Sport

Tévedések szomorújátéka

Erőlködünk, erőlködünk a havas lejtőkön, nem sok eredménnyel. A múlt heti alpesisí-világbajnokságon a magyar sízők többségének a szereplését látva egy több mint harmincéves történet jutott az eszembe.

A szarajevói olimpián nagy érdeklődéssel vártuk Kozma Péter szereplését műlesiklásban. A Svájcban élő és készülő versenyzőnk úgy lett tizennyolcadik, hogy egy kaput nem jól vett be, de visszahátrált, így nem zárták ki, s célba ért. Azóta is ez a legjobb magyar férfihelyezés az olimpián. A legjobb női helyezéssel Miklós Edit büszkélkedhet, aki hetedik lett tavaly Szocsiban. Kettőjükben közös, hogy nem a magyar sísport neveltjei, Miklós Edit Erdélyben, Kozma Péter Svájcban tanulta meg az alapokat. A legújabb „igazolásunk” a horvát Samsal Dalibor, aki a Magyar Síszövetség támogatásával készült fel a világbajnokságra, ahol műlesiklásban kiesett. Miklós Edit lesiklásban 13., óriás-műlesiklásban 40. lett, a többiek a vert mezőnyben végeztek.

Felmerül a kérdés, hogy érdemes-e egy olyan országban síben az élsportra áldozni, ahol az alapvető feltételek sincsenek meg. Magyarországon évtizedek óta nincs lesiklópálya, és a hazai versenyek többségét külföldön rendezik, és a válogatottak is évek óta külföldön edzenek.

Be kellene látni, hogy ami nem megy, felesleges erőltetni. Ausztriában sem áldoz az állam pénzt olyan nyári sportágakra, amelyekben sikertelenek, viszont az eredményes sísportot kiemelten kezelik. Persze ha egy olyan tehetséget tudunk „igazolni”, mint Miklós Edit, azt lehet és kell is menedzselni.

A magyar sísport eredményei ellenére ez a remek téli sportág egyre népszerűbb hazánkban, több százezren síelnek. Éppen ezért az élsportra feleslegesen elköltött milliókkal például a vidéken vegetáló szakosztályokat lehetne támogatni, vagy olyan műanyag pályákat építeni, amelyeken a fiatalok ezrei megtanulhatnának síelni.

Mert néhány évtizede rendeztek olyan síversenyt a Mátrában, amelyen több százan indultak. De akkor is előfordult, hogy külföldi sílövő-váltóversenyen az eredményhirdetés után  magyar edző riadtan futott a rendezőkhöz, hogy a pályát ne zárják be, mert a stafétánk utolsó embere még nem ért célba.

A helyzet azóta sem sokat változott, tévedés azt hinni, hogy a hazai feltételek mellett a nemzetközi élmezőny utolérhető.