárdának, amely főként a háborút megjárt, hazafias gondolkodású katonákból verbuválódott. Feleségének későbbi beszámolója szerint „1919-ben a kommunizmus alatt többször Bécsbe repül, és így tartja fenn az összeköttetést a magyarországi és bécsi magyar ellenforradalmi körök közt.” A Rongyos Gárda céljai között szerepelt a tanácskormány kommunistáival szembeni ellenállás, illetve a trianoni döntés nyomán elcsatolt Sopron és környéke megtartása. Ausztria nem akart semmilyen megegyezést, és követelte a területek kiürítését, illetve átadását. Emiatt Sopronban (1921 augusztusától) tiltakozó megmozdulások történtek, majd szeptember 8-án fegyveres összecsapásra is sor került, amikor Ágfalván magyar diákok és társaik feltartóztatták a bevonuló osztrák csendőröket.

A három magyar és egy osztrák halálával végződött összecsapás után az osztrákok visszavonultak. Prónay Pál huszár alezredes és Héjjas Iván csapatai bevonultak az osztrákoknak ítélt magyar területekre. Ostenburg Gyula őrnagy csendőrzászlóalja megszállta Kismartont, Prónay emberei pedig Felsőőrt. Ezután kikiáltották a Lajtabánságnak nevezett független tartományt. Ezekben az akciókban vett részt Endresz György főhadnagy is a társaival. A határvita végül az október 11–13. között zajló velencei tárgyalásokon rendeződött, amikor megszületett a népszavazásról szóló döntés. Ennek eredményeként Sopron és nyolc falu lakossága Magyarországot választotta Ausztriával szemben.

Endresz György 1923-ig a magyar légierőnél teljesített szolgálatot. Azután az AeroExpress nevű légitársasághoz szegődött (1926-ig). Rothermere bátor kiállása évében bizonyára nagy hatással volt rá a szenzációs hír, amely szerint az amerikai Charles Lindbergh elsőként repülte át az Atlanti-óceánt. A magyar pilóta – Magyar Sándor navigátorral együtt – nemsokára ugyanilyen repülőútra vállalkozott. E célból megvásároltak és átalakítottak egy 460 lóerős, Lockheed Sirius típusú repülőgépet. A repülőt a magyarokkal szimpatizáló Lord Rothermere Justice For Hungary, azaz Igazságot Magyarországnak névre keresztelte, de tett ennél többet is: tízezer dollárral támogatta a veszélyes vállalkozást.

Az első magyar óceánátrepülés története meglehetősen közismert. A magyar pilóták 1931. július 15-én szálltak fel az új-fundlandi Harbour Grace repülőteréről, amely az Európához legközelebb eső amerikai (kanadai) reptér volt. Hosszú órákon keresztül vezettek rádiókapcsolat nélkül felhőkben, majd sötétben úgy, hogy csupán az iránytű segítségével tájékozódtak. Amikor végre létrejött a kapcsolat, a magyar közönség értesülhetett a helyzetükkel kapcsolatos hírekről. A leszállás kijelölt helyszínén, a mátyásföldi reptéren rengetegen összegyűltek az ünnepélyes fogadáshoz. Endreszéknek azonban nem jött össze a mátyásföldi landolás. Több mint ötezer-hétszáz kilométert repültek, és már csak harminc kilométer hiányzott Mátyásföldig, amikor elfogyott az üzemanyaguk, s emiatt július 16-án délután kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk. Bicskétől nem messze, Felcsút közelében értek földet, s a gép ekkor kisebb sérülést szenvedett. Végül egy különgép szállította őket Mátyásföldre, ahol méltó ünneplésben részesültek.

Endresz György és Magyar Sándor az út repülési idejének tekintetében – 250 kilométer/órás átlagsebességükkel – világcsúcsot állított fel. Ezt az időt a legtöbb beszámoló huszonöt óra húsz percben jelöli meg, de találkozni huszonöt óra negyven, illetve ötvenkilenc perces, sőt, huszonhat óra húsz perces adattal is. Rekordot értek el a megtett távolsággal is, mivel óceánátrepüléssel ők jutottak legmesszebb az európai kontinens belsejébe. A lényeg persze az akkori technikai lehetőségek között elért szenzációs eredmény és az az üzenet volt, amely Endreszék és lord Rothermere összefogásával felhívta a világ figyelmét Trianon igazságtalanságára.

Az utolsó repülés

Július 20-án a budapesti Hősök terén több tízezres tömeg ünnepelte az óceánátrepülőket, akiket ezután Horthy Miklós kormányzó is fogadott a Várban. Horthy kitüntette és előléptette őket (szolgálaton kívüli őrnagyi, illetve századosi rangot kaptak). Endresz György a következő év tavaszán meghívást kapott az óceánátrepülők római kongresszusára. Bittay (Bitai) Gyula navigátorral együtt indult az útra 1932. május 21-én. A hős pilóta nem sejtette, hogy ez lesz az utolsó repülése. A római Littoria repülőtere fölött – a nézők szeme láttára – a gép megbillent, lezuhant, majd kigyulladt. Endresz és a navigátor szörnyethalt. A kongresszuson a szervezők a magyar pilóta helyét üresen hagyták.

A tragédia megrázta a házigazda olaszokat is, akik gyászszertartással búcsúztatták az elhunytakat. Együttérzésüket azzal is kifejezték, hogy egy Giustitia per l’Ungheria névre keresztelt repülőgépet ajándékoztak hazánknak. Endresz Györgyöt és Bittay Gyulát itthon nagy részvét mellett kísérték utolsó útjukra. Óceánátrepülő pilótánk halála, gépük elpusztulása szimbolikus előképe lett a magyar revíziós mozgalom végének, a trianoni határok megváltoztatásába vetett reményeink kútba esésének. Ma úgy tűnik, hogy – hős pilótánkkal együtt – mindez sírba szállt. Igaz ügyünk emléke, hőseink tisztelete azonban megmarad. Meg kell maradnia, mert az ilyen példák tesznek minket képessé arra, hogy továbbra is magyarként éljünk ezen a földön.

A szerző író, újságíró

Kapcsolódó írásaink

Igazságot Magyarországnak

ĀA nagy kaland ötlete a Kanadába kivándorolt volt repülőtiszt, Magyar Sándor fejében született meg, aki Lindbergh sikeres óceánrepülése után azon volt, hogy a magyarok is véghez vigyék és túlszárnyalják ezt a diadalt