Sport
Magyar sikerek már az induláskor is
Olimpia. Százhúsz éve kezdődtek az első nyári játékok Athénban – Budapest is lehetett volna a történelmi esemény házigazdája
Százhúsz évvel ezelőtt állt talán a legközelebb ahhoz Budapest, hogy olimpiát rendezzen. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 1894-ben, párizsi ülésén döntött arról, hogy az első nyári játékokat 1896 áprilisában az ókori játékok emlékére Görögország rendezi meg. Anyagi nehézségek miatt felmerült, hogy Athén nem vállalja a rendezést, s ezért Kemény Ferenc, a NOB tagja felajánlotta a játékok helyszínéül Budapestet, ahol a millenniumi ünnepségek keretében bonyolították volna le az első újkori olimpiát. A görögök végül nem mondtak le a rendezés jogáról, mert segített egy Egyiptomban élő gazdag görög kereskedő adománya. Ebből építették át a 70 ezer nézőt befogadó athéni stadiont, s a görögök nemzeti ünnepén, 1896. április 6-án I. György király megnyitotta az április 15-ig tartó játékokat.
Az olimpián 13 ország – Nagy-Britannia, az Osztrák–Magyar Monarchia, Németország, Olaszország, Franciaország, Dánia, Svájc, Bulgária, Svédország, az Egyesült Államok, Ausztrália, Chile és Görögország 295 férfi sportolója állt rajthoz 9 sportág (atlétika, torna, birkózás, vívás, kerékpározás, lövészet, úszás, tenisz, súlyemelés) 43 versenyszámában. Nők csak a következő olimpián, 1900-ban, Párizsban nevezhettek.
Az újkori olimpiák első bajnoka az amerikai atléta James B. Connolly lett. A görögök számára a legnagyobb siker honfitársuk, Szpiridon Luisz győzelme volt a maratoni futásban, amelyben a magyar Kellner Gyula bronzérmes lett, miután kiderült, hogy a harmadikként befutó görög versenyző csalt. A görög király egy aranyórával engesztelte ki Kellnert.
Az életéért úszott a magyar delfin
Hajós Alfréd
Az első és a második magyar olimpiai aranyérmet is az úszó Hajós Alfréd nyerte 1896. április 11-én a pireuszi tengeröböl 12 fokos vizében. Az 1878-ban született Guttmann Arnold később vette fel a Hajós Alfréd nevet, apja hajórakodásból tartotta el családját. Arnold 13 éves volt, amikor apja munka közben megcsúszott a pallón, a Dunába zuhant, és belefulladt a folyóba. A gyenge fizikumú fiú ekkor döntötte el, hogy megtanul tökéletesen úszni.
Tehetségét a bécsi nemzetközi verseny megnyerésével igazolta 1895-ben, s ezért utazhatott el az akkor 18 éves építészmérnök-hallgató az athéni olimpiára. Az úszóversenyeket április 11-én rendezték a pireuszi tengeröböl 12 fokos vizében. Tizenhárom versenyző indult 100 méteren, s 1:22,2 perces idővel Hajós ért elsőként célba. A 100 m-es táv győzelmét követően az athéni zenészek, a magyar sportoló tiszteletére, elkezdték játszani az osztrák himnuszt. A jelenlévő magyarok azonban leállíttatták, és eljátszatták a magyart.
Bár Hajós nagyon fázott, újból bezsírozta magát, s 1200 méteren is indult. Úgy nyert vagy hatvanméteres előnnyel, hogy körülötte sorra adták fel a riválisok a versenyt a hideg víz miatt. „A gondolatától is reszkettem , hogy mi fog történni, ha görcsöt kapok a hideg vízben. Sokkal inkább az életemért, mintsem a győzelemért úsztam” – emlékezett vissza Hajós az 1200 méteres viadalra, amelynek megnyerése után átfagyott testét görög matrózok emelték ki a vízből.
A verseny másnapján a görög lapok Hajós Alfrédet mint a magyar delfint emlegették. A görög király a fogadáson megkérdezte tőle: „Hol tanult meg ilyen jól úszni?” Mire Hajós zavarában, nagy derültséget keltve csak ennyit válaszolt: „A vízben.”
A kétszeres olimpiai bajnok a csúcson hagyta abba az úszást, 19 éves korától atletizált, bokszolt, tornázott, s játszott az első hivatalos magyarországi labdarúgó-mérkőzésen, és szerepelt az osztrákok elleni válogatott találkozón is. Építészmérnökként is maradandót alkotott, egyebek mellett tervezője volt a Margit-szigeti sportuszodának, amely a nevét viseli.