ĀMiközben végignéztem az ellenzéki politikusok valóságshow sztárokat is megszégyenítő folytatásos teleregényét, szépen lassan beférkőzött a gondolataimba egy kép
ĀMenjünk egy kicsit vissza az időben. Ha emlékszünk még, tavaly igen hangzatos ígéretektől zengett az ellenzék, különösképpen a felhangosított hódmezővásárhelyi „siker” miatt
ĀMinden sportoló vagy aki részt vett bármilyen megméretésben, tudja, ha kimegy a pályára, akkor két végkifejlet a leggyakoribb: győztesen vagy vesztesen távozik
ĀVannak kiemelkedő gondolkodók, akik korukat megelőzve figyelmeztetnek minket olyan kihívásokra, amelyek alapjaiban fogják megváltoztatni az általunk ismert rendet
ĀEmberi jogokról papolnak, miközben hagyják, hogy emberek haljanak meg merényletekben. A magyar jogállamiság helyzete miatt agódnak, miközben Európa jövőjével játszanak
ĀTóta W. már odáig megy az emberiség iránt érzett csalódottságában és az újabb kétharmad miatt érzett kétségbeesésében, hogy potenciális naplopót és terroristát lát egy gyermekben
ĀA választási eredmények és a csalódottság igazi hibáztatáscunamit idézett elő, aminek középpontjába a sötétnek, megvezetettnek és elmaradottnak tartott vidéki szavazók kerültek
ĀElnézem a tüntetésekről készült felvételeket, olvasom a különböző médiafelületeken található kommenteket, cikkeket, látom a közösségi médiában kiposztolt dühös kirohanásokat
ĀJó dolog ez a közösségi média, hiszen olyan emberekkel tarthatjuk a kapcsolatot, akikkel mondjuk az általános iskolában jó volt együtt fogócskázni vagy fára mászni