Mészöly Kálmán és a Császár perpatvara

– Gondolom, egész életét, így már gyerekkorát is meghatározta a labda. A válogatott labdarúgó, későbbi szövetségi kapitány fia csak futballista lehetett? Nem próbálkozott más sportágakkal is?

– Kölyökkoromban minden érdekelt, de leginkább a foci. A kapitány fiainak mindig volt labdájuk, ami akkor persze azt is jelentette, hogy minden csapatban helyünk volt. Zuglóban laktunk, több Vasas-focista költözött akkor oda, majd a Vasas-kölyökhöz jártunk. Ott Hankó János megalapozta futballismereteinket, s korán korosztályos válogatott lettem. Buenos Airesben óriási élmény volt nyolcvanezer néző előtt kifutni a vébémegnyitóra.

– Mennyit fociztak bátyjával?

– Mint akkoriban minden gyerek, éjjel-nappal. Kamarás Misi bácsi faragott Kálmánból kapust, engem is pallérozott, majd Ihász Kálmán nagybátyja, Anti bácsi lett az edzőnk.

– Játékosként már nyilván egyenes út vezetett a Vasashoz, hiszen édesapja, leszámítva a III. Kerületnél töltött kezdeteket, mindvégig hű maradt Angyalföldhöz.

– Igen, és már nagyon hamar megfogott bennünket a Vasas-pálya atmoszférája, az öltöző világa, no meg sok nagy játékos.

– Édesapja szisztematikusan foglalkozott a fiaival, vagy csak esetenként?

– Alig. Úgy esetenként. De nekünk jó dolgunk volt, önállóak voltunk, nem kellett annyira vigyázni a gyerekre, mint manapság.

– A nagy Mészöly befolyásolta pályafutásukat, amellett, hogy időnként nyilván tanácsokat adott?

– Önmagában már azzal, hogy bevezetett bennünket egy varázslatos világba. Én az anyatejjel magamba szívtam a focivarázslatot, a Fáy utcát, a Népstadiont, a lelátók népét, az öltözők csendjét vagy éppen zaját, a medence gőzét, a rajzoló edzőket. Én akartam NB I-es játékos lenni, minél előbb a Népstadionban futballozni. Először Illovszky Rudi bácsinál játszhattam az első osztályban. Jól kezelt bennünket. Sokat kaptam tőle. Aztán Kistelekitől, majd Geinzwein Ferenctől, nála lettem az év játékosa. Kellett a bizalom, s 1988-ben Mezey Györgytől meg is kaptam, meghívott a válogatottba. Meg kellett küzdenem ezért, és érdekes, hogy később az edzői papíromat is ő adta át.

– Nehéz volt a kapitány fiának lenni? Érezte valaha is, hogy kiváltságosként kezelik, kivételeznek önnel?

– Talán igen, talán nem. Hamar megszoktam, hogy mindig apához hasonlítottak, de hát ez ezzel jár.

Videón látom apám egy-két meccsét, hogy hogyan fejelt, miként játszott például Benével az Európa-válogatottban. Nem véletlen, hogy ő hatvanegyszer volt válogatott, én meg csak tizennyolcszor.

– Kevesli?

– Nem is tudom. Talán annyit elértem, ameddig a tudásom terjedt. Volt négy gyönyörű évem Franciaországban, s ha ott más csapatot választok, és nem Lille-t, meglehet, többre viszem.

– Hamar edző lett. Amikor befejezte a focit, nem is gondolkodott másban?

– Nem. Mint mondtam, mi a futballban éltünk, élünk. Harminchárom évesen megsérültem. s tudatosan fordultam az edzősködés felé. Fóton kezdtem, majd a REAC következett, utána az Újpestet a nyolcadik helyről a másodikra vezettem, mondanom sem kell, sok-sok jó játékossal. Ezután a Vasas majd az ifiválogatott jött.

– Már több csapatnál is megfordult az NB I-ben. Hol érezte eddig legjobban magát?

