Sport
Nagyon nehéz út vezetett vissza a csúcsra
Kajak-kenu. Az egyéves Zora szurkolása is segíthette édesanyját, Kozák Danutát abban, hogy három arannyal jöhetett haza a világbajnokságról
- Jelentősen megváltozott az élete 2017. június 21-én, amikor megszületett lánya, Zora. Hogyan sikerült az anyai és az élsportolói feladatokat összeegyeztetni?
- Nehezen, de sok segítséget kaptunk. A nagymamák rengeteget segítettek, a szövetség és az egyesületem, az UTE is támogatott abban, hogy fel tudjak készülni az idényre. A visszatérést nehezítette, hogy többször voltam sérült és beteg is. A kihagyások után mindig újra kellett kezdeni.
- Mikor érezte úgy, hogy a sok nehézség ellenére sikerülhet?
- Az első válogatón. Amikor a nagyon erős hazai mezőnyben jelentős előnnyel nyertem az ötszáz egyest, akkor megkönnyebbültem. Visszajelzést kaptam arra, hogy jó úton haladunk.
- Mennyiben segítette ebben, hogy a férje, Somogyi Béla az edzője?
- Rengeteget. Ha például Zora éjszaka keveset hagyott aludni, akkor ezt tudván, a másnapi edzésen türelmesebb volt velem. Engedményt persze nem adott, hiszen mindketten vagyunk már annyira profik, hogy tudjuk, ebben a sportágban meg kell szenvedni az edzéseken a későbbi sikerért.
- Kívülről úgy látszott, hogy a világbajnokságon ott folytatta, ahol Rióban abbahagyta. Ezt ön is így érezte a pályán?
- Ezzel kapcsolatban felemás tapasztalataim vannak. A több mint egyéves kihagyás után sok minden hamar visszajött, azt éreztem, úgy evezek, mint korábban. Az említett sérülésekre viszont reagált a testem, ezért vissza kellett vennem az edzéseken. A nyár elejére aztán összeállt a mozgásom, s időeredményeim is azt mutatták, hogy ebből lehet valami…
- Hát lett is, három aranyérem. Hol volt nehezebb tripláz- ni, az olimpián vagy a világ- bajnokságon?
- Mindkettő nehéz volt, de más-más miatt. Rióban ugyanis nagy volt a lelki teher, hiszen egy olimpián nehezebb esélyesként rajtolni. A világbajnokságon viszont az egyes és a kettes döntője között nem volt egy óra különbség. Ez egy izgalmas, nagy kihívás volt számomra, s nagyon örültem, hogy az egyes után Kárász Annával, egy nagyon szoros döntőben aranyat nyertünk.
- Kettesben és négyesben is csak a célfotó tudta eldönteni, hogy ki nyert. Ennyire megerősödött az élmezőny?
- Jelentősen. A szembeszél ellenére jó időket mentünk, de az új-zélandiak nagyon feljöttek ránk. Tíz éve még nem voltak sehol, aztán 2011-ben Lisa Carrington megnyerte a szegedi világbajnokságon a kétszázat, majd ezen a távon kétszeres olimpiai bajnok is lett. Közben Lisa melle felnőtt egy erős csapat is, amelyet csak egy századdal tudtunk megverni négyesben.
- Egyesben Carringtonnal kiemelkednek a mezőnyből. Ez a vízi párbaj folytatódhat a tokiói olimpiáig?
- Igen, úgy néz ki. Éppen ezért nagyon keményen kell továbbra is edzenünk, ha meg akarjuk őrizni az elsőségünket. Jövőre még nagyon fontos világbajnokság lesz Szegeden, ott lehet majd kvótát szerezni a tokiói olimpiára. De egyelőre ezzel még nem szeretnék foglalkozni. Csak pihenni, sokat lenni a családommal.
- Megmutatta Zorának a három aranyérmet?
- Hát persze, s nagyon tetszett neki. Képzelje, felismert itthon a világbajnokság közvetítésekor a televízióban. És szurkolt nekem. Lehet, hogy ezért sikerült századokkal nyernünk? w