Sport
A poros focipályáról nehéz út vezetett a bajnoki dobogóra
Torna. Nyolcvanadik születésnapjára készül Csányi Rajmund, akitől lánya, Erika és unokája, Luca örökölte a sportág szeretetét
– Hogyan került a Csányi család a festői Szentendrére?
– Családi összefogással a nyolcvanas években vettünk telket Szentendre dombos részén, s építettünk egy családi házat. Aztán lányom, Erika ráépített a házra, s most itt élünk feleségemmel és a három unokánkkal együtt.
– Szeret itt lakni?
– Csendes, szép környék, mindenki szeret itt élni, csak én nem.
– Miért?
– Mert távol vagyok a Honvéd tornatermétől, ahová jó lenne benézni, bámészkodni, figyelni a fiatalokat. Ha tehetem, autóval a versenyekre még elmegyek, de az edzések hiányoznak.
– Április 22-én ünnepli nyolcvanadik születésnapját. Jól tudom, hogy Bukarestben született?
– A családunk esete hű képe az erdélyi magyarok huszadik századi történetének. Székely apám Bukarestben volt katona. Nagyszebeni szász anyám pedig ott kapott munkát, egy szövőgyárban. A román fővárosban ismerkedtek meg, házasságot kötöttek, és én ott születtem harminchatban. Aztán negyvenben, amikor a magyarok bevonultak Erdélybe, mi nemkívánatos személyek lettünk, s kitoloncoltak bennünket a románok. Mi elindultunk Magyarországra vonattal, s a határon elvettek tőlünk mindent. Egy pokróccal érkeztünk meg.
– Milyen volt mindent a nulláról kezdeni?
– Nagyon nehéz, főleg mert háború volt. Életem első emléke, hogy a menedékszálláson szalmabálákon aludtunk. Aztán szüleim munkát kaptak, s albérletben laktunk Zuglóban. A bombázások miatt sokat voltunk a pincében. Így nagy öröm volt, amikor véget ért a háború, s mi szabadon focizhattunk a mai Puskás-stadion helyén. Mint minden srác, imádtam a futballt.
– A focipályáról hogyan került a tornaterembe?
– Akkor még nem volt tévé, a szabadidőnkben vagy fociztunk, vagy pedig sporteseményre jártunk. Egyszer láttam egy tornaversenyt, s megtetszett a fiatalok fegyelmezett mozgása, fehér szerelése. Aztán az általános elvégzése után megtudtam, hogy az első fővárosi testnevelési iskola az Árpád Gimnáziumban indul. Oda jelentkeztem, s ez döntően befolyásolta az életemet. Testnevelő tanáromtól, Szíjj Zoltántól jó alapokat kaptam, tornászcsapatunk első lett a középiskolások bajnokságán.
– Milyen körülmények között készülhettek az ötvenes években, a Rákosi-korszakban?
– Rosszul felszerelt, kis termekben edzettünk. Pályafutásomat döntően befolyásolta, hogy a Testnevelési Főiskola hallgatójaként Sántha Lajos lett az edzőm. Kiváló szakember volt, aki megújította a tornát. A korszerű edzésmódszerének köszönhettük, hogy a poros kis tornatermekből eljutottunk a nemzetközi élmezőnybe.
– Hogyan emlékszik az ötvenhetes párizsi Európa-bajnokságra?
– Még főiskolás voltam, s a forradalom utáni évben, huszonegy évesen kétszer is kiutazhattam Párizsba, mert áprilisban a francia szövetség vendégei voltunk. Ott csodálkoztam rá a nemzetközi élmezőnyre, rengeteget tanultam a riválisoktól. Kellemes meglepetésre újoncként ugrásban második lettem. Aztán a következő évben elszakadt az Achillesem, s utána már csak nyújtón, korláton és gyűrűn tudtam nemzetközi színvonalú gyakorlatot bemutatni. Aztán öt év múlva a luxemburgi Eb-n nyújtón csak a szovjet olimpiai bajnok Juris Titov előzött meg, aki később a Nemzetközi Torna Szövetség elnöke lett.