– Újpesten. Meg hát a Vasas gyerekkori szerelem. Ott 2007-ben év edzője lettem, megkaptam a Sebes Gusztáv-díjat. Apám a Vasasnál, a válogatottnál és Cipruson volt edzőm. sok mindent tanultam, sok dolgot vehettem át tőle. De a hibáit is láttam.

– Jegyzik még a Vasasnál a legenda fiát?

– Igen, és én most is oda tartozom, bár nem vagyok az első csapat közelében. És hát Újpesten is otthon vagyok, kiváló néhány játékossal és szurkolóval a viszonyom.

– Úgy tudom, a Mészöly család itthon az egyetlen, amely két csapatot is eljuttatott a világbajnokságra: a papa a felnőtteket 82-ben Spanyolországba, a gyerek az utánpótlás-válogatottat 2014-ben Új-Zélandra.

– Igen, de ezt alig valaki jegyzi.

– A fiatal Mészöly itthon utoljára Szombathelyen dolgozott, s az is megesett, hogy menet közben vette át a Haladást.

– Ötödikek lettünk az NB I-ben, szép időszak volt, nagyszerű két és fél év. A tulajdonos-elnökkel, Homlok Zsolttal akkor ismerkedtem meg, ő vitt oda, és azóta is jó a kapcsolatunk.

– Működik még a Mészöly-focisuli?

– Hogyne. Sőt, most izmosodtunk meg igazán, azzal, hogy a kis Lisztes remekelt a Fradiban. Büszkék vagyunk rá, hogy három évet volt nálunk.

– Hány gyerekkel foglalkoznak, s Lisztesen kívül jött már ki onnan komoly játékos?

– Tizenhárom éve alapítottuk a sulit Újvári Gáborral, harminc gyerekkel. Csillaghegyen működünk, s megesett, hogy egyszerre ezer srác tanulta nálunk a szakmát.

Mindent mi fizettünk, a gyerekeink pedig a világ legjobb klubjai ellen pallérozódhattak. Így Lisztes is tizenhárom évesen játszhatott ezek ellen.

– Érdeklődnek néha, hogy mi van Mészöly Gézával, hívja valamelyik csapat?

– Előfordul, forog a nevem, de a Haladást nem akarom félbe hagyni. Egyébként inkább az NB II-ből érdeklődnek, de százszázalékos megkeresés nem volt mostanság.

– És mit gondol, lesz még egyszer Mészöly Géza magyar szövetségi kapitány?

– Úgy hiszem, előbb valamelyik csapatnál kell megint bizonyítanom, mint egy játékosnak, és csak utána érdemes a válogatottról beszélni.

– És külföld? Édesapja több országban is igen népszerű volt.

– Vannak természetesen kapcsolataim, elsősorban Franciaországban, és kérnek is, hogy ajánljak nekik játékost, s néha szóba kerül, hogy mi lenne, ha... , de ennél tovább még nem jutottunk. És nagyjából így vagyok az izraeliekkel is.

– Lát még maga előtt perspektívát, van miért küzdenie? Gondolom, ha igazi ajánlatot kapna, igent mondana, vagy legalább is meggondolná. Ötvenhat évesen már igen nehéz lenne kiszállni a futballból.

– Igen. Elsősorban itt vannak a gyerekek, jó lenne, ha többen is legalább az NB I-ig eljutnának. Úgy érzem, ebben sokaknak tudok segíteni. Persze a felnőtt élvonalról sem mondtam még le.

– Kálmán bátyja kapusként együtt dolgozik önnel a focisuliban, s ha jól tudom, ő az NB III-ig, a Pénzügyőrig vitte. Van utánpótlás családon belül, lesz még Mészöly a magyar futballban?

– Csak lányom van. és Kálmánnak is kettő, s valamennyien imádják a focit, elsősorban az Újpestet és a Vasast. Úgyhogy nincs fiú nálunk. Viszont meggyőződésem, hogy a focisuliból minden bizonnyal kijön egy-két nagy név. Ha nem is Mészöly.