Sport
Magyar hokicsoda, ismét az elitben
Jégkorong. Hét év után újra az A csoportban játszhat a válogatott, miután második lett Krakkóban a divízió I/A világbajnokságon
Nem sokat aludtak a magyar válogatott játékosai szombaton éjjel, hajnalig ünnepelték, hogy 2008 után ismét kiharcolták az A csoportos világbajnoki szereplést. Tegyük mindjárt hozzá, teljesen megérdemelten, mert a veretlenül győztes Kazahsztán mögött együttesünk volt a krakkói divízió I/A világbajnokság második legjobb csapata, négy győzelemmel és egy vereséggel kétszer annyi pontot gyűjtött, mint a feljutásért harcoló riválisai.
Az elmúlt években ugyan a magyar válogatott többször játszhatott a feljutásért, de a döntő ütközetet mindig elveszítette. Ezúttal viszont a két kanadai játékossal, a 40 éves Frank Banhammel és a 30 esztendős Andrew Sarauerrel megerősített csapatunk végig irányította a mérkőzést a lengyelek ellen, s ha az ellenfél kapusa, Obrobny nem véd olyan jól, akkor már az első két harmadban eldönthette volna a meccset. Aztán a 42. percben Hári János egy kipattanót értékesített. A hajrában lehozott kapus mellett, három perccel a vége előtt egyenlítettek a hazaiak, de ez nekik kevés volt a második helyet jelentő feljutáshoz. Nekünk persze tökéletes, de a hátralévő percek még izgalmasak voltak. Az utolsó pillanatokban Szirányi Bence üres kapus góllal biztosította a feljutást. Végül 2–1-re nyertünk, és a válogatott együtt ünnepelt a krakkói csarnokban a négyezer magyar szurkolóval.
Vas Márton csapatkapitány, aki 2008-ban már átélhette a világelitbe jutás örömét, az MTI-nek elmondta: „Volt egy közös álmunk, amely valóra vált. Egy cél lebegett előttünk, és mindenki ennek szellemében játszotta végig a felkészülési és a vb-meccseket.”
A szövetség vezetését dicséri, hogy akkor is kitartott Rich Chernomaz mellett, amikor elmaradtak a sikerek, mert két éve a budapesti vb-n harmadik lett csaptunk, míg tavaly csak ötödik. Ezért aztán a krakkói vb előtt az alapelvárás a bennmaradás volt, amit jócskán sikerült felülmúlni. Jelentős érdemei vannak a sikerben a kanadai szövetségi kapitánynak, aki három éve építi a magyar válogatottat: „Büszke vagyok a fiúkra, mindent a megbeszéltek szerint végeztek. Ez nemcsak a vb-re vonatkozik, már a számukra kiküldött elméleti anyagot is remekül elsajátították, aztán a jégen, edzésen és meccseken is minden feladatnál keményen harcoltak. A vb-n bebizonyították, hogy ott a helyük a legjobbak között. Ehhez a sikerhez elengedhetetlen volt a fantasztikus magyar szurkolótábor, amely végig űzött, hajtott minket ezen a tornán. Nélkülük nem sikerült volna” – mondta a kapitány.
A magyar csapat vasárnap a hazaérkezést követően Budapesten, a Városligeti Műjégpályán ünnepelte meg a feljutást a szurkolókkal.
Divízió I/A vb, 5. forduló: Magyarország–Lengyelország 2–1 (0–0, 0–0, 2–1), gólszerzők: Hári (42.), Szirányi (60.), illetve Bryk (57.), Kazahsztán–Olaszország 3–0, Japán–Ukrajna 3–1. A végeredmény: 1. Kazahsztán 15 pont, 2. Magyarország 12, 3. Lengyelország 6, 4. Japán 6, 5. Olaszország 5, 6. Ukrajna 1. A kazah és a magyar válogatott a jövő májusi, szentpétervári és moszkvai A-csoportos világbajnokságon szerepelhet, míg az ukrán csapat 2016-ban a divízió I/B-ben játszik.
A siker még több gyereket vonz majd a sportághoz
2 perces interjú: Sebők Balázs a magyar válogatott támadója
– Mikor hitték el, hogy sikerülhet az álom, a feljutás?
