Egy délután nyert két aranyérmet

A kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó Homonnai Márton és a hátúszó magyar bajnok Szőke Katalin 1935. augusztus 17-én született lányát Homonnai Katalinként anyakönyvezték, vezetéknevét politikai okokból, apja külföldre távozása után változtatta meg. Az 1932-ben Los Angelesben és 1936-ban Berlinben is aranyérmes magyar vízilabda-válogatott tagja, Homonnai Márton ugyanis a második világháború végén a Nyilaskeresztes Párt tagjaként részt vett a nyilas hatalomátvételben, ezért a harcok után háborús bűnösnek nyilvánították, de a halálos ítélet elől elmenekült. Németországi kitérő után Argentínában telepedett le, ahol vízilabdaedzőként dolgozott, s 1969. október 15-én hunyt el Buenos Airesben.

Lánya kiemelkedő tehetségét bizonyítja, hogy a háború után ilyen apai örökséggel is válogatott lett, s tizenhét évesen bekerült az olimpiai csapatba. Az akkori sportvezetés úgy határozott, hogy apja nevével nem képviselheti a szocialista Magyarországot nemzetközi versenyeken, ezért vette fel édesanyja névét.
Szőke Kató a helsinki olimpián hatalmas meglepetésre – apja pólóssapkájában úszva – megnyerte a 100 méteres gyorsúszást, majd a 4x100 méteres gyorsváltó utolsó embereként biztosította be a magyar staféta győzelmét, amely világcsúccsal lett első.

„Amikor Helsinkiben felléptem a rajtkőre, és hallottam, hogy több száz magyar nekem szurkol, az pluszlökést adott – emlékezett vissza Szőke Kató. – Aztán csak arra emlékszem, hogy úszom és úszom, majd elsőként csapok be a célba. Mire észhez kaptam volna, addigra újabb megmérettetés állt előttünk, a 4x100 méteres gyorsváltó fináléja következett. Kicsit tartottunk a szovjetektől, ám aztán fél medencehosszal nyertünk úgy, hogy világcsúcsot állítottunk föl. Nem tudnám eldönteni, hogy melyik aranyéremnek örülök jobban, de azt hiszem, ez nem is fontos. Mindkettőt az országomnak és magamnak nyertem. Az aranyérmeket a páncélszekrényben tartom, mert nem szeretek dicsekedni velük.”

Az 1956-os melbourne-i nyári játékok után ő is részt vett azon a körutazáson, amelyet a Sports Illustrated amerikai magazin szervezett a magyar olimpikonok számára, és az út végeztével ő sem tért haza. Előbb Kanadában, majd második férjével, Domján Árpáddal – aki részt vett a melbourne-i olimpián, azonban a vízilabdadöntőben nem játszott, így az akkori szabályok szerint nem kapott aranyérmet – az Egyesült Államokban telepedett le. Jelenleg Kaliforniában, Los Angelesben él. A rendszerváltozás után többször hazalátogatott Budapestre, egészségi okok miatt azonban tavaly ősszel a Magyar Úszó Hírességek Csarnokának ünnepségén való részvételt lemondta. Telefonon többször kerestük, hiába, így csak remélni tudjuk, hogy megfelelő egészségi állapotban ünnepli ma a nyolcvanadik születésnapját.