Olimpiai aranyért élte túl a háborút

de mi van a reflektorfény után? (227.) Arcok. Arcok tegnapelőttről. Ma már szinte ismeretlenek, tegnap, tegnapelőtt meg mindennap velünk voltak. Sportolók, játékosok, versenyzők, edzők, akiket a sport emelt fel, akik a sportot felemelték, aztán egy idő után kikoptak sportéletünkből, csendben élik mindennapjaikat. Ilyen sportembereket kerestünk meg, és sorozatunkban igyekszünk bemutatni, hogyan élnek, mi lett velük.
Székely Éva és Andrea lánya együtt ünnepel (Fotó: MTI/Nándorfi Máté)
- Gratulálok az elismeréshez. Miért nem vett részt az avatási ünnepségen, Százhalombattán?

- Ha röviden akarnék válaszolni, azért, mert megöregedtem. A látásom elég gyenge, mert a szemem többször operálták. Nagy bánatom, hogy emiatt évek óta már nem úszhatok. De azért nem adom fel. Úszás helyett a szobámban sétálok, naponta edzek, hogy ne gyengüljek el, mert sportolni nyolcvanhét évesen is kell. Évek óta nem hagytam el a lakásom.

- Hogyan érintkezik a külvilággal?

- Televíziót már a látásom miatt sem nézek, és híreket is alig hallgatok. Csak zenét, sok zenét, amely felemel, és elrepít a karosszékemből. És a zene nem hazudik, nem csap be. Tudja, hogy a közel kilenc évtized alatt hány rendszert átéltem. A Horthyt, a Rákosit, a Kádárt és a mostanit. Engem már nem lehet becsapni. Mert a szívem ugyan nem a régi, de az agyam még jól forog. Szerencsére a gondolkozásom nem öregszik, s így csodálatos időutazáson vehetek részt az emlékeimben.

– Milyen edző volt Sárosi Imre, akivel együtt került be a hírességek csarnokába?

- Szigorú, következetes és nagyon szerencsés, mert olyan megszállott tanítványai voltak, akik a második világháború alatt négy évig úgy edzettek keményen, hogy közben nem indulhattak versenyeken. Képzelje el a Lukács uszoda tizennyolc méteres szabadtéri medencéjében edzettünk, télen is. Sokat fáztam. Amikor hazaértem a Visegrádi utcai lakásunkba, még akkor is lila volt a szám.

– A legenda szerint egyszer megpofozta edzőjét?

- Ez nem legenda. Úgy történt, hogy egy téli napon ötezer méter pillangót kellett úsznunk a hideg, szabadtéri medencében. Nagyon fáztunk, de nem lazsálhattunk, mert úgy gondoltuk, hogy edzőnk, Mesti az ablakból néz. Aztán beléptünk a meleg folyósóra, s a mi edzőnk ott sakkozott egy öregúrral. Hátra sem nézve kérdezte, na, mit akarnak. Olyan dühös lettem, hogy azt feleltem, pofon vágni. Hát, tessék fordult felém. S máig sem tudom, hogy történt, de lekevertem neki egyet. Nagyon megijedtem, de Mesti higgadtan azt mondta, hogy a pofon nagyságából ítélve úgy látja, a mai edzés nagyon erős volt.

- Úgy tudom, zsidó származása miatt nem versenyezhetett a negyvenes években.

- Igen.

- Mi adott erőt, hogy a bizonytalan jövő ellenére ússzon?

- Apám székely, anyám felvidéki származású volt. Trianon miatt mindketten elveszítették szülőföldjüket és fél családjukat. Tőlük örököltem a hazaszeretetet. Nyáron kijártunk a csillaghegyi strandra, s ott hallottam kilencévesen a berlini olimpiáról a rádióközvetítést. Csik Ferenc győzelme után a strandoló tömeg örömében elsírta magát. Ismeretlenek ölelgették egymást. Nekem ez olyan felemelő élményt jelentett, hogy elhatároztam, egyszer én is ilyen örömet akarok szerezni honfitársaimnak. Azért bírtam ki a háborút, mert olimpiai bajnok akartam lenni.

- Ez 1952-ben, Helsinkiben sikerült. A sok megaláztatás után érzett elégtételt?

- Nem, csak boldogságot. Hogy megérte annyit küzdeni, szenvedni. A Himnuszt hallgatva apámra gondoltam, aki rajongott a sportért, persze elsősorban a fociért. S leírhatatlan volt a boldogságom, hogy győzelmemmel örömöt szereztem szüleimnek és a hazámnak.

