−Előd
ĀJövőtlen-e a román–magyar viszony? – ezzel a címmel hirdettünk meg a Magyarországért Egyesületben vitaestet a Nemzetpolitika a gyakorlatban sorozatunk keretében, még 2016 februárjában
ĀManapság magától értetődőnek tűnik, hogy 1989 már a miénk volt, de jusson eszünkbe, hogy április 9-én szovjet fegyveresek még tüntetőket öltek Tbiliszi utcáin, sőt rá egy évre Prágában a forradalmat a rendőri kegyetlenkedés váltotta ki
ĀA lengyelek esetében a szeretet átlépett a nyelvi korláton, a türk népek esetében nemcsak a nyelvi, de a vallási és társadalmi különbségeket is legyőzi a kölcsönös rokonszenv. Így van értelme bekapcsolódni a globálisnak nevezett világba
ĀAhogy 1848 adott erőt 1956-nak, úgy 1956 is a rendszerváltozáshoz. Minden évben nőtt a feszültség márciusban, októberben. A szeptemberi lakiteleki találkozóról jó ideig csupán a hatalom tudott, azokon túl, akik ott voltak
ĀMilyen történelmi film kell? Olyan képi mese, amely értéket és magatartásmintát ad. Ez lehet az oka annak a jelenségnek, amit John Lukacs a történelem iránti éhségnek nevez
ĀVannak életveszélyes játékok. Ilyen az orosz rulett és az amerikai csirkejáték
ĀA tömegtájékoztatásban (és félretájékoztatásban) is szélesen hömpölyög a fősodor. A percemberkék nem is állnak neki ellent
ĀIndikátorként szolgálhat számunkra az, hogy Georg Paul Hefty Több vagy kevesebb Európa a választások után című cikkében azt engedi sejtetni, hogy Magyarország jelenlegi vezetésének nem volna ellenére a kiválás az Európai Unióból
ĀAngliában időről időre búvópatakként felbukkan az a meglátás, amely a kilépési folyamat és az 1381. évi parasztfelkelés között von párhuzamot. Miről van szó?
ĀAz Orbán–Trump-találkozó valóban magában hordja a továbblépés lehetőségét a magyar–amerikai kapcsolatokban
ĀA Kreml ideológusa, Vlagyiszlav Szurkov szerint a volt nagy eurázsiai birodalom lebomlott egészen az Orosz Föderáció szintjéig, de itt megállt a szétesés
ĀA jelen kormányzati időszak törekvései között egyre erőteljesebben merül föl a vidéki Magyarország és a magyar föld kérdése
ĀAhogy szerte Közép- és Kelet-Európában, Magyarországon is a szovjet megszállás kezdetétől fogva fel-feltört a közösség szabadságvágya, és a megtorlások ellenére meg-megújuló, titkos rendszerellenes szervezkedésekben szökött szárba
ĀA liberális nemzetközi rend annyira háttérbe szorította a nemzetállami gondolkodást, hogy Rupert Emerson politológus kimondhatta: „a nemzet és a nemzetállam anakronizmusok az atomkorban”
ĀNem nézhetjük tétlenül, amíg a NATO megvéd minket, hiszen a szerződésünknek nemcsak ötödik, hanem harmadik pontja is van, vagyis kötelességünk az önvédelem
ĀLényegi ellentmondás, hogy manapság az ellenzék politikusai úgy politizálnak, ahogyan konszolidált demokráciában lehet tenni – és ez már önmagában hiteltelenné teszi a diktatúráról szóló képzelgéseiket
ĀMint az ősszel a lakásba igyekvő rovarok, úgy zümmögnek a hírfogyasztó ember feje körül az egyre újabb torzszülött kifejezések