Paramnézia
ĀKÉTPERCES. J. Károly ott ül a terrárium mellett a fotelben, és hangosan olvassa a teknősnek a csontszínű, vékony kartonból egyformára vágott cetlikre írott följegyzéseket
ĀKÉTPERCES. J. Károly ott ül a terrárium mellett a fotelben, és hangosan olvassa a teknősnek a csontszínű, vékony kartonból egyformára vágott cetlikre írott följegyzéseket
ĀKÉTPERCES. J. Károly gondolt egy nagyot, s úgy döntött, hogy elmegy Kínába nyaralni. Egy hétvége elég lesz hozzá, mondta a büfés Eszternek
ĀKÉTPERCES. J. Károly azzal az elhatározással kelt ki az ágyból hétfőn reggel, hogy most már tényleg megpróbál egy kicsit másképpen élni
ĀKÉTPERCES. Ahogy öregszik – gondolta J. Károly még a hatvanon innen, de jobb esetben a lemez második felének a közepén –, úgy romlik meg a hallása
ĀKÉTPERCES. Az éjszaka kellős közepén, pontosan két óra huszonkét perckor, J. Károly arra ébredt, hogy valaki beszél hozzá
ĀKÉTPERCES. A büfés Eszter ismét jelentkezett egy régi kedvtelésével, mégpedig azzal, hogy J. Károly mindennap húzzon ki a kassza mellett lévő dobozból egy idézetet, egy bölcs mondást
ĀKÉTPERCES. A januárnak már több mint a fele a múlté, és J. Károly postaládája még mindig üres
ĀKÉTPERCES. A Tudatlanság Királya egyszer elhatározta, hogy megtanítja az emberiséget minden bölcsességre
ĀKÉTPERCES. J. Károly nem örült annak, hogy mostanában túl sok idegen szót kell megjegyeznie
ĀKÉTPERCES. J. Károly sok reklámot látott, s egy idő óta olyan érzése támadt, hogy nem a sorozatok közé vannak elhelyezve a reklámok, hanem fordítva
ĀKÉTPERCES. Hogyan tudná beállítani úgy a telefonját, hogy az ne bombázza őt állandóan a rossz hírekkel?
ĀKÉTPERCES. Nem az ő döntése volt, hogy éppen halottak napján szülessen, mondta J. Károly a teknősének, a diétás tortát majszolva