Sport

Ki dönti meg Szalma László csúcsait?

Atlétika. Nagymarosról indulva jutott a nemzetközi élmezőnybe – Hat érmet nyert fedett pályás Európa-bajnokságokon

Büszke is lehetne az ötvennyolc éves Szalma László arra, hogy még mindig ő tartja a távolugrás országos csúcsát, de edzőként és a Testnevelési Egyetem atlétikai tanszékének vezetőjeként sajnálhatja is, hogy tanítványai nem javították meg a rekordjait. Ugyan sohasem lett hűtlen a sportok királynőjéhez, az atlétikához, de a golfot már nemcsak űzi, hanem oktatja is.

Szalma László 20160205
Szalma László harminchat éve tanít a Testnevelési Egyetemen (Fotó: Csudai Sándor)

– Negyven éve jelent meg cikk egy tehetséges atlétáról a Népsportban. Emlékszik még a címére?

– Arra nem, de azt tudom, hogy ön írta. Ez volt az első írás, amely megjelent rólam a sportnapilapban. De megvan, mert anyukám az összes rólam megjelent cikket gyűjtötte, s be is köttette.

– Utánanéztem, a cikk címe az volt: Nincsenek idegei. Ugyanis ezt mondta a sokszoros ifjúsági bajnokról az edzője, Schulek Ágoston. Meg azt is, hibája, hogy még nem tud távolugrani.

– Pedig tizennyolc évesen már hétszázötven centit ugrottam, s második voltam a felnőttbajnokságon. De igaza volt az edzőmnek, a technikám nagyon messze volt a tökéletestől. Sőt, edzői szemmel visszanézve, később is többre lehettem volna képes, ha jobb a technikám.

– Azért így sem panaszkodhat, másfél évtizedig a nemzetközi élmezőnybe tartozott. Hogyan sikerült odajutnia, és olyan sokáig ott maradnia?

– Sokszor elmondtam már, hogy a sportban az egyik legfontosabb láncszem a testnevelő tanár. Ő tudja a gyerekekkel megszerettetni vagy megutáltatni a sportolást. Nekem szerencsém volt, mert a nagymarosi általános iskolában Ballagó József testnevelő tanárom felfigyelt a futásomra, ugrásomra, s az ő tanácsára jelentkeztem a testnevelő tagozatos budai Petőfi Gimnáziumba. Ott pedig a legendás Paulinyi Jenő lett a tanárom, aki a Vasasba irányított atletizálni. Sokáig naponta jártam be vonattal Nagymarosról Pestre. Még ma is tudom, a vonat hat óra tizenhét perckor indult.

– Sok tehetséges fiatal elkezd sportolni, de nem lesz belőlük nemzetközi klasszis.

– Igen, a tehetség mellett fontos, hogy jó közösségbe kerüljön, s jó szakember készítse fel. Nekem szerencsém volt, mert az akkor edzőként még fiatal Schulek Ágoston lett a mesterem, aki a sokoldalú felkészítés úttörője volt. Hetvenötben az ifjúsági bajnokságon öt aranyérmet nyertem távolugrásban, rúdugrásban, gáton és két váltóval. Nem is égtem ki, huszonkilenc éves koromig sorra javítottam az országos csúcsokat, s még harmincnégy évesen is túlugrottam a nyolc métert távolban.

– Két rekordja jócskán túlélte a századot. A nyolcszázharminc centis szabadtéri csúcsa harmincegy, a nyolcszázhuszonnégyes fedett pályás csúcsa pedig harmincéves. Miért nem sikerült megjavítani?

– Pedig az elmúlt harminc évben milyen sok tehetséges ugró volt! De az adottság elhivatottság, szorgalom nélkül az atlétikában nem sokat ér. Tudom, fontos az edző személye is, de ő hiába lelkesedik, ha a tanítványa mindig a könnyebb ellenállás felé hátrál.

– Edzőként, tanárként nem érzi felelősnek magát, hogy még mindig élnek a csúcsai?

– Volt olyan tanítványom, akinek a felmérési eredményei bizonyították, hogy tehetségesebb, mint én voltam. De hiányzott a munka iránti alázata, ezért nem is lett olimpiai döntős. Sajnos, ma már kevesen vállalják a nemzetközi szinthez szükséges kőkemény felkészülést. És sajnos sok tehetséget az edzők korán kiégetnek. Huszonhárom évesen kerültem Zarándi Lászlóhoz, s csak akkor kezdtem el az intenzív súlyzós erősítéseket. Ma meg már serdülő gyerekkel súlyt emeltetnek, aztán csodálkoznak, hogy megsérülnek. Az a vélemény, amit hirdetek is, hogy könyvből meg lehet tanulni az edzői hivatást, de minden versenyzőhöz külön könyv kell.

– Ha már a rekordokról beszélünk, mit szól a brit szövetség javaslatához, amely szerint el kell törölni a világcsúcsokat, mert többet bizonyíthatóan doppinggal értek el.

