Félő, hogy örök tehetségek maradnak

A magyar labdarúgás évtizedek óta egy helyben topog, vagy inkább visszafelé totyog. A – legyünk finomak – stagnálásnak számtalan oka van, tény, hogy csak nagyon ritkán bukkannak fel igazi tehetségek, nincsenek olyan futballistáink, akikkel a válogatott sikeresen szerepelhetne egy vb- vagy Eb-selejtezőn.

A már-már zseninek kikiáltott focistáink is csak örök ígéretek maradnak, s ennek megfelelő teljesítményt nyújtanak a válogatottban is. Jó példa erre Németh Krisztián, akit a 2009-es U20-as világbajnokságon még beválasztottak a torna csapatába, s akit alig 18 évesen leigazolt a Liverpool. Az angol sztárklub türelmesen várta, hogy a magyar csatár felfejlődik a Premier League szintjére. Nem sikerült. Több klubnak is kölcsönadták, ám még a görögöknél is alig kapott játéklehetőséget, így 2011 őszén visszatért korábbi csapatához, az akkor másodosztályban szereplő MTK-hoz. S bár az eltékozolt évek után később nagy lehetőséghez jutott a holland Rodában – negyven mérkőzésen tíz gólt szerzett –, a csapat kiesett a holland első osztályból, Németh pedig a nyáron távozott.

A 25 éves, tizenötszörös válogatott csatárnak a nyári átigazolási időszakban nem sikerült külföldi csapatot találnia, a magyar együtteseknek túl drága. S bár a hét elején a csatárgondokkal küzdő lengyel Slask Wroclaw szerződést ajánlott Némethnek, a lengyel média szerint a magyar játékos kevesellte a havi 8-9 ezer eurós fizetést, ami több mint kétmillió forintos jövedelmet jelentett volna számára.

Németh csapattársa volt a junior világbajnokságon bronzérmes válogatottban Koman Vladimir is – sőt, ezüstcipős volt a vébén–, aki szintén szabadon igazolható, mert az orosz Krasznodar tavaly kölcsönadta az Uralnak, de az az idény végén már nem tartott rá igényt. A 25 éves, harminchatszoros válogatott középpályás itthonról kapott ajánlatot, de a több pénz reményében – mint Németh – ő is inkább kivár. Ahogyan kérőre vár az ötvenkilencszeres válogatott Hajnal Tamás és a negyvenszeres válogatott Vadócz Krisztián is.

Az elmúlt évtized tehetséges magyar labdarúgóinak lefelé ívelő pályafutása talán érthetőbbé teszi, hogy miért szerepel ilyen pocsékul a válogatott. Elég belegondolni abba, mennyivel könnyebb dolga lehetne Dárdai Pál szövetségi kapitánynak, ha számíthatna például egy remek formában lévő Némethre, Komanra vagy akár Hajnalra vagy Vadóczra is. 

Ráadásul a jövő még kilátástalanabb, hiszen a jelenlegi utánpótlásban már Németékhez hasonló ígéretek sincsenek. Így aztán csak várunk és várunk.

Muszbek Mihály sportközgazdász szerint a legjobb magyar focisták nemzetközi értéke az elmúlt években jelentősen csökkent a nemzetközi piacon, ezért a korábbinál alacsonyabb fizetésre számíthatnak a külföldi kluboknál. Mert a profi világ könyörtelenül értékarányosan fizet, ott általában szigorú egyensúlyban van a „tartozik” és a „követel”. Ezt azonban Némethék – úgy fest – nem értik meg.