Sport
Milliárdokból jöhet formába Budapest
Párbeszéd az olimpiáról (19.). Muszbek Mihály sportközgazdász szerint hazánk képes lehet finanszírozni a nyári játékok rendezését
– A legutóbbi felmérés szerint honfitársaink negyvenhat százaléka támogatja, negyvenegy százaléka ellenzi a budapesti olimpia rendezését. Hogyan, mivel tudná meggyőzni az ellenzőket?
– Szerintem álságos dolog a polgárok véleményét kikérni ebben a kérdésben, hiszen az emberek nem ismerik a rendezés feltételeit, költségeit, a megvalósíthatósági tanulmány részleteit. Mindezek nélkül pedig felelősen nem lehet dönteni. Ez elsősorban a kormány és a pályázó város feladata. Mert az olimpia nem egy sportesemény, sokkal több annál. Egy ország, azon belül egy város mutatkozhat be a világnak, s a legjobb formáját kell mutatnia, különben felesleges pénzkidobás. Pozitív példa erre a szöuli, a pekingi nyári játékok vagy a tavalyi téli olimpia Szocsiban. Mert egy sikeres rendezés legnagyobb haszna a gazdasági előnyök mellett, hogy jelentősen növeli az ország imázsát.
– A kérdés az, hogy ez mennyibe kerülhet. Javában zajlik a számháború, a hatástanulmány nettó hétszázhetvennégymilliárd forint rendezési költséggel számol, míg például a sokkal jobb tárgyi feltételekkel rendelkező Los Angeles ennek a duplájával.
– A budapesti olimpia költségvetésében a rendezésre és a sportlétesítmények építésére szánt összeg a kiadások csak tíz százaléka, a többi az infrastrukturális fejlesztésekre kell. Ezek többsége szükséges, amúgy is tervezett beruházások, amelyeket az olimpiától függetlenül is meg kell építeni, azonban sikeres pályázat estén hét-nyolc év alatt kellene megvalósítani. Az ezerháromszáz oldalas megvalósítható tanulmány szerint ez tíz-tizenötezermilliárd forintba kerülhet. Reálisan csak a kormány tudja megítélni, hogy ilyen jelentős beruházás megvalósítható-e úgy, hogy közben a magyar állam adóssága ne nőjön. Kérdéses az is, hogy az elkövetkező években mennyire nő a magyar gazdaság, s a pluszkiadások fedezhetők lesznek-e. Mert kölcsönből nem szabad olimpiát rendezni. Montreal az 1976-os nyári játékok adósságát nemrég fizette vissza, a 2004-es házigazda görögök pedig csődbe mentek.
– Mi lehet az oka, hogy a 2024-es rendezésre pályázó városok mindegyike nagyon szerény költséggel számol, például Párizs 6,2, Róma hatmilliárd euróval, miközben a pekingi olimpia 42,6, a londoni tizennégymilliárd dollárba került?
– Évtizedes hagyománya van, hogy a pályázók alultervezik a költségeket, átlagban száz százalékkal. A jelenlegi kandidálók közül például Párizs, Róma és Los Angeles a sportlétesítmények többségével rendelkezik, és szállások építésére is kevesebbet kell költeni, ezért nem irreális a tervezett költsége.
– Mi lehet az olimpia haszna, öröksége?
– A már említett országimázs-növekedés mellett a beruházások, építkezések miatt emelkedhet a GDP. Jelentősen nőhet a foglalkoztatás, százezer fővel is, de ez csak ideiglenesen, mert a játékok után ezek a munkahelyek megszűnnének. Az olimpia ideje alatt az idegenforgalom bevételei nagyban emelkedhetnek, azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy utána ez az érdeklődés visszaesik.
– A megvalósíthatósági tanulmány szerint hátrányt jelenthet a globális viszonylatban kicsinek számító magyar gazdaság. Képes lehet egy tízmilliós ország fedezni az olimpia hatalmas költségeit?
– Országunk gazdasági helyzetét az elkövetkező években sok minden befolyásolhatja, de ha a jelenből indulok ki, akkor azt mondom, igen, nem lehetetlen vállalkozás az olimpia megrendezése. A költségek ugyanis több évre eloszlanak, így a GDP körülbelül egy százalékát kellene évente a fejlesztésekre fordítani. Olyan fejlesztésekre, amelyeket olimpia nélkül is meg kell valósítani. Gazdasági szakemberként tehát optimista vagyok, s szeretném szürke aktivistaként segíteni majd a budapesti szervezést.