Tamáskodva nem lehet elsőnek lenni

– Hogyan bírta ki huszonegy évig sport nélkül?

– Sehogyan sem, mert bár bankban dolgoztam, de rendszeresen sportoltam. Futottam, kerékpároztam. Volt sportágamtól, az öttusától sem szakadtam el teljesen, mert évekig a szövetség elnökségének tagja voltam, sőt egy évig még alelnök is. A Mező Ferenc Alapítvány kuratóriumának pedig húsz éve vagyok a tagja.

– Már tavaly váltott, kilépett az UniCredit Banktól, egyéni céget alapított. Miért hagyta ott a biztosat a bizonytalanért?

– Miért, jelenleg a bakszektorban olyan biztosak az állások? Fiókokat zárnak be, állások szűnnek meg. Én nem ezért váltottam, hanem a sportban és az üzleti életben szerzett tapasztalataimat akartam átadni, ezért elkezdtem képzéssel, oktatással foglalkozni. Például kommunikációs és vezetői tréningeket tartok, amelyek iránt egyre nagyobb az érdeklődés.

– Hogyan lett a budapesti olimpiai pályázat sportigazgatója?

– A 2024-es budapesti olimpiai pályázat hatástanulmányát a Price­water­houseCoopers tanácsadó cég készítette. Az keresett meg, hogy segítsem a pályázati anyag kidolgozását. Sportigazgatóként az a feladatom, hogy a hazai szövetségek segítségével kapcsolatot építsek ki a nemzetközi szövetségek vezetőivel. A cél, hogy minél jobban felmérjük a sportágak szakmai igényeit, s a pályázatban minden feltétel szerepeljen a huszonnyolc sportág világversenyének megrendezéséhez.

– Megpróbálja majd a szövetségek vezetőit meggyőzni, hogy támogassák a pályázatot?

– Természetesen. A pénzintézetekben szerzett értékesítési gyakorlatomat hasznosítva bemutatom a budapesti olimpia rendezésének előnyeit. Meg kell győzni a sportvezetőket, hogy az öt jelentkező közül a magyar főváros tudná a legjobban megrendezni a 2024-es olimpiát.

– Ezt munkaköri kötelességként  hirdeti, vagy hisz is benne?

– Ha nem hinnék a budapesti pályázat sikerességében, akkor nem vállaltam volna el ezt a tisztséget. Rengeteg ugyan a teendő, de két év nagy idő, ki lehet dolgozni egy jó pályázatot, Ha pedig nyerünk, akkor neki lehet látni a megvalósításnak. A lényeg, hogy higgyünk magunkban. Saját szemével látta tudósítóként, hogy 1987-ben a franciaországi öttusa világbajnokságon, az első számban, a lovaglásban a magyar csapat utolsó lett. De nem adtunk fel, s végül világbajnokok lettünk.

– Pénzügyi szakemberként képesnek tartja Magyarországot arra, hogy finanszírozzon egy sok milliárd forintba kerülő olimpiai rendezést?

– Ugyan nem számoltam után, de a PwC hatástanulmánya szerint Magyarország képes olimpiát rendezni, s én hiszek a tanácsadó cégnek. Nem tamáskodni kell, hanem cselekedni, mert csak így győzhetünk.