Aranyat érő csodálatos feltámadás a Főnixben

A legjobb junior női kézilabda-válogatott: a világbajnoki aranyérmes magyar csapat (Fotó: MTI - Czeglédi Zsolt)

A Debrecenben rendezett junior-világbajnokság ismételten bebizonyította, hogy hazánkban mennyire szeretik a sportot, s hogy a szurkolók mennyire ki vannak éhezve a sikerre. Telt ház volt a Főnix Csarnokban, hatezer néző buzdította csapatunkat már az elődöntőben, majd a fináléban is. A magyar válogatott ezt remek játékkal hálálta meg, minden ellenfelét legyőzve veretlenül lett világbajnok. A kézilabdában nagyhatalomnak számító Norvégia csapatát kétszer is legyőzte, a csoportrangadón 35–27-re, a döntőben pedig 10–12-es első félidő után 28–22-re.

A huszonhat éve Magyarországon játszó majd edzősködő, ukrán Golovin Vlagyimir az egészségügyi ok miatt távozó Hajdu Jánostól vette át a női juniorválogatottat, amellyel történelmi sikert ér el, mert csapatunk két ezüst- és egy bronzérem után aranyérmes lett. „Boldogok és büszkék vagyunk. Az aranyérem, a világbajnoki cím nem az én sikerem, hanem természetesen a lányoké, és azoké az edzőkollégáké, akik megtanították őket kézilabdázni. A siker közös, mindenkinek köszönöm, aki részese volt. Nagyon egységes volt a csapat” – mondta szerényen Golovin Vlagyimir.

A torna legeredményesebb magyar kézilabdázója, Klujber Katrin volt, a torna álomcsapatába három játékosunk került be: a legjobb bal­átlövő Háfra Noémi, a legjobb jobbszélső Faluvégi Dorottya, a legjobb beálló pedig Pásztor Noémi lett.

Döntő: Magyarország-Norvégia 28–22 (10–12), magyar gólszerzők: Háfra, Klujber 8–8, Lakatos 4, Fodor 3, Pásztor, Szabó K. 2–2, Faluvégi 1. A 3. helyért: Koreai Köztársaság–Oroszország 29–27 (10–13). Világbajnok: Magyarország (Binó Boglárka, Faluvégi Dorottya, Fodor Csenge, Giricz Laura, Háfra Noémi, Hlogyik Petra, Hornyák Bernadett, Horváth Laura, Kácsor Gréta, Klujber Katrin, Kuti Bettina, Lakatos Rita, Márton Gréta, Pásztor Noémi, Pénzes Laura, Suba Sára, Szabó Kitti, Tóvizi Petra, szövetségi edző: Golovin Vlagyimir, edző: Pigniczki Krisztina), 2. Norvégia, 3. Koreai Köztársaság, 4. Oroszország, 5. Hollandia, 6. Dánia, 7. Franciaország, 8. Románia, 9. Horvátország, 10. Izland, 11. Brazília, 12. Svédország

A döntőben nyolc gólig jutó Háfra Noémi játékával oroszlánrészt vállalt a norvégok elleni sikerből.

– Négy éve kezdte ez a generáció a közös munkát, most értek a csúcsra. Milyen reményekkel várták
a debreceni világbajnokságot?

– Tényleg négy éve vagyunk együtt, voltunk Európa-bajnoki bronzérmesek, minden világversenyre az aranyérem vágyával utaztunk. Egyszer az elődöntőben, másszor már korábban elbuktunk. Ám itt végigmentünk az úton. El sem tudom mondani, milyen boldogsággal tölt el a siker. Annál is inkább, mert a családom is itt lehetett velem, illetve a nézőtéren.

– Nem szeretnék ünneprontó lenni, de minek tudható be, hogy szinte minden nehéz meccsen az első félidőt odaajándékozták az ellenfélnek?

– Nehezen kezdtük a mérkőzéseket, s mivel mi az európai kézilabdához vagyunk szokva, a brazilok és a koreaiak ellen alkalmazkodnunk kellett a másfajta játékhoz. Nem ízlett nekünk. A románok is vezettek ellenünk, az kifejezetten presztízsharc is volt, a csodálatos közönség nélkül ott sem, s a döntőben a norvégok ellen sem tudtunk volna fordítani.

– A világbajnoki aranycsatában a norvégokal játszottak, akiket a csoportmeccsek során sikerült legyőzni. Húzott valami újat az ellenfél?

– Sokkal összeszedettebben játszottak, mint akkor, végig kiélezett volt a küzdelem, ők is vezettek a félidőben, de a végére elfogytak. Mi, pedig az eszünkre hallgatva, eksztázisban játszottunk a második félidőben.

– Az egész csapat a győzelmet a sérülés miatt a második félidő alatt kórházba kerülő Lakatos Ritának ajánlotta. Mi történt vele pontosan?

– Rita ütközött az ellenfél játékosával, két fogát adta a győzelemért. Ez a cím annak köszönhető, hogy tűzbe mennénk egymásért a pályán és a pályán kívül is. (BF)