Sport
Hűséges Spiriev Attila a sportok királynőjéhez
Atlétika. Nem süllyedő hajót hagy ott az igazgató, aki hat eredményes év után távozik a Magyar Atlétikai Szövetség szakmai vezetéséből, de a sportágtól nem szakad el
– Nem volt túl korai az Eb előtt bejelenteni, hogy a szezon végén távozik?
– Szerintem nem, hiszen a korosztályos nemzetközi versenyek egy része már véget ért, a bajnokság is befejeződött, és az Európa-bajnokságra való válogatás is lezárult. Úgy ítéltem meg, hogy időt kell hagynom a szövetség vezetőinek, hogy megtalálják az utódomat. Szeretném úgy átadni a feladatokat, hogy az új sportigazgatónak legyen ideje előkészíteni az új felkészülési programot.
– Tudja már, hogy vajon ki veszi majd át a stafétabotot?
– Nem, de nem is az én feladatom ezt eldönteni. Azért is jó, hogy korán jeleztem távozásomat, mert így a vezetés nyíltan keresheti az új sportigazgatót. De, hangsúlyozom, ez az Eb-felkészülésben semmilyen változást nem jelent, mert szeptember végéig százszázalékosan ellátom a feladatomat.
– Sikeres hat év után miért döntött úgy, hogy lemond?
– Én négy évre vállaltam a szakmai irányítást 2012-ben. Azóta a magyar atlétikát jelentősen átalakítottuk, a versenyrendszertől kezdve az utánpótlás-nevelésig. Sok programot elindítottunk, s amikor a riói olimpia után a szövetség vezetésével egyeztettünk, úgy ítéltük meg, hogy az új rendszereket még üzemképessé kell tenni. Ezért maradtam. Most jött el az idő, amikor úgy látom, sok új elemmel gazdagodott, szélesedett az elmúlt években a sportág. Nagyszerű eredményeket produkáltak évről évre a magyar atléták, javult sportolóink, edzőink megbecsülése. Számos ifjú tehetségből lett nemzetközi szintű atléta, és ígéretes generáció kezd hozzájuk felnőni. Ha lesz türelem és kellő kitartás a rendszerben, hogy végigmenjen a lefektetett úton, akkor hosszú ideig sikeres lehet a magyar atlétika. Ezért most már nyugodt szívvel adhatom át a váltóbotot az utódomnak.
– Vitathatatlan, hogy a magyar atlétika az elmúlt években megerősödött, de az élmezőny még mindig nagyon szűk. Például Márton Anita sérülése miatt az Európa-bajnokságon már csak egyetlen éremesélyes versenyzőnk lesz, a gátfutó Baji Balázs.
– Én ezt teljesen másképpen látom. Ebben az egész világon népszerű sportágban nemcsak érmekben kell mérni a sikereket. Például a londoni olimpián csapatunkból csak a győztes Pars Krisztián jutott az első tizenhat közé, addig a tavalyi londoni világbajnokságon már heten. S ami igen biztató, több olyan fiatal atlétánk van, aki felveheti majd a versenyt a világ legjobbjaival is.
– Mit fog októbertől csinálni?
– Unatkozni valószínűleg nem fogok. Van egy cégem, amely az atlétikával kapcsolatos statisztikával foglalkozik. Mi fogjuk a Nemzetközi Atlétikai Szövetség statisztikáit készíteni. Hogy ez milyen nagy feladat, arról mindent elmond, hogy a világranglisták vezetéséhez másfél millió eredményt kell feldolgozni. És továbbra is sportigazgatója leszek a Gyulai István emlékversenynek. Tehát az atlétikától nem szakadok el, nem is tudnám megtenni!