Kilókban mért tisztaság

Persze mindez már nem is meglepetés, hiszen a 2004-es athéni olimpián történt magyar doppingbotrány után – három súlyemelőt, Kecskés Zoltánt, Kovács Zoltánt és a második helyezett Gyurkovics Ferencet kizárták – súlyemelőink valószínűleg a tiszta felkészülést választották, legalábbis az eredményeik ezt jelzik. Az egykori sikersportág hazai legjobbjai tíz éve a dobogó közelébe sem kerülnek a világbajnokságokon, legutóbb Barsi László (1987) és Likerecz Gyöngyi (2001) nyert vb-aranyérmet. A kazahsztáni olimpiai kvalifikációs világbajnokságon eddig a magyarok közül Soóky Gergely érte el a legjobb eredményt, aki a 62 kilósok mezőnyében úgy lett tizenkettedik, hogy az A csoportban hárman kiestek. Hogy ebben a doppingérzékeny sportágban mennyit számít a tiltott „segítség”, azt bizonyítja, hogy a férfi 69 kilósok mezőnyében 359 kilós világcsúccsal győztes kínai Liao Huj majdnem száz kilót vert Lerch Zsoltra (260 kg), aki a negyvenkét fős mezőnyben a harminchatodik lett. A női 48 kilósok mezőnyében pedig az olimpiai és világbajnok török Nurcan Taylan úgy meggyengült a dopping miatti eltiltása alatt, hogy visszatérve egyetlen érvényes gyakorlata sem volt egyik fogásnemben sem. A nemzetközi szövetség vezérkara, élén az elnök Aján Tamással, azt hirdeti, hogy azért olyan sok a sportágban a doppingeset, mert sok az ellenőrzés. Pedig az eredmények azt jelzik, hogy tisztán lehetetlen az élmezőnybe jutni.