Tech
Forradalmat és „véres" polgárháborút indított el egy program
1993 mérföldkő az internetezés történetében: elterjedtek a dial-up modemek, elkészült a HTML 1.0, és a legfontosabb: megjelent az első grafikus webböngésző, a Mosaic
A történet elejét, talán már mindenki ismeri, de azért elevenítsük fel. Egy brit tudós – tényleg, akkoriban még nem a viccek kezdődtek így –, Tim Berners-Lee 1990 körül, a svájci CERN-ben, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezetnél elkezdett azon dolgozni, hogy az egyetemeket és a kutatóközpontokat úgy-ahogy összekötő hálózatot átláthatóbbá, kezelhetőbbé tegye. Olyan ötletek pattantak ki a fejéből, mint a weblap, az ezek gerincét alkotó, a kinézetüket meghatározó és összekapcsolásukat is megkönnyítő HTML nyelv, valamint a webszerver és a grafikus webböngésző.
Tekintettel arra, hogy a world wide webet, azaz a világhálót készült megteremteni és hozzáférhetővé tenni, nem túl kreatív módon „WorldWideWeb”-nek nevezte el a történelem első böngészőjét. Mivel azonban a www és a WWW elég hasonlóak, utóbbit átkeresztelte Nexusra – a NeXT típusú számítógép után, amin dolgozott…
Berners-Lee úttörő vállalkozása ellenére a netezés 1991-1992-ben továbbra is egy szűk kör kiváltsága maradt, már csak azért is, mert a Nexus kizárólag a már említett NeXT-rendszereken futott. A szintén a CERN égisze alatt fejlesztett, különböző operációs rendszereken egyaránt használható, de terminálokra optimalizált Line Mode Browser pedig, mi tagadás, csúnya, és a nagyközönség számára ugyancsak elérhetetlen volt.
Ám, ahogy az 1993-ban bemutatott Jurassic Park örökké idegesítő szereplőjétől, Ian Malcolmtól tudjuk: az élet utat tört magának. Így történt ez az internettel is, amely a megelőző év végén a dial-up, azaz a betárcsázós modemek (erről a hangról 30 fölött mindenki felismeri, hogy miről van szó) kereskedelmi forgalomban való megjelenésével egy csapásra meghódította a világot.
1993-ra a web tehát robbanásszerűen elterjedt. Az egyetemek, a kormányok után a privát szféra is meglátta a lehetőséget a nyílt internetben, s ezzel együtt égető szükség mutatkozott egy „pancserbiztos”, de sokoldalú programra, hogy a böngészés olyan élvezetes legyen – mint szörfözni. A megoldást többen is keresték, de a befutó Marc Andreessen informatikus lett, aki az Illinois-i Urbana-Champaign-i Egyetem Nemzeti Szuperszámítógépes Alkalmazások Központjában (NCSA) létrehozta a Mosaic-ot. Ez volt a legelső népszerű grafikus webböngésző és a Mozilla Firefox korai őse.
A Mosaic előnye – túl azon, hogy jól volt megírva – abban rejlett, hogy az átlag felhasználó igényeire szabták. Bármelyik Windows-t használó személyi számítógépen elketyegett, és (bocsánat a szóviccért) új ablakot nyitott a világra: weboldalak, chatszobák, képtárak – semmi sem jelentett akadályt. Az internet forradalma ezzel kezdetét vette, s nem is olyan soká kegyetlen „polgárháborúvá” terebélyesedett.
Andreessen az első tapasztalatokra alapozva 1994-ben megalapította a Netscape-et, és kiadta a Navigator-t, korának böngésző terminátorát, közben viszont a „prototípus”, a Mosaic forráskódját odaadták a Microsoftnak egy licencszerződés keretében, Redmondban pedig addig bogozgatták a biteket és a bájtokat, amíg Explorer nem lett belőle. Az összecsapás elkerülhetetlen volt. De ez már egy másik történet.
