Zsákutcában

Pedig Merész András szövetségi kapitány a célkitűzéskor nem volt szerény, úgy nyilatkozott a vb előtt, hogy az éremszerzés a minimális cél. „Hogy aztán az érem milyen színű lesz, az már az álmok kategóriájába tartozik” – mondta a kapitány, arra utalva, hogy nekünk az arany sem elérhetetlen. Nos, három vereség és egy, a franciák ellen megnyert edzőmérkőzés után felvetődik a kérdés, hogy a kapitány vagy eltúlozta csapata esélyét, vagy ennyire nincs tisztában az erőviszonyokkal.

A magyar válogatott bukása azért is bosszantó, mert Kazanyban is kiderült, a csapatot nagyon jó képességű játékosok is alkotják. Mert Keszthelyiék képesek voltak a kínaiak ellen háromgólos hátrányból fordítani és pél­dául az oroszok ellen három góllal vezetni az utolsó negyed előtt. Viszont a csapat mindkétszer a kiélezett hajrában mondott csődöt, ami egyértelműen jelezte, hogy nem készítették fel jól. Ez még pontosabban az amerikaiak elleni nyolcaddöntőben látszott, amikor Bujka Barbara szerint az elején jól be voltak tojva, s az ellenfél a nagyszünetben már 10–2-re vezetett, majd végül kiengedve 12–7-re nyert. Megalázó vereség volt, amihez ebben a sikersportágban eddig nem voltunk hozzászokva.

Talán még időben jött ez a hatalmas pofon, hiszen jövőre ennek a csapatnak az olimpia indulásért kell küzdenie. Kazanyban kiderült, hogy ez a tehetséges társaság ezzel a szakmai vezetéssel zsákutcába jutott. Onnan pedig lehetetlen eljutni Rióba, tehát váltani kell!