Nyerhet-e az átlagos a nem normális ellen?

Tiszeker Ágnes: Valaki elégedetlen lesz (Fotó: MH)

A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) vezetése tavaly megelégelte, hogy úgynevezett intersze­xuá­lis atléták a női versenyszámokban nyerjék az érmeket és a pénzdíjakat. A futónők joggal reklamáltak, hogy a hiperandrogenizmus tisztességtelen előnyhöz juttatja a versenyzőket, mert a szokásosnál magasabb tesztoszteron növeli az izomtömeget, az erőt, illetve az állóképességet befolyásoló hemoglobinszintet is. Ezért az IAAF úgy határozott, hogy a túl magas tesztoszteronszinttel rendelkező női középtávfutók – a 400 méter és egy mérföld közötti távokon – csak akkor indulhatnak nemzetközi versenyeken, ha gyógyszerekkel csökkentik annak mértékét a szervezetükben. Ezen szabály ellen nyújtott be fellebbezést az olimpiai bajnok Caster Semenya, aki joggal hiheti, hogy a szigorítást ellene hozták, hiszen a magas tesztoszteronszint a dobóknál és a vágtázóknál kétszer akkora előnyt jelent.

„Azt az IAAF vezetőitől kellene megkérdezni, hogy miért csak a középtávfutókat kényszerítik gyógyszeres kezelésre – mondta kérdésünkre Tiszeker Ágnes. – Valószínűleg azért, mert a középtávfutó nők között egyre több a férfias versenyző. A normális hormonszintű nők joggal követelnek esélyegyenlőséget, s a szurkolók számára is megdöbbentő, hogy férfias alkatúak versenyeznek törékeny lányok ellen. Ez abnormális helyzet, de nagyon nehéz megszüntetni.”

Az orvostudomány szerint a nem kialakulásának zavarait genetikai rendellenességek okozzák, a magzati fejlődés során következnek be, ennek hatására kevert nemiségű, interszexuális emberek születnek. Így fordulhat elő, hogy a lánynak nevelt Semenya testileg majdnem férfi, amit azzal is bizonyított, hogy feleségül vette barátnőjét, akitől gyereket akar.

„A gond az, hogy az edzők, éppen Semenya sikere miatt keresik a tehetséges fiús lányokat, s így egyre több férfias futónő jelenik meg a nemzetközi élmezőnyben. A CAS mindenki számára megfelelő döntést nem hozhat. Ha Semenyát hormonkezelésre kötelezik, akkor ő lesz elégedetlen. Ha viszont nem, akkor a női versenyzők kerülnek hátrányba” – hangsúlyozta Tiszeker.

Mindezek után a kérdés az, hogy a CAS néhány nem normális nemű atléta érdekét tartja többre a többség esélyegyenlőségével szemben?