Sport
Mészöly Kálmán és a Császár perpatvara
A kis Lisztes két gólja színessé tette Mészöly Géza álmait - INTERJÚ

– Gondolom, egész életét, így már gyerekkorát is meghatározta a labda. A válogatott labdarúgó, későbbi szövetségi kapitány fia csak futballista lehetett? Nem próbálkozott más sportágakkal is?
– Kölyökkoromban minden érdekelt, de leginkább a foci. A kapitány fiainak mindig volt labdájuk, ami akkor persze azt is jelentette, hogy minden csapatban helyünk volt. Zuglóban laktunk, több Vasas-focista költözött akkor oda, majd a Vasas-kölyökhöz jártunk. Ott Hankó János megalapozta futballismereteinket, s korán korosztályos válogatott lettem. Buenos Airesben óriási élmény volt nyolcvanezer néző előtt kifutni a vébémegnyitóra.
Az ősök őlre mennek
– Mennyit fociztak bátyjával?
– Mint akkoriban minden gyerek, éjjel-nappal. Kamarás Misi bácsi faragott Kálmánból kapust, engem is pallérozott, majd Ihász Kálmán nagybátyja, Anti bácsi lett az edzőnk.
– Játékosként már nyilván egyenes út vezetett a Vasashoz, hiszen édesapja, leszámítva a III. Kerületnél töltött kezdeteket, mindvégig hű maradt Angyalföldhöz.
– Igen, és már nagyon hamar megfogott bennünket a Vasas-pálya atmoszférája, az öltöző világa, no meg sok nagy játékos.
– Édesapja szisztematikusan foglalkozott a fiaival, vagy csak esetenként?
– Alig. Úgy esetenként. De nekünk jó dolgunk volt, önállóak voltunk, nem kellett annyira vigyázni a gyerekre, mint manapság.
Apám kijött a meccsekre, persze, nem szólt bele semmibe, nem okoskodott, mégis megesett, hogy összeveszett Albert Flóri bácsival, s a bíró mindkettejüket elküldte. A kis Flóri persze a Fradiban játszott, s nem tudom már, melyik csapat vezetett, de a veszekedés emléke örökre megmaradt bennem.
– A nagy Mészöly befolyásolta pályafutásukat, amellett, hogy időnként nyilván tanácsokat adott?
– Önmagában már azzal, hogy bevezetett bennünket egy varázslatos világba. Én az anyatejjel magamba szívtam a focivarázslatot, a Fáy utcát, a Népstadiont, a lelátók népét, az öltözők csendjét vagy éppen zaját, a medence gőzét, a rajzoló edzőket. Én akartam NB I-es játékos lenni, minél előbb a Népstadionban futballozni. Először Illovszky Rudi bácsinál játszhattam az első osztályban. Jól kezelt bennünket. Sokat kaptam tőle. Aztán Kistelekitől, majd Geinzwein Ferenctől, nála lettem az év játékosa. Kellett a bizalom, s 1988-ben Mezey Györgytől meg is kaptam, meghívott a válogatottba. Meg kellett küzdenem ezért, és érdekes, hogy később az edzői papíromat is ő adta át.
– Nehéz volt a kapitány fiának lenni? Érezte valaha is, hogy kiváltságosként kezelik, kivételeznek önnel?
– Talán igen, talán nem. Hamar megszoktam, hogy mindig apához hasonlítottak, de hát ez ezzel jár.
A múlt mindig megszépül, és visszafele mindenki jobb futballista lesz. Úgyhogy különleges esetben érheti el egy gyerek az apja tudását. Legalábbis a szurkolók szemében.
Videón látom apám egy-két meccsét, hogy hogyan fejelt, miként játszott például Benével az Európa-válogatottban. Nem véletlen, hogy ő hatvanegyszer volt válogatott, én meg csak tizennyolcszor.
– Kevesli?
– Nem is tudom. Talán annyit elértem, ameddig a tudásom terjedt. Volt négy gyönyörű évem Franciaországban, s ha ott más csapatot választok, és nem Lille-t, meglehet, többre viszem.
A legnagyobb sikert Újpesten érte el
– Hamar edző lett. Amikor befejezte a focit, nem is gondolkodott másban?
– Nem. Mint mondtam, mi a futballban éltünk, élünk. Harminchárom évesen megsérültem. s tudatosan fordultam az edzősködés felé. Fóton kezdtem, majd a REAC következett, utána az Újpestet a nyolcadik helyről a másodikra vezettem, mondanom sem kell, sok-sok jó játékossal. Ezután a Vasas majd az ifiválogatott jött.
– Már több csapatnál is megfordult az NB I-ben. Hol érezte eddig legjobban magát?
