ĀNégyszáz évvel az angliai nagy földrablás után elmondhatjuk, hogy Afrikában is megtörténik az, ami kétszer söpört végig Európán: emberek millióinak elszakítása az őket éltető földtől
ĀA baloldali sajtó a jobboldali „rémuralom” végnapjairól fantáziál, miközben baloldali politikusok pirulás nélkül beszélnek homlokegyenest ellenkezőt, mint tegnap
ĀAngela Merkelt nézve, a német adásokból úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben van, a migráció ellen nem kell semmilyen felvilágosítás: a „bionémet”, a nyárspolgár hangulata kitűnő
ĀA gazdaság kényszeres futamai Franciaországot a közepesen fejlett, majd a szegény országok táborába taszítják, s az ehhez asszisztáló politikus a köznépben megvetést vált ki
ĀVégül is a világ egy és oszthatatlan lett, s mivel nem menekülhetünk sem a mohamedán térség, sem Afrika problémái elől, keresnünk kell a harmadik utat. Az Új selyemút is ilyen
ĀErnst Nolte, a háború utáni Németország legnagyobb történésze azt mondta az októberi forradalomról, hogy az „Örök Baloldal” eddigi legnagyobb rohama volt a civilizáció ellen
ĀHa durván leegyszerűsítjük, a történelmi dilemma Metternichtől Ferenc Ferdinándon keresztül Merkelig ugyanaz, miképp lehet az európai civilizáció fenntartásához szuperállamot kialakítani?
ĀVegyük komolyan, az atlanti, illetve angol–amerikai civilizáció a két világháború után szinte valamennyi fegyveres konfliktusát elveszítette, vagy jó, ha döntetlent ért el
ĀMintha 1989 éledne újjá, csak fordított előjellel, akkor a szocialista országok reménykedtek a Nyugat demokratikus szellemében, most a nyugatiak a keletiek józanságában