Irigylik sikereinket a szomszédok

- Két héttel az olimpia után, már itthonról nézve, hogyan látja, hányasra vizsgázott a magyar élsport Rióban?

- Jól. Sőt, nagyon jól. És szerencsére ezt nem csak mi látjuk így, hanem a sportot szerető honfitársaink is, akiktől még mindig nagyon sok gratulációt kapunk. Úgy gondolom, a nyolc arany, három ezüst és négy bronz önmagáért beszél, s ezzel megőriztük helyünket az élmezőnyben. Kétszázöt ország közül a tizenkettedik lett Magyarország az éremtáblázaton. Természetesen nem minden sportág szerepelt egyformán jól, volt, amelyik kitűnőre, volt amelyik közepesre vizsgázott, de az összteljesítményre büszkék lehetünk.

- Miközben itthon néhányan fanyalognak, a szomszédos országokban, az egy aranyat szerző Romániában a két-két aranyat nyerő Szlovákiában és Ukrajnában s az egy bronzéremmel záró Ausztriában irigykednek a eredményeinkre. Hogyan sikerült megőrizni helyünket az élmezőnyben?

- Mindenki láthatta, a konkurencia egyre nagyobb. A magyar sportnak vannak jól működő műhelyei, amelyekben kiváló szakmai munka folyik, s folyamatosan kinevelődik egy-egy világklasszis. A tizenhat olimpiai sportág kiemelt állami támogatása csak a következő olim­piák eredményességében mutatkozhat meg, hiszen a sportági programokban még az utánpótlás nevelődik. De a kormány jelentősen megemelt támogatásának a köszönhető, hogy sportolóink részt vehettek a kvalifikációs versenyeken, amelyeken százhatvanan harcolták ki a részvételt. És az olimpiai felkészüléshez is minden segítséget megkaptak. Volt, aki az Egyesült Államokban készülhetett, s volt, aki Dubajban. Gondoskodtunk arról, hogy a szövetségek időben megkapják a pénzt.

- Miért volt a sportágak teljesítménye nagyon vegyes, hiszen a megszerzett száztíz pontból kilencvenhármat az úszók, a kajak-kenusok és a vívók szereztek.

- A korábbi olimpiákon is mindig voltak húzó sportágak, amelyeket nem véletlenül nevezünk magyar sikersportágaknak. Az eddig olimpiák magyar eredményességi rangsorában a vívás 621, az úszás 542, a kajak-kenu 512 ponttal áll az élen, és ez a három sportág szerepelt a legjobban Rióban is. Az érmes sportágaink száma lehetett volna több is, hiszen volt olyan birkózónk, aki éppen csak lemaradt a dobogóról. A női vízilabdacsapatunk ötméteresekkel veszítette el a bronzmérkőzést, férficsapatunk pedig nagy csata után szintén büntetőpárbajban kapott ki a negyeddöntőben.

- Negyvenhárom pontjával az úszás lett a legeredményesebb, amelyben a legtöbb személyi ellentét zavarta meg az olimpiai felkészülést. Mit tett a feszültségek oldásában a MOB?

- A Hosszú Katinka és a szövetség vezetése közti ellentét kialakulásakor mindjárt azt mondtam, hogy a legfontosabb, hogy mindenki tegye a maga dolgát. Kollégáimmal megakadályoztuk, hogy a helyzet elmérgesedjen, és az úszószövetség vezetése pedig mindent feltételt biztosított világbajnoknőnk felkészüléséhez. Katinka pedig olyan világklasszis, aki ki tudta zárni a külső körülményeket, edző-férjével, Shane Tusuppal csak a feladatra koncentrált, s meg is lett az eredménye. Milliméterek hiányoztak Katinka negyedik aranyérméhez.

- Mi lehet az oka, hogy a nyolc aranyérmünkből hetet női sportoló szerzett?

- Ez most így alakult. Az 1988-as szöuli olimpián a tizenegy érmünkből csak egyet nyert lány, a tizennégy éves Egerszegi Krisztina, de senki sem beszélt a női sport hanyatlásáról. A címvédő férfiversenyzőink közül a tornász Berki Krisztián nem jutott ki a nyári játékokra, a kalapácsvető Pars Krisztián felkészülését sérülés akadályozta, az úszó Gyurta Dániel pedig nem volt csúcsformában. A párbajtőröző Imre Gézának pedig a döntőben egy találat hiányzott az aranyéremhez.

- A NOB válogatási rendszerének is a hibája, hogy a magyar küldöttségben is sok volt a turista, az olyan sportoló, aki az első húszba-harmincba sem került be. Például míg lólengésben világbajnoki döntő kellett a részvételhez, maratoni futásban nyolcvanadik idővel is ki lehetett jutni Rióba. Érdemes esélytelen sportolókat utaztatni?

- Visszautasítom a sportolóink nevében a turista minősítést, mert már azért elismerést érdemelnek a versenyzők, ha a szigorodó követelmények között olimpiai kvótát tudnak szerezni. Valóban nem egyformák a sportágakban a követelmények, de ezt csak a NOB vizsgálhatja felül, és határozhat a kvalifikációs rendszer módosításáról. Visszatérve Berki Krisztiánra, ha állna mögötte egy ütőképes csapat, akkor nem maradt volna le az olimpiáról. Tehát a cél, hogy tornában eredményes csapatot neveljünk ki a következő olimpiára.

- A MOB beleszólhat abba, hogy a szövetségek mire költik a jelentősen megemelt állami támogatást? Mert amíg a szövetségek jól fizetett apparátusa egyre nő, az egyesületekben az utánpótlásedzők minimálbérért dolgoznak.

- Az olimpiai bizottság a sportállamtitkársággal együtt felügyeli, hogy az állami támogatás minél nagyobb részét felkészülésre, és ne működésre költsék. Ahol ez nem így történik, ott javasolhatunk változtatást. A szövetségek többsége az állami támogatást a versenysportra, a válogatottak felkészülésére költi. Kollégáim ellenőrzik, hogy csak az arra érdemes szakemberek kerüljenek be a kiemelt edzői programba. Ez biztosította, hogy legjobb szakembereink a korábbiakkal ellentétben itthon maradtak, és nem a riválisainkat készítették fel.

- Hogyan élte meg, hogy az olimpia után egy újságban megtámadták, várható távozásáról, lemondásáról írtak?

- Megdöbbentett. Nem, nem az engem ért támadás miatt, hanem azért, mert ahelyett, hogy ez az újság Kozák Danutáék sikereit ünnepelte volna, elterelte a figyelmet sportolóinkról. Akik kiérdemelték, hogy a média velük foglalkozzon, s példaképei legyenek a fiataloknak. Természetesen biztosabb lábakon állok, mint hogy egy ilyen érthetetlen támadástól meginogjak. A sikerek megünneplése után a szövetségekkel hozzálátunk a sportági értékelésekhez. A tanulságok levonása után, ahol szükséges, változtatásokat fogunk javasolni. Az elmúlt években sikerült az alapokat szélesítenünk, most folyatni kell az építkezést. Élvezzük a kormány támogatását. Dolgozunk tovább, hogy megőrizzük helyünket az élmezőnyben, és hogy 2024-ben Budapest fogadja a világ legjobb sportolóit.