– Ön pedig sikeres edző, aki részt vett például az 1972-ben olimpiai ezüstérmes csapat felkészítésében. Miért estünk annyira vissza, hogy előfordulhat, hogy nem lesz magyar tornász a nyári riói olimpián?
– Kétségtelen a visszaesés, de azért ne feledjük, hogy még négy éve is Berki Krisztián lólengésben aranyérmet nyert Londonban. Elsősorban anyagi okok miatt az elmúlt évtizedekben a sportágunk összezsugorodott, kevés edző kevés gyerekkel foglalkozott. Szerencsére változott a helyzet, az állam a tornát is kiemelten támogatja. A pénz sokkal több lett, de most meg nincs annyi felkészült edző, aki a tehetségeket a nemzetközi élmezőnybe vezesse.
– Előnyére változott a torna az elmúlt évtizedekben?
– A pénz a mi sportágunkat is megfertőzte. A látvány, az akrobatika került az előtérbe, a közönség cirkuszt akar, s ennek az elvárásnak próbálnak megfelelni. Ezért lettek egyszeres versenyzők, pedig a hat szeren nyújtott teljesítmény az igazi.
– A tehetségét és a torna szeretetét lánya, Erika örökölte, akit edzőként is segített.
– A KSI edzője voltam, és a lányom sokszor megfordult a tornateremben. Aztán kedvet kapott hozzá, ráadásul még tehetséges is volt. Erőssége az előadási készsége volt. A moszkvai olimpián az ötödik helyezett csapat tagja volt. Sok sérülése megakadályozta, hogy egyéniben később jobb helyezéseket érjen el. Élénk szemei miatt neveztem el kislánykorában Golyónak. Nekem háromgyerekes édesanyaként is Golyó maradt. Hála Istennek lánya, Luca tornász lett, válogatott. Ő viszi tovább a váltóbotot.
– Unokája versenyzését szakemberként vagy szurkolóként nézi?
– Hát persze hogy szurkolóként. Gyönyörködöm benne, s nagyon büszke és boldog vagyok, hogy ilyen szép és tehetséges unokám van. Őszintén bevallom, az eredménye nem nagyon izgat. Mert nyolc évtized után az ember rájön, hogy az eredményesség ugyan fontos, de az igazi boldogsághoz más is kell.
– Kint, a kertben már hallhatóan nagyon hangosak a madarak. Várja a tavaszt?
– Nagyon, mert nem kedvelem a hideget. Ahogy öregszem, egyre fázósabb vagyok. Régebben nagyon szerettem kertészkedni, de amióta betegeskedem, Erika vette át a metszőollót. A fájdalom nagyon megkeserít, csak akkor feledem a bajaimat, ha az internet segítségével a világ legjobb tornászainak a gyakorlatait nézem. Már nem olyan örömteli az életem, mint amikor tornásztam vagy edzést vezettem.
Pályakép
Csányi Rajmund. Született: 1936. április 22-én Bukarestben. Iskoláit már Budapesten végezte. 1954-ben a budapesti Testnevelési Gimnáziumban érettségizett, 1958-ban pedig a Testnevelési Főiskolán szerzett testnevelő tanári oklevelet. A főiskola elvégzése után a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia testnevelő tanári tisztje és a Testnevelési Főiskola óraadó tanára, majd egyetemi docense lett. Közben megnősült, felesége, Orbán Erika testnevelő tanár, leánya, Csányi Erika válogatott tornász volt. Legjobb eredményei: Európa-bajnokságon ezüstérmes 1957-ben ugrásban, 1961-ben nyújtón. Sokszoros magyar bajnok. Edzőként a KSI-ben, majd a Honvéd vezetőedzőjeként dolgozott.