– Csak a végén. Nagyon kiélezett küzdelem folyt a jégen a lengyelek elleni utolsó meccsünkön. Ilyen szituációban nagyon nagy előnyt jelent, ha valamelyik csapat megszerzi a vezetést. Két harmadon át gól nélküli döntetlenre álltunk, és azt tudtuk, hogy most nem lehet döntetlenre játszanunk. Amikor a záró harmadban megszereztük a vezető gólt, hatalmas teher került le a vállunkról. Megnyugodni nem nyugodhattunk meg, mert a házigazdák jöttek, és egy szerencsés góllal egyenlítettek is. Az utolsó néhány perc kellően izgalmas volt, és összességében megérdemelt győzelmet arattunk.
– Felkészülési meccsen a lengyelek szereztek ilyen üres kapus gólt ellenünk, mint most mi az utolsó pillanatban. Ott a jégen eszükbe jutott az a mérkőzés?
– Már a pszichikai felkészítés során is emlegettük azt a találkozót és a gólt, és nagyon örülök neki, hogy most nekünk sikerült ez.
– Ön szerint mire lehet képes ez a magyar válogatott egy év múlva az A csoportban?
– Ez a siker még több gyereket fog a hokihoz vonzani. Folyamatos a magyar jégkorong fejlődése, és ha ez így halad tovább, akkor nem csak átszállójegyet váltunk a világ elitjébe.
– Az utóbbi időben honosított kanadai játékosok mennyit tettek hozzá ehhez a sikerhez?
– Rengeteget. Mind a két srác, Frank Banham és Andrew Sarauer is úgy odatette magát, mintha magyarnak született volna. Nagyon örülök, hogy a válogatott is elérte azt a szintet, hogy minőségi játékosokat tudunk honosítani.
Nyilatkozatok
- Kovács Zoltán, a Magyar Jégkorongszövetség főtitkára: Boldog vagyok, mert ez a siker azt jelenti, hogy nem csak egyszer volt Budán kutyavásár. Tizenhárom éve játszunk ebben a csoportban, nagyon nagy dolog, hogy ilyen stabil együttes jött össze, amelyben már több fiatal is megmutatta oroszlánkörmeit.
- Szuper Levente, a magyar válogatott korábbi kapusa: Teljesen megérdemelt magyar siker született Krakkóban. A játékosok végig betartották a taktikai utasításokat, fegyelmezetten játszottak. Örülök, hogy a fiatalok szintén átélhették azt, amit annak idején, nyolc éve Szapporóban mi is átélhettünk.
- Ancsin János, a magyar hoki egyik legendája, korábbi sokszoros válogatott játékos: Azért is örülök ennek a sikernek, mert ez egy kicsit talán a miénk is, a magyar jégkorong nagy öregjeié. Persze a dicsőség a fiúké, mi magunk csak próbáljuk segíteni az ő munkájukat. Azért az nem mindennapi, hogy egy ilyen kis ország újra a világ legjobbjai között szerepelhet. És ha még sikerülne a bennmaradás is az A csoportban, az pedig már tényleg a világ nyolcadik csodája lenne.
Így is lehet
A magyar szurkolók megszállták szombaton Krakkót, négyezer honfitársunk érkezett a sorsdöntő hokimeccsre, amelyen a házigazdák válogatottjának 11 ezren szurkoltak a Krakkó Arénában. A mérkőzés előtt a két szurkolótábor békésen sörözgetett egymás mellett, semmilyen összetűzés nem történt a városban, ezzel is ráerősítve a régi mondásra: „Polak, Wegier – dwa bratanki, I do szabli, i do szklanki” vagyis „lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát”. Bár ezúttal a sör fogyott nagyobb mennyiségben, a mondanivaló azonban változatlan volt. Bent a csarnokban pedig példátlan eseteket is láthattunk, volt olyan hazai szurkoló, aki az arcára a lengyel és a magyar zászló színeit is ráfestette. A magyar B közép pedig olyan hatalmas zászlót lengetett, amelynek egyik fele magyar, a másik a lengyel nemzeti lobogó volt.
Ez a sportszerűség átragadt a játékosokra is, a nagy tét ellenére durva szabálytalanság nem volt, s kiállítás is csak kevés. A csatát mi nyertük, a szomorú és csalódott lengyel szurkolók azonban a mérkőzés után sem fütyülték ki a magyar csapatot, és hagyták, hogy a vendégek az aréna mellett köszöntsék kedvenceiket. Ezzel is bizonyítván, hogy a magyar–lengyel barátság nem egy letűnt, hanem élő hagyomány.