Sport
Magyar sztárokkal sikerült győzni
Kézilabda. Harmincöt éve a Vasas női csapata két elveszített döntő után végre feljutott a csúcsra: megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját
Csík János vezetésével a Vasas női csapata a hetvenes évek végére Európa egyik legjobbja lett, de a szovjet válogatottal majdnem megegyező Szpartak Kijev többször megakadályozta, hogy elnyerje a BEK serlegét. Az 1979-es döntőben a szovjet csapat összesítésben egyetlen góllal bizonyult jobbnak, majd a következő szezonban már az első fordulóban elbúcsúztatta a Vasast. Volt tehát miért visszavágnia a magyar bajnokcsapatnak, amely 1982-ben az elődöntőben találkozott a Kijevvel. Vajon hogyan emlékszik a párharcra az egyik főszereplő, az évszázad legjobb magyar női kézilabdázójának megválasztott Sterbinszky Amália, akit dániai otthonában értünk el.
„Öt góllal ugyan kikaptunk Kijevben az elődöntő első mérkőzésén – mondta Sterbinszky –, de mivel a bírók nagyon ellenünk fújtak, ezért úgy éreztük, hogy ez a hátrány hazai pályán ledolgozható. Telt ház volt és fantasztikus hangulat a visszavágón, amelyen gyors játékunkkal megleptük a szovjeteket, és az első félidőben már ledolgoztuk a hátrányunkat. Végül 22–15-re győztünk”.
Ez a siker nagy önbizalmat adott a Vasas játékosainak a döntőre, amelyet a Radnicski Beograd ellen játszottak. Belgrádban 24–21-re a jugoszláv együttes nyert, a visszavágón parádés játékkal, a nyolcgólos Sterbinszky vezérletével szinte kiütötte csapatunk a riválisát, s 29–19-re győzött. Ennél szebb búcsút el sem képzelhetett volna Sterbinszky Amália, aki kilenc év után búcsúzott a Vasastól, Dániába költözött, s sikeres pályafutását a Helsingör csapatában fejezte be.
A BEK-győzelem érdekessége, hogy egy fiatal edző, Mocsai Lajos vezette győzelemre a rutinos csapatot. „Vegyes érzelmekkel fogadtuk, amikor kiderült, hogy a válogatotthoz távozó Csík János után a sokunknál fiatalabb Mocsai Lajos lesz az edzőnk – emlékezett vissza Sterbinszky. Az új edző lendületbe hozta a csapatot, a mérkőzések alatt a pálya szélén ezer fokon égett, s ez az erő minket is lázba hozott. A mi rutinunk és az ő fiatalos, akadályt nem ismerő lendülete kellett ahhoz, hogy ez a remek játékosokból álló csapat végre a világ legjobbja legyen”.
A 32 éves Sterbinszkynek a búcsút jelentette a BEK-győzelem, a 28 éves Mocsai Lajosnak pedig egy nagyon eredményes edzői pályafutás első sikerét.
„A Testnevelési Főiskola tanársegédeként három éve már edzősködtem, amikor a Vasas vezetése 1982-ben felkért erre a nehéz, de vonzó feladatra – mesélte Mocsai Lajos, aki 2014 óta a Testnevelési Egyetem rektora. Ebben szerepet játszott, hogy a kézilabda-szakosztály vezetője, Rajz Ferenc megismerte edzői módszeremet a főiskolán, s bízott abban, hogy irányításommal a rutinos játékosokból álló csapat sikeres lehet. Sterbinszky Amália távozás előtt állt, s a lányok is érezték, hogy talán az utolsó lehetőségük, hogy megnyerjék a BEK-et, ezért mindent megtettek a jó szereplésért. A kulcsmeccs az elődöntő volt, itthon dinamikus, gyors játékkal sikerült meglepni a szovjeteket. A döntőben aztán a jugoszláv válogatottal szinte megegyező Radnicskit nagy fölénnyel vertük. A Vasas erőssége az volt, hogy minden poszton klasszisok játszottak, s ezért lett Európa, sőt a világ legjobbja”.
Egyszer még összeállt a nagy csapat, s Vasasra épülő válogatott az 1982-es budapesti világbajnokságon úgy lett ezüstérmes, hogy legyőzte az aranyérmes szovjet együttest is. Így a magyar kézilabda eddigi legsikeresebb éve 1982 volt.
A sportfogadás legjei kézilabdában
1. Norvégia–Magyarország (vb, negyeddöntő)
2017.01.24., Eredmény: 31–28
221 157 egységnyi fogadásszám
Nagy Lászlóék a 2017-es kézilabda-világbajnokságon három góllal kikaptak a negyeddöntőben Norvégiától, s Magyarország végül a 7. helyen végzett, míg a norvég csapat a döntőben vereséget szenvedett a francia válogatottól.
