A Hold kínai gyarmatosításától tart a NASA vezetője

Egyre szorosabb a verseny a Holdért az Egyesült Államok és Kína között, és a következő két év döntheti el, hogy ki kerül fölénybe – véli Bill Nelson, a NASA igazgatója, aki a Politico riportja szerint arra figyelmeztet, hogy Peking megvetheti a lábát égi kísérőnkön, és megpróbálhatja uralni a Hold felszínének erőforrásokban gazdag helyeit. Sőt, akár távol is tarthatja onnan az Egyesült Államokat.

„Tény: űrversenyben vagyunk” – fogalmazott az egykori floridai szenátor és űrhajós. „És jobban oda kell figyelnünk, nehogy a tudományos kutatás leple alatt megvessék a lábukat a Holdon. Egyáltalán nem lehetetlen ugyanis, hogy akkor azt mondják majd: tartsd távol magad, itt vagyunk, ez a mi területünk.”

Nelson aggodalmát Peking dél-kínai-tengeri terjeszkedésével igyekezett megindokolni. A térségben Kína mesterséges szigeteket hozott létre, amelyeken utóbb támaszpontokat létesített. Közülük legalább hármat az amerikai katonai hírszerzés szerint teljes mértékben fel is fegyverezte hajó- és légvédelmi rakétarendszerekkel, lézer- és zavaróberendezésekkel, illetve vadászgépekkel.

Viszont az űr- és a tengerjog merőben eltérő. Az előbbi a kozmoszt az emberiség közös kincsének tekinti: a Hold tehát kisajátíthatatlan, és nincs olyan, hogy „galaktikus talapzat” vagy „parti űr”. Ettől függetlenül, persze, Kína kísérletet tehet a Hold gyarmatosítására, de érdemes megjegyezni azt is, hogy a szó szoros értelmében vett űrhaderő felállítására eddig kizárólag az Egyesült Államok tett kísérletet.

Nem mellékes körülmény az sem, hogy a NASA évek óta anyagi nehézségekkel küzd. Sőt, 1991 óta folyamatosan csökken a támogatásának az USA költségvetéséhez viszonyított részaránya, ellentétben kínai vetélytársával. A „vörös Hold” rémével való riogatás ennyiben tehát marketingszempontból indokolt, történelmi kitekintésben pedig hasznos húzás, hiszen Washington 1961-ben, a Holdért folytatott verseny meghirdetésekor költségvetésének valamivel kevesebb mint egy százalékát fordította az űrkutatásra, öt évvel később azonban 4,5-öt!

Az összehasonlítás csak annyiból sántít, hogy mára lényegesen nagyobb szerepe van az űrszektorban a privát vállalatoknak, az Artemis-program keretében is egy SpaceX szállítja majd a következő amerikai asztronautát a Holdra. Ám ezek a cégek jelenleg és elsősorban az űrturizmusban rejlő lehetőségeket akarják kiaknázni, valamint a Mars lebeg a szemük előtt, mint egy újabb begyűjthető trófea. A NASA tervei között szereplő holdbázis és űrállomás elsődleges célja is a vörös bolygó elérésének megkönnyítése.

Ezzel szemben Kína és Oroszország a Föld és a Hold közötti utazást akarja egyszerűbbé tenni egy orbitális és egy lunáris pályán keringő, az automatizált Progressz-teherűrhajók fogadására képes állomással. Hogy mit szállítanának ezek, nem titok. Néhány éve a Roszkozmosz akkori vezetője, Dmitrij Rogozin megmondta: az orosz űrkutatás elsődleges célja nem a PR-értékű sikerek hajszolásza, hanem az űr gazdasági kiaknázása, például hélium-3-at kitermelő Hold-béli bányákkal.

Bill Nelsonnak tehát annyiban mindenképpen igaza van, hogy az USA és riválisai között űrverseny zajlik, Kína pedig gazdasági előnyöket akar kovácsolni a Holdból. A „csillagok háborújára” ellenben aligha kell felkészülnünk.