Macskaköröm

Hajnalban kel, matatuval (helyi rozzant járgány) közlekedik, a helyi atlétákkal és az iskolába igyekvőkkel fut, ahogy a nap felkel (mellesleg a helyi iskolába egykor olyan neves futók jártak, mint Kipketer, Birir vagy Rudisha). Aztán a barátnőjével, a kenyai Kollyval megfőzik az ugalit (gombóc formájú helyi puliszka). Azt mondja, egyedül a svájci csoki az, amiről nem tud lemondani. Amúgy nem szállodában lakik, egyszerűen él, maga mos és tereget, mindezt hatórányi buszozásra Nairobitól, a Nagy-hasadékvölgyben, 2400 méteres tengerszint fölötti magasságon. Iten városának „edzőtábora” egy kimért, földes, poros futópályából áll, ha terepen fut a többiekkel, akkor nemritkán a kecskéket kerülgetik. De minden így van jól. A 23 éves svájci imád futni, kedveli az edzőtársait, kezdi megismerni a kenyai kultúrát, most már csak a szuahéli nyelvvel szeretne megbirkózni. És közben az eredmények is jönnek: félmaratonon és 10 kilométeren ő az új Európa-csúcs-tartó, és 5 kilométeren övé a világcsúcs. Ja, hát így is lehet?