Tech
A világ harmadik legnagyobb ivóvíztartaléka ez a patagóniai gleccser
Körülbelül 30 km hosszú, 250 km² területű
Chile és Argentína osztozik Patagónián: ez az a hely, amelyet egyrészt nagyban meghatároz az Andok maga, javarészt sztyeppékből áll, de itt találjuk a déli félteke óriási, Antarktiszon kívüli jégmezőit is. A Perito Moreno egyik legfontosabbja ezeknek, egy egészen elképesztő hely, körülbelül 30 km hosszú, 250 km² területű gleccser. Hogy egy kicsit plasztikusabbak legyünk: háromszor akkora, mint New York City Manhattan városrésze.
Tudni kell a gleccserek keletkezéséről, hogy a kulcs a nagy mennyiségű összegyűlt hóban keresendő, ami a hideg miatt ugyan nem fog felolvadni, de a lejtés miatt bizony elkezd csúszni a saját súlya miatt. De hogy alakul a hó tömör jéggé? Különbözik egymástól a jég és a hó szerkezete, utóbbi pelyhekből áll, amelyek kristályai között levegő szorul meg. Növekszik a súly, és ezek a kristályok szépen összetömörülnek. Amikor a nap a felületet megsüti kicsit, és olvadék képződik, lecsurog a lenti rétegekbe, és a hideg hatására újra jéggé dermed. Ezek a folyamatok teljesen kiszorítják az említett légbuborékokat, azok eltűnnek, és kialakul a tömör, szilárd jég.
Mint írják, a szóban forgó Perito Moreno legmagasabb pontja 170 méter, a legmélyebb részén pedig akár a 700 métert is elérheti. Folyamatos mozgásban van, napi körülbelül 2,2 métert nyomul előre. Ez a mozgás pedig roppant hangeffektusokkal jár: ropog, morajlik, hangoskodik a jégtömeg, ahogy megállíthatatlanul tör előre.
Törése egyike a leglátványosabb (és hangosabb) jelenségeknek, és hiába gondolták úgy a geológusok a vizsgálatok alapján, hogy 2-4 évente megtörténik egy nagyobb gleccsertörés, egyszerűen nincs erre szabály, ennek abszolút az időjárás és a fizika a befolyásoló tényezői.
Többször megesett már, hogy úgynevezett jéghíd omlott össze a gleccseren, ami hihetetlen erejű, és ehhez brutális morajlás jár. Aki egyszer látott egy ilyen földöntúli eseményt, igazán szerencsésnek mondhatja magát! – írja a portál.
