A mesteredzőnek ma is fáj Mexikó

– Gratulálunk a születésnaphoz, de mit csinál a hetvenöt éves Mezey György?

– Nem unatkozom, mindig elfoglalom magam. Hol az unokáimmal játszom, hol azt veszem észre, hogy mérkőzéseket elemzek. Nemrég abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az MLSZ vezetői a velem egyidős Mészöly Kálmánnal együtt köszöntöttek egy ebéd keretében. Tényleg nagyon jólesett.

– Meccsre jár?

– Nagy adomány adatott meg az életemben, hogy azokra a meccsekre járhatok, amelyek érdekelnek. A tévében pedig, ha lehet, minden meccset megnézek.

– Melyik stadionokban találkozhatnak önnel a szurkolók?

– Általában NB II.-es meccsekre járok. Legutóbb kint voltam a Kisvárda bajnokiján, mert az ott dolgozó Révészéktől láttam valami új elképzelést a játékban. Élénken figyelem a Balmazújváros játékát is. Ott játszik az én felfedezettem, Farkas Balázs, aki nagyon sokra vihette volna, de hát sérülékeny.

– Az NB I. nem érdekli?

– Dehogynem. Viszont az a véleményem – amit annak idején a csodálatos Baróti Lajostól tanultam –, hogy aki nem volt neves futballista vagy edzőként sem ért el sikereket, az ne ossza az észt. Azt már rég megtanultam és tovább is adtam, hogy az edzői szakmának vannak tanulható részei, de sajnos egyre több olyan edzőt látok, akinek nem adatott meg a Baróti Lajos által elmondottakból semmi. Ugyanakkor osztják a bölcsességet.

– Hogyan látja a magyar edzők helyzetét labdarúgásunkban?

– Egy pillanatra sem vitatom, hogy az edzők is hibásak a helyzet kialakulásában. De ne felejtsük el, hogy minden megváltozott a magyar futballban. Ma egyedül az edzőtől várják el, hogy tökéletes legyen.

– De hát épültek akadémiák.

– Így van. Építettünk csillogó-villogó akadémiákat, de ott olyan gyerekeket nevelünk milliárdos befektetéssel, akik átlagos képességűek, soha az életben nem lesz belőlük sztár. Ez pedig pazarlás.

– Hetvenöt év, három emberöltő. Mennyit változott ezalatt a játék, és mennyit változtak a módszerek?

– A játék semmit sem változott. Senki sem tudja ma sem jobban megrúgni a labdát, mint Puskás, Pelé, Maradona, de említhetem Détárit vagy Nyilasit is. Cselezni sem tudnak jobban. Nálunk is azzal kellene kezdeni, hogy tanulmányozzuk Puskás, Sárosi doktor karrierjét és életútját, s akkor talán meg fogjuk érteni, mitől volt nagy a magyar futball.

– Mitől?

– A nagy-nagy játékszeretettől.

– Mit szól az új módszerekhez? Ma az edzéseken mellény látható a futballistákon, az öltözőben vitaminok, csodaszerek várják őket.

– Na, ez az. A futball elment a show világába. Ma egy edzésen úgy néz ki a pálya, hogy az erőnléti edző teleteszi bólyákkal, színes lécekkel, kapukkal és még a jó ég tudja mivel. Ugyanakkor a finom apróságok eltűntek a futballból. Nagyon nagy változások kellenek ahhoz, hogy a magyar foci újra erőre kapjon.

– Ha az ember Mezey Györggyel beszélget, nem hagyhatja ki az 1986-os mexikói vb-n a Szovjetuniótól elszenvedett 6-0-ás vereséget. Elhibázott doppingról, tésztáról és még nem tudom én mikről beszélnek még ma is. Mi az igazság, mi történt?

– Az, hogy jól elszúrtuk, és ebben én is vastagon hibás vagyok. Ma is fáj. Először is az a csapat nem volt jobb, mint az akkori szovjet válogatott. Lobanovszkij fantasztikus edző volt és mindent tudott a válogatottunkról. A tragédia az volt, hogy két perc alatt két gólt kaptunk, és én három évig arra építettem a csapatot, hogy előre mozogva próbáljon labdát szerezni. Az ellenfél kétgólos vezetése után a kapunk elé kellett volna húzódnunk, hogy ne kapjunk többet, mert ha csak 2-0 marad az eredmény, továbbjutunk. És itt az én hibám, de azt kapásból visszautasítom, hogy vérdoppingról meg tésztáról irkál­tak az újságok. Semmi ilyen nem volt.

– Harminc év után most kezdi vb-selejtezőit a válogatott. Hogy látja Bern Storck munkáját és továbbjutási esélyeinket?

– Storck remek szakember, jó húzásai vannak. Nekem mégis az jutott az eszembe a franciaországi Eb-t követően, hogy amikor 1986-ban, közvetlenül a vb előtt 3-0-ra legyőztük Brazíliát, találkoztam Baróti Lajossal, s megkérdeztem tőle, mit szól a csapathoz? Rövid választ adott: Gyurikám, most kell abbahagyni.