Sport
A válogatott úti célja Tokió
Kézilabda. Erősség akar lenni Kovács Anna átlövő
- Hogyan sikerült kilenc gólt dobnia a szintén az Eb-re készülő szlovén csapatnak?
- Sok mindenkinek köszönhetem, hogy ilyen eredményes voltam. Korábban is voltam válogatott, de kevés játéklehetőséget kaptam. Kim Rasmussen bízott bennem, és sikerült ezt meghálálnom. Ebben persze döntő szerepe volt a társaimnak, akiktől jó labdákat kaptam. A győzelmünk igazi csapatmunka volt. Amit a kapitány az edzéseken kért, igyekeztük a meccsen megvalósítani.
- Tizennégy évesen Újkígyóson kezdett kézilabdázni. Ábrándozott arról, hogy egyszer válogatott lesz?
- Persze, gondoltam rá, de nagyon távolinak, elérhetetlennek tűnt. Akkor még csak játszadoztam. Aztán 2007-ben leigazolt a Békéscsabai Előre, és ezután vettem komolyan a kézilabdát. Tizenhét éves koromtól a felnőttcsapattal edzhettem, és néha játéklehetőséget is kaptam.
- Hogyan került a labda a kezébe?
- Először rúgtam a labdát, mert a békéscsabai általános iskolában a futball volt az első számú sportág. Azt is szerettem, sőt, most is jó focizni, de aztán a kézilabda került nálam az első helyre. Akkor nagyon sikeres és erős csapat volt Békéscsabán.
- Mégis hat éve Érdre igazolt.
- Ennek elsősorban szakmai oka volt. Az Előrében szélsőt játszottam, ezen a poszton számítottak rám. A juniorválogatottban viszont Róth Kálmán szövetségi kapitány kipróbált jobbátlövőként, és elég eredményes voltam. Jól döntöttem, hogy az Érdhez igazoltam, mert sokat fejlődtem, háromszor lettünk a bajnokságban bronzérmesek. Öt év után azonban úgy gondoltam, hogy váltanom kell, ezért igazoltam a nyáron a Dunaújvároshoz. Nagyon jó társaságba kerültem, remélem, még eredményesebb leszek.
- Október 24-én ünnepelheti a huszonötödik születésnapját. Mit kíván majd magának?
- Hogy sok gólt dobjak a Dunaújvárosban. A szlovének ellen kijött a lépés, de sok munkával szeretném elérni, hogy stabil tagja legyek a válogatottnak. Az álmom, hogy olimpián játszhassak, akár már 2020-ban. Kim Rasmussennel a csapat azért dolgozik, hogy indulhasson a tokiói olimpián.
- Sok mindenkinek köszönhetem, hogy ilyen eredményes voltam. Korábban is voltam válogatott, de kevés játéklehetőséget kaptam. Kim Rasmussen bízott bennem, és sikerült ezt meghálálnom. Ebben persze döntő szerepe volt a társaimnak, akiktől jó labdákat kaptam. A győzelmünk igazi csapatmunka volt. Amit a kapitány az edzéseken kért, igyekeztük a meccsen megvalósítani.
- Tizennégy évesen Újkígyóson kezdett kézilabdázni. Ábrándozott arról, hogy egyszer válogatott lesz?
- Persze, gondoltam rá, de nagyon távolinak, elérhetetlennek tűnt. Akkor még csak játszadoztam. Aztán 2007-ben leigazolt a Békéscsabai Előre, és ezután vettem komolyan a kézilabdát. Tizenhét éves koromtól a felnőttcsapattal edzhettem, és néha játéklehetőséget is kaptam.
- Hogyan került a labda a kezébe?
- Először rúgtam a labdát, mert a békéscsabai általános iskolában a futball volt az első számú sportág. Azt is szerettem, sőt, most is jó focizni, de aztán a kézilabda került nálam az első helyre. Akkor nagyon sikeres és erős csapat volt Békéscsabán.
- Mégis hat éve Érdre igazolt.
- Ennek elsősorban szakmai oka volt. Az Előrében szélsőt játszottam, ezen a poszton számítottak rám. A juniorválogatottban viszont Róth Kálmán szövetségi kapitány kipróbált jobbátlövőként, és elég eredményes voltam. Jól döntöttem, hogy az Érdhez igazoltam, mert sokat fejlődtem, háromszor lettünk a bajnokságban bronzérmesek. Öt év után azonban úgy gondoltam, hogy váltanom kell, ezért igazoltam a nyáron a Dunaújvároshoz. Nagyon jó társaságba kerültem, remélem, még eredményesebb leszek.
- Október 24-én ünnepelheti a huszonötödik születésnapját. Mit kíván majd magának?
- Hogy sok gólt dobjak a Dunaújvárosban. A szlovének ellen kijött a lépés, de sok munkával szeretném elérni, hogy stabil tagja legyek a válogatottnak. Az álmom, hogy olimpián játszhassak, akár már 2020-ban. Kim Rasmussennel a csapat azért dolgozik, hogy indulhasson a tokiói olimpián.