Drámai végjátékban nyolcaddöntőben a belgák, 1986 óta először

Mindkét csapat nagy iramban kezdte a találkozót. Valamelyest a belgák játszottak fölényben, de az amerikaiak is, amint labdát szereztek, azonnal megindultak az ellenfél kapuja felé, így igen változatos és izgalmas volt a félidő. Helyzetekből sem volt hiány, de a lehetőségek kimaradtak.

A folytatásra szinte "felborult a pálya", folyamatosan záporoztak a belga lövések az amerikai kapura, de Howard állta a sarat, és csak az ő bravúrjainak volt köszönhető, hogy csapata nem került hátrányba. Alig volt olyan játékos az európai válogatottból, aki nem hibázott el ziccert, pontosabban legtöbbször Howard hárított bravúrral, illetve egy ízben a keresztléc mentette meg. A 92. percben viszont a tengerentúliak hagytak ki hatalmas lehetőséget.

A hosszabbításra beállt Lukaku, és nyerőembernek bizonyult, mert ha lehet, még a korábbinál nagyobb lendületet adott Belgiumnak. Előbb gólpasszt adott, majd maga fejezett be eredményesen egy akciót. Ekkor úgy tűnt, eldőlt az összecsapás, csakhogy az amerikaiak nem adták fel, és a hosszabbítás második félidejének elején szépítettek. Bradley kiválóan emelte be a labdát Green elé, ő pedig 10 méterről kapásból a belga kapu bal oldalába emelt. A gól felpörgette az amerikaiakat a hátralévő időre, és kapujához szögezték az addig fölényben játszó ellenfelüket, és bár megvoltak a lehetőségeik, nem sikerült egyenlíteniük a vb eddigi legjobb meccsén.