Sport
Dobogós lett Zsivoczky-Farkas Györgyi
Atlétika. Hosszú idő, sérülésekkel teli évek után jutott el a Honvéd többpróbázója az Európa-bajnoki bronzéremig Belgrádban
– Hogyan ünnepelte meg edző-férjével, Zsivoczky Attilával első Európa-bajnoki érmét?
– Külön nem ünnepeltünk még, a csapattal koccintottuk egyet a válogatott sikereire még Belgrádban, de majd bepótoljuk. Viszont Attilával kiértékeltük a belgrádi teljesítményemet, azt, hogy mit csináltam jól, s min lehet még javítani.
– Csak nem elégedetlen az egyéni rekordjával?
– Nem vagyok elégedetlen, hiszen távolban és súlylökésben is egyéni csúcsot értem el. Magasban 181 centiig jutottam, s úgy éreztem néhány centi maradt bennem, de ilyen a többpróba. Természetesen az érmes helyezésnek felhőtlenül örülök.
– Mi az oka, hogy harmincévesen került a nemzetközi élmezőnybe?
– Elsősorban az, hogy sérülések akadályozták korábban a felkészülésemet. Az utánpótlás világversenyein többpróbában az első nyolcban voltam, de aztán sérülések miatt sokat ki kellett hagynom. Négy éve lett az edzőm Attila, aki tízpróbázóként sokat tapasztalt, sajnos a sérülések terén is, ami nekem most előnyömre vált. Így az utóbbi években folyamatosan tudok edzeni.
– Az eredmények azt mutatják, hogy férje irányításával sokat fejlődött.
– Valóban, egyre közelebb kerültem az élmezőnyhöz. Két éve egyéni csúccsal lettem hatodik a világbajnokságon, tavaly pedig ezt a rekordot megjavítva nyolcadik a riói olimpián.
– Mennyi munka van a pekingi huszonnyolcadik és a riói nyolcadik helyezés között?
– Rengeteg! Atlétikában egy bizonyos szint után minden centiért, másodpercért nagyon meg kell dolgozni. Sokat voltam sérült 2007-ben, ezért annak is örültem, hogy sikerült teljesítenem az olimpiai szintet, s kijutottam Pekingbe. Tavaly viszont már világbajnoki hatodikként utaztam Rióba, ahol egyéni rekorddal pontszerző helyen végeztem.
– Nem bánta meg, hogy ezt a nehéz, összetett szakágat választotta, hiszen kevesebb munkával távolugróként anyagilag jobban járhatott volna?
– Soha nem az anyagiak motiváltak a sportolásban. Nagyon megszerettem ezt a kemény, de változatos szakágat. Sosem a könnyebb utat választottam, de nem bántam meg. Itthon ugyan egyelőre kevésbé, de külföldön erkölcsileg nagyon megbecsülik a többpróbázókat.
– Milyen céllal és hogyan készül a londoni világbajnokságra?
– Most egy kicsit pihenek, s lelkileg is ráhangolódom a világbajnoki felkészülés folytatására. Attilával úgy terveztük, hogy májusban a csapatbajnokságon kezdek el versenyezni, s a rangos nemzetközi többpróbaversenyen indulok majd Götzisben. Motivációm továbbra is van, mert sikeres fedettpályás szereplésem azt mutatta, hogy képes lehetek csúcsjavításra a világbajnokságon Londonban is.