Optimista diagnózis, javuló állapotok

A magyar atlétika – elsősorban anyagi okok miatt – az elmúlt két évtizedben „összement”, számos szakosztály megszűnt vagy csak vegetált, a versenyzői létszáma a negyedére csökkent. 2013-ban végre ez a fontos alapsportág is bekerült az állam által kiemelten támogatott tizenhat sportág közé, és így elkezdődhetett a repedező alapok megerősítése.

„A kormány kiemelt támogatása megteremtette a lehetőséget arra, hogy a lyukak betömése után végre elkezdhessünk építkezni – emelte ki Spiriev Attila, a Magyar Atlétikai Szövetség szakmai igazgatója. – A kölyök atlétikai programban sok ezer diák ismerheti és kedvelheti meg a sportágunkat. A Sport XXI és Héraklész tehetséggondozó program pedig segíti, hogy az értékeink ne vesszenek el. Mert a magyar atlétikának voltak és vannak is tehetségei, de közülük sok idejekorán abbahagyta. Nagyon veszélyeztetett korosztály az, amikor a fiatalok befejezik a tanulmányaikat. Ezért vezettük be a tehetségmegőrző felnőttprogramunkat, amely a húsz-huszonöt éves versenyzőket segíti.”

Minderre nagy szükség van, mert a hazai élmezőny nagyon szűk lett, évtizedek óta egy-két magyar klasszis „tart védőernyőt” a gyengélkedő magyar atlétika fölé. Évek óta a kalapácsvető Pars Krisztián a sportág megmentője a világversenyeken. A szombathelyi olimpiai bajnok 2014-ben is remekelt, kitűnő eredménnyel megnyerte az Eb-t, s a világkupában is első lett. Mellette a súlylökő Márton Anita országos csúccsal bronzérmet nyert a zürichi Eb-n, amelyen a gátfutó Baji Balázs kétszer megjavítva a magyar rekordot negyedik lett.

„Az atlétika nemzetközi élmezőnye annyira széles és erős, hogy csak néhány sportági nagyhatalom képes arra, hogy több szakágban is érmeket nyerjen a világversenyeken. A magyar atlétika a dobószámokban sikeres, tíz olimpiai bajnokunk közül nyolc dobó. A gerelyhajító- és a rúdugróprogramunk megszervezésével szeretnénk a korábban sikeres versenyszámainkban is felzárkózni az élmezőnyhöz” – mondta ezzel kapcsolatban Spiriev.

Az alapok megerősítése mellett az is biztató, hogy a fiatalok jól szerepeltek a korosztályos világversenyeken. Az ifjúsági olimpián a tíz magyar induló közül öt érmes lett. „Formaidőzítésben egyértelműen sikerült előbbre lépnünk – hangsúlyozta a szakmai igazgató. – Pars Krisztiánék és a fia­talok is az idény legfontosabb versenyén csúcsformában szerepeltek. Ezt hasznosíthatjuk jövőre az olimpia felkészülésben.”

Az olimpiász félidejében a hazai élmezőny ugyan jobban áll, mint négy évvel ezelőtt, de így is egyetlen olyan versenyzőnk van – Pars Krisztián –, aki éremesélyesnek számít a riói olimpián. Igaz, hogy mellette már több olyan atlétánk van, aki nem csak statiszta lehet a játékokon. „Londonban Krisztián aranyérme eltakarta, hogy a többi magyar induló nem került az első tizenhat közé. Rióban viszont már több döntősünk is lehet, és legalább négy atlétánk bekerülhet a tizenhat közé, ami előrelépést jelenthet.”

A magyar atlétika az elmúlt évtizedekben mennyiségileg és minőségileg is olyan hátrányba került, hogy ezt csak hosszú évek alatt lehet ledolgozni. A visszaesést talán már sikerült megállítani, s ha az államtól kapott jelentős anyagi támogatást hatékonyan fogják felhasználni, akkor a „sportok királynőjének” nálunk is sok ezer hódolója lehet.