Az egyetlen vb-döntős vágtázónk Kovács Attila

- Szokott álmodni arról, hogy döntőt fut világbajnokságon?

- Arról nem, mert az a pályafutásom legszebb élménye volt. Viszont sokszor álmodtam arról, hogy versenyen futok, de nem megy. Erőlködöm, kínlódom, de nem haladok. Aztán a rémálmokból felébredek.

- Hogy érezte magát a római vb döntője előtt egyedüli fehér emberként a színes bőrű vágtázók között?

- A legenda szerint én voltam az egyedüli fehér bőrű vágtázó a száz méter fináléjában, pedig egy olasz srác is bejutott, de aztán feladta a versenyt. Tudja, mi volt a legcsodálatosabb? Hogy több mint százan indultunk százon, aztán az előfutamok, és középdöntők után csak nyolcan maradtunk. S a legjobb nyolc között én is ott voltam. Nagy élmény volt Carl Lewisszal és Ben Johnsonnal készülni a bevonulásra, de ilyenkor mindenki annyira el van foglalva magával, hogy másikkal nem törődik. Jól sikerült a futásom, ötödikként értem célba. Aztán amikor Ben Johnsont dopping miatt eltiltották, negyedik lettem.

- Hogyan sikerült Újpestről eljutnia a nemzetközi élmezőnybe?

- Nagyon későn, csak tizennyolc évesen kezdtem atletizálni. Pedig nem akartam, de Szabó Miklós, a Szekszárdi Dózsa edzője rábeszélt, hogy induljak el egy megyei középiskolai versenyen. Ezen kiderült, hogy nem vagyok tehetségtelen, így már nem volt menekvés, futó lettem. Sőt, két év múlva már magyar bajnok és válogatott is. Az első világbajnokságon 1983-ban a 4x100-as váltó tartaléka voltam Helsinkiben. Hazafelé a repülőgépen aztán Fejes Zoltán vezetőedző azt mondta, hogy ha tovább akarok fejlődni, akkor fel kell jönnöm Pestre, az Újpesti Dózsába.

- Miért éppen Újpestre?

- Mert Oros Ferencnek ott volt egy nemzetközi szintű műhelye, ahonnan el lehetett érni az élmezőnyt. Nem volt könnyű beilleszkedni, mert egy rideg rendőrségi szálláson laktam, s nagyon hiányzott a család és a szekszárdi barátok. Az eredmények viszont azt igazolták, hogy jól döntöttem, országos csúcsot futottam százon, az 1986-os Európa-bajnokságon pedig már döntős lettem. S egyre több nemzetközi viadalra hívtak meg.

- Akkor már pénzdíjért ver­senyeztek?

- Igen, de nem legálisan. Persze nem gazdagodtam meg, egy-egy rangosabb versenyen három-négyezer dollárt kaptam. A világcsúcstartó Carl Lewis pénzdíja ennek a tízszerese lehetett.

- Az 1987-ben futott 10,09-es országos csúcsával még elődöntős lehetne a világversenyeken?

- A most zajló pekingi vb-n 10,12-vel még be lehetett jutni az elődöntőbe. Pedig mi rekortánon futottunk, a mostani mondo pályák keményebbek és gyorsabbak.

- Mi lehet a kilencszeres világbajnok jamaicai Usain Bolt titka? Szinte minden világklasszis már megbukott a doppingvizsgálaton, ő viszont papíron még tiszta.

- Nem tudom, gyanúsítgatni pedig nem akarok. Hatalmas egyéniség, s minden sportágnak szüksége van sztárokra. A vasárnapi döntő előtt én inkább az amerikai Gatlinre fogadtam volna, mint Boltra. Aztán két hiba döntött, de míg Bolt az elődöntőben botlott, Gatlin a fináléban, s ezért veszített.

- Igazságosabb lenne, ha a fehéreknek külön rendeznének versenyt?

- Akkor én világ és olimpiai bajnok lehetnék, mert a szöuli nyári játékokon úgy lettem kilencedik, hogy csak színes bőrű sprinter előzött meg. Ennek ellenére azt mondom, így jó, ahogy most van. Milyen értéke lenne egy olyan győzelemnek, amiben a világ legjobbjai nem indulnának?

- Vágtázóink miért maradtak annyira le az élmezőnytől, hogy már a világbajnokságra ki sem jutnak?

- Ennek több oka is van. A rendszerváltozás után a klubok elveszítették a támogatóikat, a szakosztályok elszegényedtek. Ezért aztán egyre kevesebb lett a versenyző, a piramis alapja is összeszűkült. Oda jutottunk, hogy olyan kevés az induló az utánpótlásversenyeken is, hogy a korosztályokat összevonják. A felnőttversenyeken pedig elmaradnak az előfutamok. A mennyiségi visszaesés pedig kihat a minőségre.

- Edzőként tehetett volna azért, hogy ne így legyen, de néhány év után bedobta a törülközőt.

- Mert kilátástalannak láttam a helyzetet. Én nem akartam edző lenni, de amikor 1994-ben befejeztem a versenyzést, segítenem kellett, mert egy csoport edző nélkül maradt Újpesten. Lelkesen láttam munkához, de kiderült, hogy az edzői fizetésből nem tudom eltartani a családomat. Ezért pluszmunkát kellett vállalnom, divatáruüzletet nyitottunk. Aztán amikor az sem ment, kezdtem el ingatlanfejlesztéssel foglalkozni. Közben az edzősködés egyre drágább hobbim lett, amelyről le kellett mondani.

– Miért, az ingatag ingatlanpiacon könnyebb boldogulni?

- Ott sem könnyű, keményen kell dolgozni, de legalább van értelme. Szerintem több sikeres ingatlanos van, mint sprinter ebben az országban.

- A gyerekei követték apjuk példáját, atletizálnak?

- Az első házasságomból született Kinga magasugró volt. Balszerencséjére azonban nem volt jó nevelőedzője, ezért idejekorán abbahagyta. A második házasságomban született Dominik, ő még csak kilencéves. Nem erőltetem, olyan sportágat választ, amihez kedve lesz.

- Ha ötöse lenne a lottón, akkor visszatérne az atlétikához?

- Őszinte legyek? Nem. Szép volt, jó volt, szívesen emlékszem vissza az élményekre. Sőt jó a kapcsolatom a volt tanítványaimmal, de a szerelem már elmúlt. Egy edzőnek pedig lángolnia kell, hogy példát tudjon mutatni. Ezért aztán megmaradok a magyar atlétika egyik legnagyobb szurkolójának.

---

Pályakép

Kovács Attila. Született: 1960. szeptember 2., Szekszárd. Egyesületei: Szekszárdi Dózsa 1980-1983, Újpesti Dózsa 1984-1993. Legjobb eredményei. Világbajnokságon 1987-ben 100 méteren 4., 4x100-as váltó 6., Európa-bajnokságon 1987-ben 100 méteren 7. Olimpián 1988-ban 100-on 9. 11-szeres magyar bajnok 100 méteren, négyszeres magyar bajnok 200 méteren. Országos csúcsai: 100 m-en 10,09, 200 m-en 20,11 (1987).