A mester teste börtönébe van bezárva

De mi van a reflektorfény után? (242.)
Arcok. Arcok tegnapelőttről. Ma már szinte ismeretlenek, tegnap, tegnapelőtt meg mindennap velünk voltak. Sportolók, játékosok, versenyzők, edzők, akiket a sport emelt fel, akik a sportot felemelték, aztán egy idő után kikoptak sportéletünkből, csendben élik mindennapjaikat. Ilyen sportembereket kerestünk meg, és sorozatunkban igyekszünk bemutatni, hogyan élnek, mi lett velük.
Feleségével, a szintén világhírű edzővel, Rozsnyói Katalinnal (Fotó: Balogh Anikó)
- Mennyiben változott meg a kajak-kenu hazai megítélése, hogy ötvenhatban Urányi Jánossal megnyerték a sportág első magyar olimpiai aranyát?

- Nagyon kellett ez a győzelem, mert már egy hete zajlott az olimpia Melbourne-ben, s még nem volt aranyunk. Aztán lett még nyolc. Olimpiai érmeink hatására változott sportágunk megítélése, de szerintem a kajakosok és kenusok még most sem kapják meg azt az erkölcsi és anyagi elismerést, amit megérdemelnének. Mi csak akkor vagyunk érdekesek, amikor helyreállítjuk a magyar küldöttség éremmérlegét az olimpiákon.

- Kitől kapta az Öcsi becenevet?

- Először az apámtól, mert volt egy nővérem, és így én lettem az Öcsi. Aztán kétévi kajakozás után, tizenhét évesen felnőttválogatott lettem, s az idősebbek öcsiztek. Páros társamnak, Urányinak, aki tizenkét évvel volt idősebb nálam, Öreg volt a beceneve.

- Öregből és Öcsiből, hogyan lett olimpiai bajnok kettős?

- Ötvenöt őszén szólt Urányi, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk együtt. Nekem megtiszteltetés volt, hogy egy ilyen versenyző rám gondolt. Ő mindent tudott, nekem az volt a dolgom, hogy hátulról támogassam. Jól érezte, hogy olimpián Melbourne az utolsó lehetősége, s velem feljuthat a csúcsra.

- Az ötvenhatos forradalom miatt a felkészülés utolsó szakaszában nem edzhettek vízen. Hogyan sikerült mégis nyerniük, ráadásul tízezer méteren?

– Mert olyan jól fel voltunk készülve, hogy a forradalom miatt elmaradt edzések sem vetettek vissza bennünket. Persze azért a győzelem nem volt olyan sima, mert míg a korábbi nemzetközi versenyeken játszottunk a mezőnnyel, és száz-kétszáz méterrel nyertünk, Melbourne-ben mindent bele kellett adnunk a győzelemért. A rajt előtt Hegyi Gyula csapatvezető odakiáltott: táviratot kapott otthonról, mindenki jól van. Ez megnyugtatott, és aztán végig vezetve nyertünk. A dobogó tetején az edzéseken végig nagyon kemény János elsírta magát, s azt mondta, meglátod, erre a győzelemre mindig emlékezni fognak.

– És emlékeznek?

– Nagyon remélem.

- Tapasztalt edzőként, hogyan látja, miként sikerülhetett négyévi kajakozás után, húszévesen a csúcsra jutnia?

- Jók voltak a fizikai alapok. Apám pék volt Óbudán, és nagyon sokszor hajnali háromkor kellett kelnem, hogy a kemencéket kitisztítsam. Volt egy nagy kosár, azt megrakták kenyérrel, a hátamra vettem, és kerékpárral vittem a megrendelőkhöz. Így fizikailag és lelkileg is megerősödtem. Nekem a munka soha sem volt büdös.

- Milyen elismerést kapott ötvenhatban az aranyért?

- Pontosan tízezer forintot. A jutalomból vettem egy Csepel motorkerékpárt, azután azzal jártam az edzésekre. Meg a műszaki egyetemre, amit sajnos a kajakozás miatt nem fejeztem be. Legalább lett volna egy tisztességes hivatásom.

- De hát edzőként, szakosztályvezetőként is igazán sikeres lett az Újpesti Dózsában, majd az MTK-ban.

- Keserves szakma ez. Ha nincs eredmény, azért ütnek, ha sikeres vagy, irigység miatt gáncsoskodnak. A versenyzők is hálátlanok, amíg szükségük van rád, addig elviselnek, utána viszont hátat fordítanak neked.

- Nem bánta meg, hogy az 1998-as szegedi vb-n azzal vádolta meg tanítványait, hogy szándékosan nem nyerték meg a férfi-kajaknégyest?

– Nézze, mindig őszintén elmondtam a véleményem. Most is úgy látom, az a négyes úgy fel lett készítve és olyan formában volt, hogy győznie kellett volna. De bizonyítani nem tudtam, hogy csaltak.

- Miként éli meg, hogy a Dózsa kajak-kenu telephelyét egy éve Urányi–Fábián vízitelepnek hívják?

- Jólesett, hogy nem feledkeztek el rólunk.

- Felesége, Rozsnyói Katalin is sikeres edző. Hogyan fér meg két dudás egy családban?

- Kati még csak dudástanítvány. Szerencsére nem voltunk féltékenyek egymásra. Sőt, segítettük egymást. A kétezres években egy világverő csoport volt Katinál, és Kovácsék felkészítésében én is segítettem. De aztán, jó magyar szokás szerint, azt a csapatot is sikerült irigységből szétverni.

- Otthon ki a főnök?

- Hát ki lenne? Öt éve agyvérzést kaptam, lebénultam. Most oda mehetek, ahová a feleségem elgurít. Rab vagyok. Jobb lett volna bankot rabolni, mert akkor reménykedhetnék, hogy egyszer szabad leszek. A testem börtönéből azonban soha sem fogok kiszabadulni. Ez szörnyű érzés.

- Mi vigasztalja?

- A családom. Bánt, hogy ennyi gondot okozok nekik. Az unokám, Benjamin tizenkét éves. A Vasasban kezdett el vívni. Remélem, nem lesz kajakos, mert a mi sportágunk ugyan nagyon sikeres, de nagyon-nagyon hálátlan is. Mi már csak tudjuk!

Pályakép

Fábián László. Született: Budapest, 1936. július 10. Tizenöt évesen kezdett kajakozni a Bp. Dózsában, a korábbi sokszoros magyar bajnok Varga Ferenc hatására és segítségével. Olimpiai aranyérmét húszévesen szerezte Urányi Jánossal tízezer méteren, s ez egyben a magyar kajak-kenu sport első olimpiai aranya is volt. Huszonhárom magyar bajnokságot nyert, a világ- és Európa-bajnokságokon tizenhat érmet – köztük tizenegy aranyat – szerzett különböző társakkal. Négy világbajnokságot nyert. Prágában, 1958-ban – szintén Urányival – kajak kettesben tízezer méteren, 1963-ban Jajcéban kettőt – Tímár Istvánnal és a négyes tagjaként –, végül 1966-ban Szöllősi Imrével szintén hosszú távon. Versenyzői pályafutása befejeztével edzőként tevékenykedett, előbb az Újpest majd az MTK szakosztályában. Felesége, Rozsnyói Katalin a magyar női kajaksport világhírű edzője.