Egy ideig nem kell villanyt szerelnie

Megnyertem, de ez az este Phil Tayloré. A legnagyobbé, akit valaha a darts ismert – mondta  az új bajnok (Fotó: AFP - Tolga Akmen)

Az idők változását jelzi, hogy a korábbi (?) „kocsmasportággal” szinte minden nagy angol lap foglalkozott, megemlítve, hogy az izgalmas és feszült játékot hozó finálét, miként a december 14-én kezdődött verseny minden eseményét, teltházas publikum követte az észak-londoni Alexandra Palace-ben. A nézettség, köszönhetően a Sky Sportsnak és a közvetítést átvevő külföldi csatornáknak, rendkívüli volt, állítólag világszerte az ötvenmilliót is elérte. A darts az Egyesült Királyságban a legnépszerűbb, az ottaniak szinte nemzeti sportnak tartják – a mostani döntő vesztese, Phil Ta­ylor volt már második is egyszer a BBC Év Sportolója-választásán –, ugyanakkor a Sky Sports közlése szerint az Alexandra Palace-be jegyet váltó nézők csaknem egyharmada a kontinensről, elsősorban Belgiumból, Hollandiából, Ausztriából és legnagyobb számban Németországból érkezett.

Érdekesek voltak a karácsony előtti versenyek is, de nyilván, ahogyan fokozódott a tét, úgy nőtt az izgalom és a feszültség. A két finalista közül a veterán Phil Taylor – a sportág Peléje, Michael Jordane és Michael Schumachere egy személyben – jutott be magabiztosabban, ha úgy tetszik, könnyebb ágon a döntőbe. A legfölényesebb győzelmét éppen az elődöntőben, a nagyon tehetséges, de a selejtezőkből való nagy menetelésben elfáradó, walesi Jamie Lewis ellen aratta. Ugyanakkor a trónkövetelő, Rob Cross megszenvedett azért, hogy újév napján az Alexandra Palace-ban dobálhassa a nyilakat. Az első és a harmadik fordulóban, Aszada Szeigo és John Henderson ellen simán nyert, de közben már Michael Smith is nagyon megizzasztotta, vert helyzetből kellett fordítani ellene, úgy, hogy igazából már Smith kezében volt a mérkőzés. A negyeddöntő és az elődöntő pedig még ehhez képest is maga volt a horror. A belga Dimitri Van den Bergh ellen a döntő szettben kellett csodát tennie, majd következett a címvédő, holland Michael van Gerwen, a világelső, aki éppen féltucatszor nyerhetett volna ellene, Crosst azonban ezen a versenyen nem lehetett legyőzni.

A hétfő esti finálé Phil Taylor jutalomjátékának ígérkezett. Ha léteznének tündérmesék, neki meg kellett volna nyernie ezt a döntőt, hogy a csúcson vonulhasson vissza. Az ötvenhét éves legenda, becenevén The Power (Erő vagy Hatalom, kinek hogyan tetszik, persze van az angolban a szónak áram jelentése is, ami esetükben mókás, amikor azt mondjuk, az Áram játszik a Feszültséggel) tizenhatszoros világbajnokként vonul vissza. Mindent megtett azért, hogy 2013 után még egyszer, tizenhetedszer is nyerjen, de január első napján Rob Cross jobb volt nála, 7–2-re nyert. Taylor így is csodálatos pályafutás végén s az új uralkodó tiszteletétől övezve búcsúzik. „Megnyertem a világbajnokságot, de ez az este Phil Tayloré. A legnagyobbé, akit valaha a darts ismert” – mondta róla rendkívül sportszerűen az új bajnok, aki még azt is csak pislogva fogadta, amikor azt mondták róluk: „Meghalt a király, éljen a király”. Rob Cross nem felejtette el megemlíteni, hogy abban az esztendőben, 1990-ben született, amikor Phil Taylor megnyerte az első világbajnoki címét. (Azt a versenyt még a brit és nem a világszövetség szervezte.) Mint oly sokan, ő is Taylort nézve kezdett és tanult meg dartsozni, s tavaly januárig eszébe sem jutott, hogy a sportból meg tudna élni. Villanyszerelőként dolgozott, úgy vélte, ez lényegesen biztosabb megélhetést garantál a családja számára. Egy háromgyerekes apa nem viccelhet… Szinte a semmiből lett bajnok, hiszen a vb előtt csak a huszadik kiemelt volt, ám hogy szerény múltja ellenére mindenki látta rajta, hogy a dartsra született, azt jelzi, hogy a verseny névadó szponzora, a William Hill fogadóiroda, igaz, holtversenyben, de a harmadik leg­esélyesebbnek ítélte december közepén.

Cross egy éve még hét fontot nyert egy versenyen. A kétezer-ötszáz forintból egy szuper minőségű bonbont is alig lehet kapni Angliában. Immár más léptékekben gondolkodhat: a világbajnokság megnyerésével 400 ezer font, nagyjából 140 millió forint ütötte a markát.