A telefon GPS-ének állandó használata ronthatja a térbeli memóriát

De mi történik, ha nem így teszünk? Mi történik, ha csak követjük az utasításokat, mondjuk, egy „varázslatos” eszközt a zsebünkben, ami megmondja, hogyan jutunk el oda, ahová menni szeretnénk? Egy új tanulmány szerint mindez rossz hatással lehet a térbeli memóriára: a GPS-re való túlzott támaszkodás alapvetően befolyásolhatja a tájékozódási képességünket.

A GPS használata hasznos, ám az agyunk használata még inkább. A szakemberek szerint a „nem lesz mindig kéznél számológép” napjai már elmúltak. Valószínűleg szinte mindenkinél van ma már egy eszköz, amellyel könnyedén hozzáférhetünk az összes emberi tudáshoz. Ehhez pedig hozzátartozik a GPS is.

Valószínűleg Ön is megtapasztalta már, milyen kényelmes a GPS használata ismeretlen területen történő navigáláshoz. És bár rendkívül hasznos, hogy egy gombnyomással pontos térképekhez és útbaigazításokhoz férhetünk hozzá, ám ennek lehetnek árnyoldalai is. A Scientific Reports tudományos szaklapban nemrégiben publikált tanulmány megállapította, hogy a GPS-re való túlzott támaszkodás negatívan befolyásolhatja a térbeli memóriát, különösen a saját magunk által végzett navigáció során.

A McGill Egyetem kutatói keresztmetszeti eredményeket (egy meghatározott időpontban gyűjtött adatok) és longitudinális eredményeket (ugyanazon alanyokról több időpontban gyűjtött adatok) egyaránt bemutattak. Louisa Dahmani és Véronique Bohbot (a tanulmány szerzői) összehasonlította, hogy a GPS-t rendszeresen használó résztvevők hogyan viszonyulnak azokhoz a résztvevőkhöz, akik kevésbé támaszkodnak GPS-re, amikor tájékozódási feladatokról van szó.

Korábbi kutatások kimutatták, hogy azok az emberek, akik az agyukra hagyatkoznak a tájékozódásban, jelentős előnyöket élveznek, így logikus, hogy azok, akik külső segítséget vesznek igénybe, azok némi hátrányt szenvednek el.
Amikor GPS nélkül navigálunk egy új környezetben, kétféle navigációs stratégiát használhatunk, amelyek különálló agyi rendszerektől függnek – magyarázzák a kutatók a ZME Science online tudományos portálnak. – Az egyik a térbelimemória-stratégia, amely magában foglalja a tereptárgyak egymáshoz viszonyított helyzetének megismerését, és ami a környezet kognitív térképének kialakítását szolgálja.

Ez a stratégia kritikusan támaszkodik a hippokampuszra, egy olyan agyi régióra, amely nagymértékben részt vesz az epizodikus és a kapcsolati emlékezetben.
A másik stratégia az inger-válasz stratégia, és a motoros válaszok sorozatának (például balra kanyarodás) megtanulását jelenti meghatározott pozíciókból (például a következő sarok). Ez a stratégia merevebb viselkedéshez vezet, de lehetővé teszi, hogy „robotpilótával” navigáljunk a gyakran bejárt útvonalakon.

A tanulmány első részében a kutatók ötven, rendszeresen közlekedő autós GPS-tapasztalatait értékelték, majd a térbeli memória különböző aspektusait vizsgálták, beleértve a térbelimemória-stratégia használatát, a kognitív térképezést és a tájékozódási pontok kódolását egy virtuális navigációs feladat segítségével.

Azt találták, hogy „azok az emberek, akik többször használják a GPS-t, rosszabb a térbeli memóriájuk az önvezérelt navigáció során”.

Vagyis aki sokszor kapcsolja be a GPS-t, annak rosszabb a térbeli memóriája. A kutatók szerint az eszköz segítségével az egyik pontról a másikra navigálhatunk, de így nem kell figyelnünk a környezetünkre, tehát felhagyunk azzal, hogy a helyzetünkre és a környezetünkre figyeljünk.