- Olimpiai bajnok társaival, Novák Ilonkával, Novák Évával, Temesi Judittal, Szőke Katóval hogyan jött ki?

- A medencében ugyan riválisok voltunk, de a parton becsültük egymást az eredményeink miatt. Gyenge Valériával máig is barátnők vagyunk. A sportvezetőinket viszont nem szerettük, különösen Sebes Gusztávot, aki csak a focistákkal törődött.

- Férje, az olimpiai bajnok vízilabdázó Gyarmati Dezső lett. Már megbocsátott neki, hogy elhagyta?

- Engem Dezső nem hagyott el, csak beleszeretett Bara Margit színésznőbe. Ilyen már előfordult néhányszor a történelemben. Gyerekkorunk óta ismertük egymást, s a válás után is jó barátok maradtunk. Nem is haragudhattam rá, hiszen a gyermekem apja volt. Rendszeresen beszéltünk telefonon, a haláláig a társam volt. Nagyon hiányzik, hogy tavaly itt hagyott.

- Sikeres edzői pályafutásának az ajándéka volt, hogy legeredményesebb tanítványa Andrea lánya volt. Negyven év múltával hogyan látja, miért nem sikerült Andreának 1972-ben olimpiát nyernie?

- Andrea egészen 1972 januárjáig zavartalanul készült az olimpiára. Aztán fáradékony lett, egy kecskeméti versenyen elájult. Ezután derült ki, hogy mononukleózis betegséget kapott, ami miatt négy-öt hétig nem készülhetett teljes intenzitással. Az így elveszített tizedmásodpercek hiányoztak a száz hát és pillangó döntőjében, Münchenben.

– Mit szól az utódok, a mai úszók eredményeihez?

– Nagy öröm számomra, hogy szeretett sportágamban napjainkban is sikeresek vagyunk. Egyik kedvencem Hosszú Katinka, aki kiemelkedő eredményei ellenére is mindig nagyon szerényen nyilatkozik és viselkedik. Szurkolok Cseh Lacinak is, akinek apja nálunk úszott. Hatalmas tehetség volt, és ha nem olyan bohém, olimpiai bajnok lehetett volna. Emlékszem, az egyik edzésen leállt, és közölte, hogy éhes, zsíros kenyeret kér. Azt válaszoltam, bírd ki, utána majd ehetsz!

– Több mint három évtizede visszavonult. Hogyan éli meg a hosszú nyugdíjas éveket?

– Az időt nem lehet megállítani, az idősödés egy természetes folyamat. Hálás vagyok a sorsnak, hogy saját lakásomban élhetek, és anyagilag sem szorulok másra. A Nemzet Sportolójaként anyagilag megbecsülnek. S amire nagyon büszke vagyok, hogy az egyetlen magyar család vagyunk, amelynek mindhárom tagja, Dezső, Andrea és én, bekerült Floridában a sport halhatatlanjai közé.

– Hogyan készül a karácsonyra?

– Nálam lesz a családi ünnep. Andreával és Máté unokámmal meg párjával jövünk össze.

– Életéről szóló könyvének miért adta a Sírni csak a győztesnek szabad címet?

– Mert a vesztes sírással nem ronthatja el a dobogón a bajnokavatás csodálatos élményét.

– Az életében is győztesnek tartja magát?

– Inkább szerencsésnek. De nem az eredményeim, hanem a családom miatt. Ezért a legszebb karácsonyi ajándékom az lesz, hogy a lányommal és unokámmal megöleljük egymást.

Pályakép

Székely Éva. Született: 1927. április 3., Budapest. A Ferencvárosban kezdett úszni 1938-ban, edzője Sárosi Imre volt. Első felnőtt magyar bajnokságát 1940-ben nyerte. 1945-ben 100 méter mellen országos csúccsal tért vissza a versenysportba. 1948-ban hetekig betegség hátráltatta a felkészülésben, az olimpián 200 méter mellen negyedik, a gyorsváltóval ötödik volt. Az 1952-es olimpián 200 mellen első, 400 méter gyorson hatodik lett. 1956-ban 200 méter mellen ezüstérmes lett az olimpián. Harminckétszeres magyar bajnok, hat világcsúcsot úszott. 1960-ban fejezte be úszópályafutását, szakedzői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán 1965-ben, gyógyszerész diplomát szerzett 1950-ben.