Minimum, maximum
ĀFricska. Viszonylag gyakorta idézem Vágó Istvánt. Az egykori kvízmestert valódi emblematikus figurának tartom – a szó legnegatívabb értelmében
ĀFricska. Viszonylag gyakorta idézem Vágó Istvánt. Az egykori kvízmestert valódi emblematikus figurának tartom – a szó legnegatívabb értelmében
ĀFricska. Az ellenzék választási vereség utáni gyászmunkája, úgy látszik, egyeseknek egy hosszú távú, fizetett foglalkozás lett
ĀFricska. A mai Fricska minden apró részlete akár egy-egy apró, hamis drágakő – ezekből áll össze a mai balliberális ellenzék fejdísze, amit nagyjából ötszáz forintért árulnának a síkgöröngyösi ócskapiacon
ĀFricska. Tegnap a jelenleg DK-s Szabó Zoltánt idéztem, azóta már a szintén fantomizálódott, ex-SZDSZ-es Bauer Tamás is védelmébe vette Niedermüller Péter okádék nyilatkozatát Trianonról
ĀFricska. A Niedermüller Péter-féle undorító, latyakos, sáros verbális hógolyó görög tovább, és egyre csak dagad
ĀFricska. A csoda az olyan, hogy néha megtörténik, de ha a mélyére nézünk, többnyire rádöbbenünk, hogy a tehetségnek, hősiességnek, eltökéltségnek is nagy szerepe van benne
ĀFricska. Megint jőnek, mondogatnak… (Hogy Petőfi Sándort csúnyán kifacsarjam.) Márki-Zay Péter szerint a védőnői szolgálat egy „felesleges hungaricum”, szerinte „középosztálybeli anyukákkal kávézgatnak, sok pénzért”
ĀFricska. Az idézet, amit most olvasnak majd, az Komáromi Zoltántól, a DK vezető egészségpolitikusától származik
ĀFricska. Olybá tűnik, Vágó István lassan ébredezik a totális bukás utáni sokkból
ĀFricska. Már megbocsásson, Herr Weber, de ön fogalomzavarban van. Csupán arról van szó, hogy akadnak még a politikában olyanok, akik az eszüket és a szívüket is használják
ĀFricska. Őszintén mondom, hogy nem a stílus lep meg. A rendszerváltozáskor lettem hírlapíró, így átéltem, amikor a honi „liberális” értelmiség a folyamatos nácizással próbálta letarolni az ország többségét
ĀFricska. Nem történt semmi különös, csupán az bizonyosodott be, hogy Karigeri addig él, amíg Ferenc el nem engedi a madzagokat
ĀFricska. Egészen bámulatos tripla szaltókkal próbál hozzájárulni a magát függetlennek becéző sajtó az ellenzéki gyászmunkához
ĀFricska. Igazán tanulságos írás a Mandiner szemlézésében, az ortodox-liberális Seres László tollából. Már a címe is gyönyörű: Ellenzék ’22: a teljes őrület határán
ĀFricska. „Buta sztereotípia, hogy a Fideszre azok szavaznak, akikhez vidéken csak a propagandamédia jut el” – mondta az Átlátszónak Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely alapítója
ĀFricska. „Kedvenc” mikroreprezentatív portálom szűkebb pátriámban a Pesterzsébeten hallottam álnévre hallgat
ĀFricska. A „ballibjobbik” ellenzék generalisszimuszának, Fletó vezírnek a formál logikai magaslataira nehezen tudok felhágni!
ĀFricska. Nehéz megmondani, hogy mi a legszánalmasabb ma a magyar ballib „hátországban”
ĀFricska. „Mi az, hogy romák? A cseh hatóságok honnan tudják ezt? Bőrszínről? Viselkedés alapján?” – kérdezi Bencsik Gábor a Facebookon, elsöprően jogosan
ĀFricska. Régi történelmi és közéleti tanulság, hogy nincs rosszabb, mint amikor a tehetségtelenség lelkesedéssel párosul
ĀFricska. A legendás anekdota szerint egy derék talján takarékoskodni akart, ezért fogott egy hosszú levegőt, és körbe vette tésztával
ĀFricska. Az valamiért szerintem mégiscsak beszédes, hogy Lendvai Ildikó, a szocialisták nyugállományú elnöke és megmondóasszonya is önkritikus dalba kezdett
ĀFricska. Bevégeztetett. A választásokon csúfosan leszereplő Jobbik küldöttei a tisztújításon további bizalmat szavaztak a mosdatlan szájú, lumpenproli retorikájú Jakab Péternek
ĀFricska. „Az ellenzéki oldalnak őszintén be kell ismernie: nem értjük az ország másik felét. Hiába akarjuk mindenki Magyarországát megépíteni, hiába hiszünk most is a saját igazunkban” – írta Ujhelyi István MSZP-s passzivista