2. Kiel–Veszprém (férfi BL, elődöntő)
2016.05.28., Eredmény: 25–25, hosszabbítás után 28–31
190 129 egységnyi fogadásszám
A 2015/16-os kézilabda Bajnokok Ligája legjobb négy csapata között a Veszprém drámai csatában jutott a döntőbe. A Kiel elleni elődöntőben ugyanis félidőben még háromgólos hátrányban volt, ezt sikerült a végére kiegyenlítenie, majd a hosszabbításban a magyar csapat végül legyőzte ellenfelét. A döntőben a lengyel Kielce nyert, így ezüstérmes lett a magyar együttes.
Gódorné Nagy Mariann: Nagyon tudtunk küzdeni egymásért
A 35 évvel ezelőtti BEK-győzelemben döntő szerepe volt Gódorné Nagy Mariann-nak, aki az elődöntő visszavágóján tíz gólt dobott a Szpartak Kijevnek, a Radnicski elleni két meccsen pedig 17-szer volt eredményes. Az idén hatvanadik születésnapját ünneplő korábbi világklasszist az Őrség szélén lévő Szentgyörgyvölgyön értük el.
Gódorné Nagy Mariann férjével zalai házuk előtt (Fotó: MH)
– Hogyan kerültek a Zala megyei kis faluba?
– Véletlenül. Amikor 1990-ben befejeztem a játékot a Hypo Niederösterreich csapatánál, férjemmel Ausztriában lettünk edzők. Volt Zuglóban lakásunk, de ha haza akartunk jönni, sokat kellett utazni. Ezért 1994-ben úgy határoztunk, hogy a munkahelyünkhöz közelebb veszünk házat. Újsághirdetés útján kerültünk az osztrák határhoz közeli Szentgyörgyvölgyre, ahol egy négyhektáros földön lévő házat vásároltunk. Gyönyörű a környezet, s ez itt a béke szigete. Nagyon megszerettünk itt élni, ma már semmi pénzért sem költöznék máshova. És az is nagyon jó, hogy a lányunk családja is itt lakik, így kiélvezhetjük az unokákat.
– Mivel foglalkoznak a távoli végeken?
– Lentiben, az Arany János Általános Iskolában vagyok testnevelőtanár, a férjem az osztrák válogatott kapusedzője. Mindketten edzősködünk Lentiben, ahol eredményes kézilabda-szakosztály működik, amelyben több mint száz gyerek játszik. Emellett üzemeltetünk nyaranta egy szabadidőközpontot a lakóhelyünkön. A Gó-Na sportparkban már száz fiatalt tudunk elszállásolni. A gyerekek nagyon szeretik, mert csodálatos környezetben focizhatnak, röplabdázhatnak és természetesen kézilabdázhatnak is. Tehát nem unatkozunk!
– Akkor mi is kézilabdázzunk! Hogyan sikerült két elveszített döntő után 1982-ben BEK-et nyerniük?
– Harmincöt éve is nagyon erős volt az élmezőny, többször egy-egy lövésen múlott, hogy melyik csapat jutott tovább a BEK-ben. A Vasas erőssége az volt, hogy a kapustól a beállóig remek játékosokból állt. S döntő volt, hogy a válogatottban is együtt készültünk. Sokat, keményen edzettünk, s annyira ismertük már egymást, hogy szinte becsukott szemmel is tudtuk, hová kell adni a labdát. A pályán kívül ugyan nem volt mindenki mindenkinek a barátja, de ha pályára léptünk, akkor nagyon tudtunk küzdeni egymásért.
– Miért igazolt ’86-ban külföldre?
– A jobb anyagi megbecsülés miatt. Először a német Leverkusen csapatában játszottam, ahol többszöröse volt a fizetésem az itthoninak. Aztán Európa akkor egyik legerősebb csapatához, az osztrák Hypóhoz szerződtem, amellyel 1989-ben újra BEK-győztes csapat tagja lettem.
– Azóta fordult a kocka, ma már Európa legjobb játékosai Magyarországra jönnek játszani.
– Hát, igen. Gondolom azért, mert Győrben, Veszprémben és Szegeden jobban megfizetik őket. Néztem a Győr meccsét, amelyen, alig kapott magyar kézilabdázó játéklehetőséget a Bajnokok Ligája mérkőzésen. Ez jó a Győrnek, de nem jó a magyar válogatottnak, mert a hazai játékosok nem erősödnek bele a nemzetközi élmezőnybe.
– Hogyan éli meg, hogy egykori csapata, a Vasas csak sereghajtó a magyar bajnokságban?
– Ez egy fiatalokból álló csapat, s ha összeszoknak, akkor remélem, javul az eredményességük.
– Két unokája követheti a nagymama példáját a sportban?
– Maximilián nyolc-, Léna ötéves. Nagyon mozgékonyak, minden sportot szeretnek. Majd eldöntik, hogy melyik sportágat választják. Habár, nem lennék meglepődve, ha két kézilabdaedzőnek az unokája kézilabdázna.