Jegyzett klasszisok választják Kínát

Alex Teixeira Ukrajnából költözött Kínába (Forrás: Wikipédia)

Kínában is egyre nagyobb üzlet a futball, s ezért az üzletemberek is egyre nagyobb összegeket fektetnek be a jelentős nyereség érdekében. Az egyik leggazdagabb klub, az ázsiai Bajnokok Ligája-címvédő Guangzhou Evergrande, amely rekordot jelentő 42 millió euróért (13 milliárd forint) megvásárolta a kolumbiai Jackson Martínezt az Atlético Madrid labdarúgócsapatától. A 29 éves csatár a dél-kínai egyesület szerdai bejelentése szerint négyéves szerződést írt alá a Luiz Felipe Scolari vezette Guangzhounál, ahol többek között a brazil válogatott Paulinho is futballozik. A kolumbiai játékos tavaly júliusban 35 millió euró körüli összegért igazolt az FC Portóból az Atléticóba, ahol azóta tizenöt tétmeccsen csak két gólt szerzett.

A Csiangszu Szuning költötte a legtöbb pénzt a játékosokra, január 27-én a brazil válogatott középpályását, Ramirest szerezte meg az angol bajnoki címvédő Chelsea-től – akkor még magasan ázsiai rekordot jelentő – 28 millió eurónak megfelelő összegért. Ez a csúcs is hamar megdőlt, mert a Csiangszu 50 millió eurónak megfelelő összeget fizetett a brazil Alex Teixeira játékjogáért a Sahtar Donyecknek.

A 26 éves támadó középpályás 2009 decembere óta futballozott az ukrán csapatban, amelynek színeiben 223 tétmérkőzésen 89 gólt szerzett s öt bajnoki címet nyert. A több pénz reményében igazolt a szenegáli Mbaye Diagne is az Újpest FC-től a kínai Tiencsin Teda csapatához.

Az egyre több külföldi játékos leigazolása egyelőre nincs jó hatással a válogatott eredményességére, Kína az ázsiai vb-selejtezősorozat második szakaszában csak harmadik a csoportjában.

Hogy a kínai piac milyen nagy befolyással van az európai futballra, azt jól bizonyítja, hogy az egyik legrangosabb bajokságban, a világ legjobb csapata, a Barcelona azért játszik vasárnap déli 12 órakor a Levante ellen, mert így a kínai szurkolók főműsoridőben láthatják Messiéket. Ez hatvanmillió ázsiai tévénézőt jelenthet, ami jelentősen növeli a mérkőzés reklámértékét. S a fociban már rég a pénz a legnagyobb úr!

Szabados Gábor sportközgazdász

– Mi zajlik mostanában a kínai labdarúgásban, hiszen az európai ember csak kapkodja a fejét?

– Azt nyilván mindenki tudja, hogy Kínában politikailag kommunizmus van, ám gazdaságilag a legkeményebb kapitalizmus. A kínai multifunkcionális cégek iszonyatosan megerősödtek, és rájöttek, hogy jó reklámhordozó lehet a futball. Nem most jöttek erre rá, mert évekkel ezelőtt az angol Evertonba azért szállt be egy tőkeerős kínai cég, mert két kínai játékosa volt az angol klubnak. Óriási piac áll mögöttük.

– Ez a jelentős pénzügyi támogatás csak Kínára vonatkozik, vagy a térségben gazdaságilag szintén erős Japánra és Dél-Koreára is?

– Japánban és Koreában már lecsengett, ami most Kínában kezd kialakulni. A japán futballban ma már nincsenek olyan európai klasszisok, akikre az ember felkapná a fejét. Tehát azt mondom, hogy most Kínára figyel a labdarúgó világ.

– Ha ennyi pénz van, akkor esetleg a világbajnoki címre is pályázhatnak?

– Még nem, mert ahhoz világklasszis kínai játékosok kellenének. De a kínai klubok megerősítése folyamatos, és nyilván az a cél, hogy a nemzetközi klubfutballban komoly sikereket érjenek el.

– A kínai előretörés az európai futballra nézve káros vagy előnyös lehet?

– Nyilván azok a futballisták, akik Kínába szerződnek, nagyobb fizetésért teszik ezt. Klubjaik sem járnak rosszul, mert az egyesületek felsrófolhatják az árakat. Ami viszont káros lehet az európai futballra, hogy egy futballista joggal mondhatja jelenlegi klubvezetőinek, hogy ha nem fizetnek többet, akkor elmegy Kínába játszani.

– Hogy ott sem fenékig tejfel az élet, bizonyítja, hogy Huszti Szabolcs és Elek Ákos is visszatért. Az előbbi a Bundesligába, utóbbi pedig Diósgyőrbe.

– Ja, kérem, a pénznek ára van. Olvastam a nyilatkozataikat, és mindketten a körülményekre hivatkoztak. Kétségtelen, hogy arrafelé szokatlanok a körülmények, de ha valaki pénzt akar keresni, akkor tudnia kell az ottani kultúrával együtt élni.
(BF)