Sport
Van mire emlékeznie Jenei Imrének
Labdarúgás. Magas állami kitüntetést kap Bukarestben nyolcvanadik születésnapján a tréner, aki román és magyar kapitány is volt
– Gratulálok. Mikor és kitől értesült arról, hogy lovag lesz?
– Hivatalos értesítést még nem kaptam arról, hogy a román állam kitüntet. A lányom telefonált, és tőle hallottam elsőként a hírt, hogy a médiában megjelent: Klaus Johannis román elnök aláírta azt a rendeletet, amely szerint a Románia Csillaga Érdemrend lovagi fokozata kitüntetést fogom megkapni. A lányom után másodikként ön gratulált. Azt nem tudom, hogy mikor és hol fogom átvenni.
– Március 22-én ünnepli nyolcvanadik születésnapját. Valószínűleg ebből az alkalomból tüntetik ki.
– Lehetséges. Ez lesz az egyik ajándékom.
– Hol is kivel ünnepel majd?
– Elöször is igyekszem letagadni, legalább néhány évet. Mert érzem, hogy sok ez a nyolcvan. Persze tudom, sok mindent el tud intézni az ember, de az idő kerekét nem tudja visszafordítani. Ezért hálás vagyok, hogy megértem ezt a kort.
– Nagy buli lesz Váradon, a Jenei-házban, vagy csak szerényen ünnepelnek?
– Hallottam, hogy a barátok, ismerősök készülnek, s többen jelezték, hogy szeretnének felköszönteni. A házunkhoz közel van egy remek vendéglő, amelynek tulajdonosa jó barátom. Nos, ebben a vendéglőben tartjuk majd a zsúrt. Szándékosan neveztem annak, mert ahányszor csak szóba kerül a születésnapom, próbálom elhessegetni a gondolatot is, hogy már nyolcvan leszek. Elrohantak az évek…
– Ebben a korban szoktak már számvetést készíteni. Ön hogy van ezzel?
– Ismerőseim tudják az eredményeimet, és persze azt, hogy csaknem hetven éve élek a csodálatos játék bűvkörében. Értem el sikereket, és persze voltak kudarcaim is. Sajnálom például, hogy amikor 1992-ben a magyar válogatott szövetségi kapitánya lettem, nem hagyták befejezni azt a munkát, amit elkezdtem. Gyakran megyek Magyarországra, például Debrecenbe, Budapestre, és bevallom, jólesik, hogy nem ritkán ismeretlen emberek megállítanak, és megsüvegelnek.
– A labdarúgással a tévénézésen kívül van még valamilyen kapcsolata?
– A napokban hívtak a román szövetségtől, hogy vállaljam el a tanácsadói állást, de még nem döntöttem, nem mondtam se igent, se nemet. Jól meg kell gondolnom. Váradon most ugyan csak másodosztályú csapat van, de néha nem bírom ki, hogy ne menjek ki picit nosztalgiázni a pályára. Hiszen én még láttam itt azt a nagyváradi csapatot, amely nemcsak a magyar, hanem a román bajnokságot is megnyerte. Szeretek visszaemlékezni, mert hála Istennek, van mire!