Kárpáti György: Nevetve kell pólózni!

– Nem álmodtunk túl nagyot? Kell nekünk budapesti olimpia?

– Kell! Egyértelműen kell. Magyarország sportmúltja és jelenlegi eredményei alapján magasan megérdemli a 2024-es olimpia megrendezését. Én speciel már most odaítélném Budapestnek.

– Önre akár hallgathatnának is, hiszen játékosként három, edzőként egy olimpiát nyert, és járt majd tucatnyin. Szépek, csillogóak voltak, de a rendezők gyakorta belerokkantak.

– Egy athéni, pekingi vagy éppen riói olimpiába mi is tönkremennénk. Azonban a helyzet mára megváltozott. Az új rendezési szabályok, az úgynevezett Agenda 2020 elfogadása biztosítja azt, hogy a költségek ne szaladhassanak el. Azaz a mostaniak költségeinek durván negyedéből ki lehetne, sőt ki kellene jönni. Ez lehetőséget ad a kis országoknak is az olimpia rendezésére. Van esély a 2024-es budapesti játékokra. Ostobaság lenne, ha nem élnénk vele, ha meg sem próbálnánk. Ráadásul a fejlesztésekre, létesítményekre egyébként is szükség van.

– De nem fognak az olimpia után ott állni üresen a különböző sportcsarnokok, mint Barcelonában vagy Athénban?

– Ez csak rajtunk múlik. Azonban egyet semmiképpen ne felejtsünk el: a sportba befektetni két okból is nagyon fontos. Először is a fiatalok egészsége, testi és szellemi fejlődése érdekében. Másrészt, mert jelenleg kevés olyan jobban eladható termék van, mint a sport. Egy világeseményt több száz televíziócsatorna közvetít, ez hihetetlen reklám, hihetetlen üzlet mindenkinek. Minden szempontból jó befektetés, ha jól élünk vele.

– Önről regélik, hogy egyike azoknak, akiknek a miniszterelnök bármikor felveszi a telefont. Felhívja Orbán Viktort, ha úgy látja, nem jól mennek a dolgok?

–Ismerjük egymást, legalább húsz éve jóban vagyunk, mindketten szeretjük a labdát. De most nincs miért felhívnom, a dolgok jól mennek. Azt látom, mindenki előrenéz, és ezért a célért, az olimpiáért dolgozik.

–De megkaphatjuk? Róma kiszállt, de még mindig ott van Los Angeles és Párizs…

– Jövőre vizes-világbajnokságot rendezünk, 2020-ban a labdarúgó Eb meccseit nálunk is játsszák, 2024-ig bejelentkeztünk torna-, kajak-kenu, valamint férfi kézilabda-vb-re. Az eddigi világversenyek rendezsében is bizonyítottunk. Mindez együtt pedig arra mutat, hogy az olimpia is menni fog. Mindössze nyolcvankilenc éves leszek akkor, pont ráérek szurkolni. De előbb tényleg itt a jövő évi vizes-vb, ezt akár az olimpia egyfajta előszobájának is tekinthetjük.

–Mit gondol, szép és jó előszoba lesz?

– Az lesz, mert annak kell lennie. Lesz egy olyan uszoda, amilyen talán sehol sincs jelenleg a világon. Lesznek eredmények is. Az úszócsapatunk, Hosszú Katinkával az élen, záloga a sikernek, és jók lehetnek a feljövő fiatalok.

– A pólósokkal mi lesz? Megverjük a szerbeket?

–Ebben a pillanatban nem mernék igent mondani. Jelenleg a szerbek, de sajnos talán a horvátok és az olaszok is előttünk járnak.

– Mitől ennyire jók?

– A volt Jugoszláviában is már hihetetlen fizikális alapjaik voltak, a szétválás után a három nagy csapat tagjai, a szerbek, horvátok és montenegróiak ezt szinte tökélyre vitték.

– Közhely, hogy mi ezt csak kreatív játékkal tudtuk-tudjuk ellensúlyozni.

–Azóta megtanultak játszani is a volt jugók. Meg talán a fiatalításuk is jobban, kellő időzítéssel sikerült. De még egyszer mondom: a mai napról beszélünk, egy év nagy idő. A gyerekek tehetségesek. A kérdés, ki lesz a következő szövetségi kapitány, kikhez és hogyan nyúl hozzá.

– Benedek Tibornak miért nem sikerült?

– Benedek Tibi szakértelme megkérdőjelezhetetlen, azonban az eredményjelzővel nem lehet vitatkozni, annak mindig igaza van. Nem csak a montenegróiak elleni kiesésről van szó az olimpián, egy magyar pólóválogatott az olimpián ne játsszon döntetlent Japánnal vagy Brazíliával.

– Nem lehet, hogy valami hasonlóra lenne szükség, mint amikor Gyarmati Dezső szövetségi kapitányként önt hívta meg edzőnek, jó értelemben vett hangulatfelelősnek? Amikor melegítőben úsztatta meg a csapatot. Mondjuk abból a legendás csapatból Faragó Tamás, Csapó Gábor?

–Tamás nagyszerűen dolgozott a női válogatottnál, de úgy tudom, ma egyiküknek sincsenek ilyen ambí­ciói. De a kérdésre visszatérve: igen, lehetséges, hogy valami hasonló megoldás kellene. Egy olyan edző, aki a Benedek Tibihez hasonló szaktudással rendelkezik, de kicsit vidámabb.

– Vidámabb?

–Igen, vidámabb, oldottabb. Nekem életemben három igazi jó barátom volt: Gyarmati Dezső, Puskás Ferenc és Bud Spencer. Jó, Dezső kemény ember volt, de Öcsivel és Bud Spencerrel csak nevetni lehetett. Az élet így is elég szomorúsággal jár, legalább az, ami játék, amiben labda van – azt mosolyogva tegyük. A vízilabda kemény játék persze, sőt évről évre keményebb, de valahonnan innen kellene kiindulni. Újra meg kell tanulnunk úgy igazán játszani a vízilabdát, újra nevetve kell pólóznunk.

–Van ilyen edzőnk?

–Nevet nem tudok, de nem is akarok mondani, a szövetség új elnöksége nemrégiben összeállt, annak kell döntenie.

–Vannak, akik külföldi, akár délszláv kapitányról beszélnek.

– Nem. Határozottan nem. Ha már külföldről akarunk válogatni, akkor inkább egy kapust lenne érdemes honosítani a volt Jugoszlávia területéről.

–Ez a gyenge posztunk?

– Nagy Viktor fantasztikus kapus, de ha húsz centivel magasabb lenne, nem lenne szükség mindig bravúrokra. Ráadásul pótolni is nehezen tudjuk jelenleg. Persze a honosítás nem jellemző a magyar pólóra, de lehet, hogy most, rövid távon el lehetne ezen gondolkodni.

– Nem jó az utánpótlásunk? A Kemény-csapat három aranya után divat volt pólózni adni a gyereket.

–Az nagyon jó, hogy egyre többen jönnek az uszodákba, de ehhez több jó edző kell. Meg idő. Amikor a mi korosztályunk nyerte az aranyakat, vagy a Kemény-csapat idején öt-hat klasszis volt egyszerre. Olyan nem létezett, hogy közülük kettőnek-háromnak ne lett volna jó napja a medencében. A csillagok ilyen együttállása ritkán jön létre. De a póló világa különleges világ, a magyaré meg főleg az.