– Újpesten. Meg hát a Vasas gyerekkori szerelem. Ott 2007-ben év edzője lettem, megkaptam a Sebes Gusztáv-díjat. Apám a Vasasnál, a válogatottnál és Cipruson volt edzőm. sok mindent tanultam, sok dolgot vehettem át tőle. De a hibáit is láttam.
– Jegyzik még a Vasasnál a legenda fiát?
– Igen, és én most is oda tartozom, bár nem vagyok az első csapat közelében. És hát Újpesten is otthon vagyok, kiváló néhány játékossal és szurkolóval a viszonyom.
– Úgy tudom, a Mészöly család itthon az egyetlen, amely két csapatot is eljuttatott a világbajnokságra: a papa a felnőtteket 82-ben Spanyolországba, a gyerek az utánpótlás-válogatottat 2014-ben Új-Zélandra.
– Igen, de ezt alig valaki jegyzi.
– A fiatal Mészöly itthon utoljára Szombathelyen dolgozott, s az is megesett, hogy menet közben vette át a Haladást.
– Ötödikek lettünk az NB I-ben, szép időszak volt, nagyszerű két és fél év. A tulajdonos-elnökkel, Homlok Zsolttal akkor ismerkedtem meg, ő vitt oda, és azóta is jó a kapcsolatunk.
Most meg az edző támogatására kért fel tavaly márciusban. s hetente járok Szombathelyre meg a meccsekre. Valamennyin ott vagyok.
– Működik még a Mészöly-focisuli?
– Hogyne. Sőt, most izmosodtunk meg igazán, azzal, hogy a kis Lisztes remekelt a Fradiban. Büszkék vagyunk rá, hogy három évet volt nálunk.
Ezer gyerek a Mészöly-focisuliban
– Hány gyerekkel foglalkoznak, s Lisztesen kívül jött már ki onnan komoly játékos?
– Tizenhárom éve alapítottuk a sulit Újvári Gáborral, harminc gyerekkel. Csillaghegyen működünk, s megesett, hogy egyszerre ezer srác tanulta nálunk a szakmát.
Négyéves programunk volt, sok gyereket adtunk az akadémiáknak, a kluboknak mint az MTK vagy a Fradi, s mondhatom, nálunk jó képzést kaptak. Egyrészt mi a játékosokra figyeltünk, figyelünk és nem az eredményre. A képzés mellett, olyan programokra volt pénzünk, hogy meg tudtunk hívni a Hertha, a Real Madrid vagy a Manchester United kölyökcsapatait is.
Mindent mi fizettünk, a gyerekeink pedig a világ legjobb klubjai ellen pallérozódhattak. Így Lisztes is tizenhárom évesen játszhatott ezek ellen.
– Érdeklődnek néha, hogy mi van Mészöly Gézával, hívja valamelyik csapat?
– Előfordul, forog a nevem, de a Haladást nem akarom félbe hagyni. Egyébként inkább az NB II-ből érdeklődnek, de százszázalékos megkeresés nem volt mostanság.
– És mit gondol, lesz még egyszer Mészöly Géza magyar szövetségi kapitány?
– Úgy hiszem, előbb valamelyik csapatnál kell megint bizonyítanom, mint egy játékosnak, és csak utána érdemes a válogatottról beszélni.
– És külföld? Édesapja több országban is igen népszerű volt.
– Vannak természetesen kapcsolataim, elsősorban Franciaországban, és kérnek is, hogy ajánljak nekik játékost, s néha szóba kerül, hogy mi lenne, ha... , de ennél tovább még nem jutottunk. És nagyjából így vagyok az izraeliekkel is.
– Lát még maga előtt perspektívát, van miért küzdenie? Gondolom, ha igazi ajánlatot kapna, igent mondana, vagy legalább is meggondolná. Ötvenhat évesen már igen nehéz lenne kiszállni a futballból.
– Igen. Elsősorban itt vannak a gyerekek, jó lenne, ha többen is legalább az NB I-ig eljutnának. Úgy érzem, ebben sokaknak tudok segíteni. Persze a felnőtt élvonalról sem mondtam még le.
A focisuli még tartogat nagy tehetségeket
– Kálmán bátyja kapusként együtt dolgozik önnel a focisuliban, s ha jól tudom, ő az NB III-ig, a Pénzügyőrig vitte. Van utánpótlás családon belül, lesz még Mészöly a magyar futballban?
– Csak lányom van. és Kálmánnak is kettő, s valamennyien imádják a focit, elsősorban az Újpestet és a Vasast. Úgyhogy nincs fiú nálunk. Viszont meggyőződésem, hogy a focisuliból minden bizonnyal kijön egy-két nagy név. Ha nem is Mészöly.