Könny és öröm Kazanyban

A csalódás után a huszonegy éves szegedi tehetség nem tört össze, sőt a maratoni, huszonöt kilométeres távon remekül küzdött a tizennyolc fokos Kazanyka folyóban, és a célba érkezés után már boldogan ünnepelte ezüstérmét.

A tízkörös versenyen a nők negyedórával előbb indultak, de fél táv után a férfiak utolérték őket. Olaszék csak erre vártak: elkezdtek együtt úszni a férfiak élmezőnyével. Ez az iram teljesen széthúzta a női mezőnyt, egy ideig hárman, a vége felé pedig már csak ketten bírták tartani a tempót, a brazil Cunha és a magyar Olasz. Az utolsó egy kilométerre fordulva még egymás mellett haladtak, de a többszörös világkupagyőztes Ana Marcela Cunha hajráját már nem bírta követni versenyzőnk, az ezüstérme azonban egy pillanatig sem forgott veszélyben. „Sokat kivett belőlünk, amikor a fiúkkal együtt úsztunk – nyilatkozta Olasz Anna. – Az utolsó kör már rettenetesen hosszúnak tűnt, azt hittem, sosem lesz vége. Nagyon akartam ezt az érmet, egyrészt, hogy legyen valami kárpótlás a tíz kilométer után, másrészt mégiscsak nagy dolog a magyar csapatból elsőként a dobogóra állni Kazanyban. Most nagyon boldog vagyok, hogy sikerült. Ez volt életem második huszonöt kilométeres versenye, és ugyanúgy, mint tavaly az Euró­pa-bajnokságon, most is sikerült ezüstérmet nyernem.”

Az Egyesült Államokban tanuló szegedi versenyző a „tíz kilométer után nagyon el volt keseredve, de tudtam, hogy óriási szíve van, ami viszi előre, és nem kételkedtem benne, hogy mindent meg fog tenni, és akár az élete árán is felúszik a dobogóra” - mondta a távirati irodának Gellért Gábor szövetségi kapitány.