– Ez marhaság, mert ha nulláról kezdünk mindent, azzal még az egyre súlyosabb doppingkérdés nem oldódik meg. Kétségtelen, hogy néhány gyanús világcsúcsról kiderült, hogy az elérője nem spenóttól erősödött meg, de aki nem csalt, azt milyen alapon fosztanák meg a rekordjától? A tanítványaimnak szoktam mondani, hogy én vagyok az élő példa arra, hogy tiltott szer nélkül is lehet 830 centit ugrani, amellyel még mindig éremesélyes lehetnék a világversenyeken.

– Az év végén kirobbant orosz doppingbotrányról jutott az eszembe, hogy több mint negyven éve Sír József, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség tanácsának tagja négyszemközt elárulta, hogy az 1983-as atlétikai világbajnokságon több érmes versenyző doppingvizsgálata is pozitív lett, de az elnök, Primo Nebiolo a listát nem engedte nyilvánosságra hozni, mert félt, hogy a botrány miatt a szponzorok távoznak.

– Azért az orosz eset más, mert ebben a vád szerint a nemzetközi szövetség volt elnöke, Lamine Diack egymillió dollárért tussolta volna el az orosz atléták lebukásait. Kétségtelen, hogy mindig lehettek kivételezettek. Mi annak idején zöldkártyásnak neveztük azokat, akiket nem vizsgáltak olyan sűrűn, mint a többieket. Tudomásul kell venni, hogy az élsport ma már a szórakoztatóipar része, hatalmas pénz van benne, amiért a sportvezetőtől kezdve a versenyzőkig némelyek hajlandók csalni. S ez hatalmas veszélyforrás. Nem szabad megvárni a haláleseteket. Egyetlen út van csak, a zéró tolerancia.

– Tudomásom szerint a golf kevésbé doppingérzékeny sportág. Ezért váltott, s kezdett el golfozni?

– Amikor a kilencvenes években befejeztem a versenyzést, olyan sportágat kerestem, amelyet életem végig űzhetek. Akkor jött haza Váczi János a külföldi tanulmányútjáról, akivel együtt atletizáltam, és aki most a XII. kerületi önkormányzat alpolgármestere. A TF–pályán gyakorolta a golfozást. Én is kipróbáltam, s kiderült, nem esélytelen a próbálkozás. Aztán kijártam Kisorosziba játszani, s nagyon megszerettem ezt a csodálatos sportágat. Később a sportág vezetésében is szerepet vállaltam, s jelentős részem volt abban, hogy 2004–től már golfedzőképzés is folyik az egyetemünkön.

– Felesége Szőnyi Kinga, az Echo televízió Civil összefogás műsorának a vezetője, akit még versenyzőként ismert meg.

– Kinga modell volt, s közreműködött egy nemzetközi verseny eredményhirdetésein. Ott figyeltem fel rá, s emlékszem, 1984-ben kaptam tőle egy aranyérmet, vigasztalásul, amiért nem mehettünk ki az olimpiára. Ugyanis nagyon el voltam keseredve, hiszen remek formában voltam, amit a csúcsaim is bizonyítottak. Két gyermekünk született, Vince 26, Márton 19 éves, mindketten tanulnak még.

– Egyikük sem követte atlétaként a példáját?

– Nem, pedig tehetségesek voltak. Ők nem voltak elég elszántak, én pedig nem voltam elég határozott. Marci elég jól elsajátította a golf swinget, golfozó még lehet.

– Ön jól döntött, amikor az atlétikához kötötte az életét?

– Igen, nagyon jól. Persze értek csalódások, de nem lehetek elégedetlen. Főleg most, amikor végre a sport stratégiai ágazat lett. A mindennapos testnevelés bevezetésével nőtt a testnevelők megbecsülése. És a magyar atlétika feltámasztása is elkezdődött. Sokan nem nézik jó szemmel, hogy pályák, uszodák, stadionok épülnek az országban, pedig a nemzet számára a legjobb befektetés. Mert a sportolásnál nincs jobb egészségmegőrző, s nemcsak a testet, hanem a lelket is erősíti.


Pályakép

Szalma László. Született: 1957. október 27., Vác. Egyesületei: Vasas és TFSE 1970-1992. Legjobb eredményei: olimpián 1980-ban 4., 1988-ban 6., világbajnokságon 4. (1983). Fedett pályás Európa–bajnokságon két arany-, három ezüst- és egy bronzérmet nyert. Szabadtéren hétszer javított csúcsot távolugrásban (797 centiről 830 centire), fedett pályán négyszer javított rekordot, csúcs 824 cm (1986). Háromszor volt Európa-válogatott Világkupa-versenyen. 1981-ben diplomázott a TF-en, 1990-től a Testnevelési Egyetem atlétikai tanszékének munkatársa, 1993-tól adjunktusa, 2005-től docens, 2006-tól tanszékvezető. 2000-től atlétaszakedző, 2007-től golfedző.