„Engem pedig nem lehet becsapni!”

– Hogyan élte meg, hogy huszonnyolc év után először edzőként nem vett részt az olimpián?

– Ez különösebben nem zavart, mert amióta férjem járásképtelen, nem hagyhatom hosszú időre magára, így az elmúlt évek világversenyei­re sem utaztam el. Utoljára a londoni olimpián voltam, de csak a döntőre mentem ki, két napra. Megérte, mert a férfi kajak négyesünk ezüstérmes lett. Az viszont nagyon megviselt, hogy ez a négyes nem indulhatott Rióban.

– Mi volt az oka, hogy az itthon évek óta veretlen négyes kétszer is kikapott az olimpiai válogatón?

– Erről nem egy cikket, hanem egy könyvet lehetne írni, annyi minden befolyásolta az olimpiai felkészülést. Mint kiderült, a rivális csapatból nem mindenki készült tisztán. Az már az edzéseken feltűnt, hogy egyesek alig edzenek, mégis egyre gyorsabbak, engem pedig nem lehet becsapni. Utólag úgy látom, hogy amikor az első válogatón győztes egység leszerepelt az Európa-bajnokságon, majd kiderült, hogy Dombvári Bence doppingvizsgálata pozitív lett, akkor a Kammerer Zoltán, Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Pauman Dániel alkotta együttest kellett volna indítani az olimpián, amely a tavalyi világbajnokságon ezüstérmes lett, s ezzel olimpiai kvótát szerzett. Az biztos, hogy a mi négyesünk nem tizenegyedik lett volna Rióban.

– Valóban megtörténhetett, hogy doppingszert kevertek Dombvári italába, ahogyan a Honvéd kajakosa állította?

– Nézze, én már annyi mindent megértem ebben a sportágban, hogy ez is előfordulhatott. A tanítványaimat mindig óvtam attól, hogy otthagyják az italukat az öltözőben, vagy például egy szórakozóhelyen. Sajnálom Dombvárit, mert nagyon tehetséges kajakos, akinek azonban, hogy finoman fejezzem ki magam, nem nőtt be a feje lágya.

– A nők viszont remekül szerepeltek Rióban. Korábban tanítványa volt Kozák Danuta. Gondolta volna nyolc éve, hogy ötszörös olim­piai bajnok lesz?

– Ezt nem, de azt igen, hogy sikeres lesz. Amikor húszévesen hozzám jött, nagyon erős csoportba került. Danuta szinte belehalt, de megpróbálta tartani az iramot Kovács Katiékkal az edzéseken. Már akkor feltűnt, hogy milyen szorgalmas, ami a mi sportágunkban meghatározó. S ő fejben is tehetséges, ami azt jelenti, hogy edzője tanácsára képes kijavítani a hibáját. Erre nem mindenki képes. Négy éve párjával, Somogyi Bélával készül, aki fiatal edző létére nagyon jól tudja motiválni Danutát.

– A világ egyik legsikeresebb kajak­­edzőjeként mi a véleménye az edzőm a párom szereposztásról?

– Korábban ez nem volt divat, de akadt rá példa. A páros felkészülés előnye, hogy az edző nem egy csoporttal, hanem csak egy versenyzővel foglalkozik. Ráadásul a nap huszonnégy órájában együtt vannak. Nekem mindig több válogatott tanítványom volt, s így a figyelem megoszlott. De azért néhány olimpiai bajnokot így is sikerült felkészítenem. Mivel Hosszú Katinka is a Vasas versenyzője, ezért tavasszal láttam néhány edzését, amelyet férje, Shane Tusup vezetett a Komjádiban. Komolyan mondom, megdöbbentem, hogy mire képes Katinka. Mennyire hisz abban, amit az edző-férje kér tőle. Látva a felkészülést, biztos voltam benne, hogy sikeres lesz az olimpián. Oda is mentem hozzá, és ezt meg is mondtam neki.

– Elkezdődött egy új olimpiai ciklus. Hogyan tovább?

– Novemberben leszek hetvennégy éves, de hála Istennek, nem érzem idősnek magam. Korábban még úgy terveztem, hogy Rió után befejezem, de aztán beláttam, hogy kajak nélkül nem tudok már meglenni. Már nem akarok senkinek sem bizonyítani, már nem akarok a tűzvonalban harcolni, de ha szükség van rám, akkor dolgozom tovább. Van például egy nagyon tehetséges tanítványom, akiből bajnok lehet. Nézve a paralimpia versenyeit, megkönnyeztem a versenyzők akaratát, hitét, s a győztesek kirobbanó örömét. Ha kell, nekik is segíthetek. Higgye el, már nem a rivaldafény érdekel, hanem színházi hasonlattal élve a nehéz, de izgalmas próbák.