Sport
Betegen is dobogóra állt Szőnyi Ferenc, a komáromi versenygép
Szőnyi Ferenc emberfeletti teljesítménye!
Ismerve a komáromi világbajnok ultratriatlonista, Szőnyi Ferenc eltökéltségét, kitartását és alázatát sportága, valamint saját teste határait illetően, nem fért hozzá szemernyi kétség sem, teljesíti a penzumot. Ami a hagyományokhoz híven nem is akármilyen táv volt. Az Egyesült Királyságban rendezték meg ugyanis a tripla Ironmant, ami számokban annyit jelent, hogy 11,4 km úszást, 540 km kerékpározást és valamivel több, mint 126 km futást – mindkettőt országúton – kellett teljesíteni.
Szinte megállás, alvás nélkül gyűrték a súlyos métereket péntek kora délutántól egészen vasárnapig. A versenygépnek is becézett Szőnyi azonban ismét bizonyította, igenis rászolgált a becenevére, hiszen végig taktikusan, okosan versenyezve a második helyen ért célba. Persze azért akadt némi pikantériája is ennek a megmérettetésnek számára. Tavaly ősszel szintén ezüstérmet szerzett, az olaszországi Lonato de Gardában rendezett harmincszoros Ironmanen, ott viszont honfitársa, a győri Rokob József végzett az élen. Ezen az erőpróbán pedig szintén riválisokként álltak egymással szemben. Így érthető, hogy a rutinos Szőnyit belülről kicsit fűtötte is a visszavágás vágya, annak dacára, hogy tizenöt évvel idősebb magyar ellenfelénél. De sikerült. Bár nehezen, arcüreggyulladással indult el New Forestbe.
– Sajnos vagy szerencsére nemcsak ezzel a „nyavalyával” küszködtem a viadal előtti napokban, hanem azzal is, hogy állandó időzavarban szenvedtem – kezdte Szőnyi Ferenc. – Megnyitottuk az éttermünket, így rengeteg tennivaló akadt, kicsit fel is borultak a mindennapjaim, ezzel együtt az edzésre szánt óráim is. Kevesebbet tudtam tréningezni, de szinte nap mint nap hajnalban keltem és mentem úszni, a bringát pedig igyekeztem beiktatni délelőtt. Néhány évvel ezelőtt egyébként teljesítettem egy dupla távú Ironmant Lanzarote szigetén, ami a terep miatt jelentett kihívást, és maradt emlékezetes is nekem. A kerékpár-szám útvonala kőkemény emelkedőket tartogatott, a sziget domborzati, vulkanikus mivolta miatt. Az úszásról nem is beszélve, hiszen azt az óceánban tempóztuk végig, akkora pocakkal jöttem ki a vízből, hogy szerintem néhány tengeri élőlényt is „benyeltem” – nosztalgiázott Szőnyi.
– Azért is érdekes mindez, mert ugyanez a szervezőbrigád rendezte most az angliai versenyt is, így lehetett rá számítani, hogy nem egyszerű körülmények fogadnak majd minket. Hát így is lett, nem csalatkoztam a megérzéseimben. Az erőpróba korábbi rekordja 54 óra 50 perc körül volt, a világrekord pedig a triplán 32-33 óra. Itt már nagy a különbség, aminek valami oka és trükkje van. Amikor megérkeztünk a helyszínre, rá is jöttünk a segítőimmel, Dombay Gáborral és Monostori Péterrel, miért is. A futópálya összesen 1700 méter volt, azt hittük, csupán kint maradtak valami terepfesztivál után a bóják, de nem. E körül kocogtunk, pallókkal, földúttal, vizenyős területtel, patakmederrel és nem kis emelkedőkkel tarkítva. Igazi akadálypálya, hetvenkét körön keresztül – jegyezte meg Szőnyi, akinek egyébként mindkét vádliját ékesíti két tetoválás, egy a teljesített Spartathlon logója, egy pedig a Race Across America szimbóluma.
Forrás: kemma.hu/kvse.hu